Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 3. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Moldvay Győző: "Egy könyvkiadó feljegyzései"

féle „Néma forradalom”, a József Attila proletárverseit vállaló egykori magánkiadó nem robosztus, kemény fizikumú, a sorscsapásokat tű- rő-bíró emberként jelent meg előttem — mint elképzeltem —, hanem termetre apróként, hallatlanul finom gesztusokkal, bár nyolcvanhárom évesen is teljes szellemi-fizikai frisseségben. Örömteli együttlét volt ez, olykor intimitásokat feltáró!

*

Persze, úgy illik, ha mindezt számba is veszi az ember. Hogy annyi idő múltán mi bújik ki e kicsinyen felmagasult férfiúból, aki állt dicsőségben szeretetten, de akasztófa árnyékában is? Leginkább okfejtése, küldetésének ezzel kapcsolatos kiformálódása ragadott meg. A század első negyedében elmegy Párizsba, a Sorbonne előadásait hallgatja, majd ugyancsak a francia főváros nagy könyvkiadójánál, a Hachette-nél helyezkedik el — anyagmozgatóként. Könyveket szortíroz, báláz. Később a kiadás kulisszatitkai következnék, és hazulról kilátogató fiatal értelmiségiek, egyetemisták. Közöttük József Attila. Az induló poéta, akivel ott kerül haláláig tartó, harcos barátságba, hogy kinti kudarcok után idehaza — már a Váci utcai könyvesbolt és kiadó tulajdonosaként is — következetes hűséggel kitartson mellette, vállalva verseit, valamint a „Szép szó” anyagi finanszírozását. És kívüle Kodolá- nyi, a már említett Kovács Imre, a mindmáig klasszikus példának tekintett szociográfiai mű, Szabó Zoltán Tarái helyzetének korpoltálását. Finnország iránti vonzalmam, a kigúnyolt „halszagú” rokonság' hite-vallása Kodolányi-hatás, miként könyve — „Suomi, a csend országa” — szintén Cserépfalvi vállalkozás.

#

A kis-nagyember, Cserépfalvi Imre, egyébként máig sem vesztett tartásából, tiszta erkölcsiségé- ből. József Attila kapcsán nem fél vitázni tabu szerzők, például Szabolcsi Miklós nagymonográfiájának megállapításaival. És teszi ezt valós élmények, közvetlen tapasztalatok alapján. Hogy Attila egy időre a párizsi anarchisták hatása alá került volna? Ugyan kérem: megfordult köztük, klubjaikban velem együtt, de idegen volt tőle olcsónak tűnő zajosságuk, vállalkozásaik kétes tisztasága. A Párizsban élő többi emigráns vezér- egyéniség magatartása sem volt egyértelmű a költő előtt. Gara Lászlóék mélyen lesújtották döntésükkel, amikor az akkoriban számon tartott, ma már szinte ismeretlen hatvannégy baloldali magyar poéta verseiből szerkesztett kötetükbe egyetlen versét sem vették fel. Milyen más, velük szemben, a hazához, eszmékhez olyannyira hű Cserépfalvi Imre, aki 1936-ban — már itthon — a „Nagyon fáj” című új József Attila verses- kötetnek még a tipografizálási jogát is a költőre bízza. És mennyi meghökkentő volt József Attila szinte minden vonásában. Ahogy Cserépfalvi most felidézi őt: egy rápillantással mindent észre vett, meglátott és értékelt környezetében! A bouldevardokon éppen úgy, mint Pest irodalmi kávéházaiban, barátok vagy ellenségek társaságában. És a rátartisága; az önbecsülése! Még Fran5