Hevesi Szemle 11. (1983)

1983 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Benevár

meggyorsult. 1323-ban Csobánka Pétert, az isasze- gi hős Csobánka János testvérét fosztják meg bir­tokaitól, s azt Kompolthy László (szintén Aba nem­beli) fiának, Imrének adják, apja királyhűsége, a király érdekében történt élete vesztése jutalmául. 1327-ben végül is Csobánka Dávidot (a rozgonyi csatában elesett Csobánkát) is megfosztják birto­kaitól és az elkobzott teljes Csobánka vagyont az abasári monostor kegyuraságával együtt a rozgonyi csata hősének, Szécsényi Tamás erdélyi vajdának ajándékozta a király. 1327 és 1329 között volt Benevár ténylegesen Szé­csényi Farkas Tamás birtokában. Már két év múlva a várat és az abasári monostor kegyuraságát Kom­polthy Imrének engedte át. A Csobánka család tag­jai Csobánka Dávid és Csobánka Péter szívós két­ségbeeséssel küzdöttek a család birtokainak vissza­szerzéséért. 1338. február 15-én még eredményte­lenül tiltakoztak az egri káptalannál. 1343. június 29-én Csobánka Dávid, (akiről nem tudjuk, hogy számára e viharos időben hol húzta meg magát) kérésére a nádor kiadott egy parancsot, amely visszaiktatta őt az apja szerint megillető Sámuel vagyonba. A megye is igazolta 1343. szeptember 29-én, hogy Csobánka Dávid és Csobánka Péter fia jogosan bírják apjuk örökét. Ám a nagyhatal­mú és tekintélyes Szécsényi Farkos Tamás ellen nem érhettek el már semmit, bár az egész vidék nemességét felvonultatták bizonyságul. 1346-ban Budán Miklós nádor döntött az ügyben és Szécsé­nyi Farkas Tamás 1327-ben szerzett jogait nyilvá­nította hitelesnek, a Csobánkákat véglegesen meg­fosztotta minden birtokuktól, többek közt Benő­től, gyöngyösi, halászi, zsadányi, ároki (Jászárok- szállás) és jenői dominiumaiktól. Szécsényi Farkas Tamás zászlós úr, erdélyi vaj­da, a rozgonyi csata hőse, Károly Róbert főembe­re kétségkívül századának egyik jellegzetes nagy egyénisége volt. Károly Róbert mellett való hada­kozásának, királyhűségének minden termését tö­rekedett learatni, minden igyekezetét a maga és családja emelkedésére, vagyonának gyarapítására fordította. 1334-ben ő tolmácsolta a gyöngyösiek kérelmét a városi kiváltság elnyeréséért a király­hoz. Életpályája sikeresen ívelt felfelé, 1347-ben krassói, kévéi főispán és galambóci várnagy, 1349- ben túród főispán és országbíró lett. Az 1334. évi gyöngyösi oklevélben Szolnok grófja. Elért min­den tisztséget, amit korában szolgálatáért főúr el­érhetett. 1354. szeptember 18-án hunyta le szeme­it. Birtokait, Gyöngyöst, Benét, Benevárát fia Mi­hály (előbb váci, majd egri püspök) örökölte, aki 1377-ben halt meg. Bene vára a XIV. század máso­dik felében már korántsem oly mozgalmas életet élt, mint a megelőző század végén és a század első évtizedeiben. Bár többször hallunk arról, hogy Szécsényi Far­kas Tamás káplánja a tényői prépost Benevára ká­polnájának papja, inkább az a valószínű, hogy a század harmincas éveitől egyre ritkábban szolgált már a vár lakóhelyül. 1394-ben a Szécsényi család egyik tagja Kónya-bán fiai Frank és Simon Bene várának a birtokosai akik ekkor már a Budával azonos „civitás” rangú Gyöngyösön laknak, Bene vára és Benefalva már kisebb jelentőségű hely. 1414-ben a vár és a falu még közös birtok. Frank halála után fia László az örökös. Simon és László ekkor egyformán várnagyot tartottak Bene várá­ban, és egyezséget is kötöttek, hogy a nagyobb munkákat közösen végzik el a várban, közösen vi­selik a terheket. 1424-ben Bene várát Ajnácskővel együtt azon­ban a Salgai Szécsényi családtól a király hűtlen­ség miatt magáénak mondja, tehát Bene már a király (Luxemburgi Zsigmond) és 1430-ban a Ki­rályné — Borbála tulajdona. 1435-ben Zsigmond a hűtlenné vált Salgaiaktól elvett és a Berzeviczieknek elzálogosított Gyöngyös felét, Bene és Zsadány birtokokat, Halászt és Szászberekét 4100 forint fejében a Rozgonyiaknak kiváltani megengedte. Ugyanezeket a birtokokat és Poroszló egy részét 1438-ban Albert királytól ado­mányként is megkapták a Rozgonyiak. A Szécsényi család tagjairól a XV. században 1445. után hallunk újra. László, (aki Konye-bán Frank fiának gyermeke, tehát Konya-bán unokája) Gyön­gyös város felét, Szászberek, Szabolcs, Szentiván, Fokoró és Alcsi helységeket 40 000 forintban Gu- thi Ország Mihály királyi főajtónállónak és Lo- sonczi Annának elzálogosította. Ennek a Guthi Országh Mihály nádornak a nevét olvashatjuk a gyöngyösi ferences templom szentélyének a falán, mint a gótikus épület építőjét. Benevár 1450 körül sajnos dúlás, fosztás, felége­tés áldozata, a tűz martaléka lett. A szomszédos Pata királyi várába települő huszita cseh csapa­tok, Úrik és Zagyvafői Andriskó martalócai fel­dúlták és felgyújtották. Ekkor pusztult el a Cso- bánkák egykor híres fészke Benevár. 1497-ben kelt birtoklevél a várat szétrombolt állapotban jelzi, mint Kanizsai birtokot. 1496-ban Kanizsay György második felesége Roz­gonyi Klára a veresmarti pálosoknak zálogosítot­ta el benei birtokát. 1497-ben az egész debrői vár, a debrői, csali, tófalusi és káli birtok, Bene birtok, Halász, a mondott Bene birtolk területén levő pusz­ta várhellyel (cum loco castri deserti in territorii prafate possessionis Bene) mint Kanizsai birtok említtetik az oklevélben. ★ Az egri Dobó István Vármúzeum régészei az el­múlt évben ásatásokat kezdtek Benevár romjai közt. A kutató árok várfalak alapjaiba ütközött, cserépedény-töredékek, vas nyílhegy került nap­fényre. A feltáró munka csak elkezdődött, foly­tatni kell. Fentieket egy régészeti feltárás igazolja, kiegészíti, pontosítja és ezen túl Gyöngyös városi kiváltságainak 650 éves fordulóján kedves ajándék lehetne az ide utazónak és gyöngyösinek egyaránt látni az egykori Csobánka—Szécsényi fészket. A földben rejlő alapfalak egy XIII. századi magyar vár építési elveit tárhatják elénk, olyan erődítmé­nyét, amely 1450 óta változatlanul hever romjai­ban és éppen ezért őrizte meg az eredeti elképze­léseket, elveket. A feltárt és konzervált falmaradékok elénk tár­ják korai magyar századok üzenetét, a történelmi helyen érzékelhetjük az Árpád-kor levegőjét. Sereg József 48

Next

/
Thumbnails
Contents