Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - JELENÜNK - Gelsey Sándor: Az ifjúság helyzete statisztikus szemmel
szemben. Önálló és segítő családtag a fiatalok egy százaléka. A foglalkoztatottság tárgyalása mellett most nincs mód az első ízben munkát vállaló fiatalok elhelyezkedéséről, fogadásukról beszámolni, valamint arról, hogy képzettségüknek megfelelő helyen dolgoznak-e, vagy hogy hányán változtatnak munkahelyet, mennyi a jövedelmük stb. Társadalmi beilleszkedésüknek ezek fontos feltételei, de mégsem az egyedüliek. Az elmúlt évtizedben a társadalmi-gazdasági fejlődés ellenére a korábbi feszültségek egy része továbbra is megmaradt, illetve a változás velejárójaként újabbakkal bővült. A fiatalok egzisztenciális körülményei megteremtésében legfontosabb az önálló lakás megszerzése. Lakásgondj aik — az utóbbi évtizedben hozott intézkedések ellenére — ma sem teljesen megoldottak. A lakáshiány, az önálló lakás megszerzése, valamint fenntartása különösen nagy terhet jelent számukra. Országos felmérés szerint a fiatal házasok jelentős hányada albérletben él. Az ilyen háztartásoknak a magas albérleti díj mellett kell lakásra gyűjteni, ük, és ez természetes módon a gyermekvállalás lehetőségét is korlátozza. Az ifjú házasok számottevő része — belátható időn belül nem remélve más lakásmegoldási lehetőséget — arra kényszerül, hogy a legdrágább megoldást, az építkezést válassza — sokszor erején felül. Közülük kedvezőbb azok helyzete, akik ehhez szülői vagy munkáltatói támogatást kapnak. A városokban lakó fiatalok lakáshelyzete kedvezőtlenebb, annak ellenére, hogy az állami erőből épített lakások nagyobb hányadát itt adták át. A tanácsi bér- vagy tanácsi értékesítésű lakás kiutalására városonként eltérően 4—8 évet kell várni. A tanácsok nyilvántartása szerint Heves megyében 1978—1980 között a kiutalt lakások több mint felét — a központi irányelvekkel összhangban — fiatal házasok kapták. A megújított lakásigénylések száma 1981. május 31-én Egerben 2423 volt, ennek több mint 40%-a fiatal házasoké (hasonlóan a megyeszékhelyek átlagához). A fiatalok lakásgondjainak mérséklését segíti, hogy ez évben már Egerben is beköltözhettek a lakók az „ifjúsági garzonházba”. Ebben a kis alapterületű lakást meghatározott időre kapják. Néhány év múlva nagyobb lákásba költözhetnek azzal a feltétellel, hogy a megszerzéséhez szükséges hiányzó összeget közben összegyűjtik. A városok népesség vonzásában a jobb életkörülményeket biztosító lehetőségek (pl. állami hozzájárulással épülő lakások) jelentős szerepet játszanak. A községekben túlnyomó részben lakáshoz csak saját erőből, magánberuházással lehet jutni. Bár itt magas a közös háztartásban élők aránya, többségük a szülőkkel él együtt; a lakások alapterülete többnyire nagyobb, és több szobából állnak, mint a városokban. A magánerős lakásépítés térhódítása, illetve az állami hozzájárulással épülő lakásszám csökkentése a városi vonzerőt várhatóan mérsékelni fogja. Ugyanakkor növelheti a községek népességmegtartó képességét, feltéve, ha a magánerőből történő lakásépítés feltételei ténylegesen javulnak (pl. a telek-, a hitel- és az anyagellátásban). A jelenlegi ifjú generáció minden korábbinál kedvezőbb életkörülmények között él. Ehhez az 1970-es évtized társadalmi-gazdasági fejlődése nagyban hozzájárult. Eredményei azonban az élet különböző területein nem egyformák, ezért pl. a tanulás, a közművelődés, az egyéb szabad idős tevékenység stb. feltételei — a pozitív változások ellenére — továbbra sem mindenütt kielgítőek. A növekvő létszámú óvodás, általános és közép- iskolás korúak oktatási-nevelési körülményeit a megyei szervek az építések és bővítések mellett egyéb nem oktatási célra szánt helyiségek (úttörőszoba, klubök stb.) felhasználásával, a szükségtantermek számának növelésével kívánják módosítani. A megyeszékhelyen nincs olyan művelődési központ, mely feladatát maradéktalanul képes lenne betölteni. Hiányoznak a klubfoglalkozásra alkalmas kisebb helyiségek, egy nagy előadóterem, s így műsoros rendezvények megtartására kevés a lehetőség. A viszonylag új színház rekonstrukciós munkái miatt jelenleg az előadásokat az úttörőházban tartják. Valamelyest enyhít a közművelődés helyzetén a sportcsarnok ilyen célra történő felhasználása. Bár 1983. április 3-án került sor Egerben az Ifjúsági Ház megnyitására, kérdéses, hogy a közművelődési, szórakozási gondokat megoldja-e? Hasonló új létesítmény ugyanakkor néhány községben nincs kellően kihasználva. Ennek oka sokrétű: a közművelődés személyi, anyagi, adminisztrációs stb. körülményei mellett az ifjúság érdeklődésének hiánya, nem megfelelő programok nyújtása, az idősebb nemzedék „szórakozási kultúrájának” esetenkénti rossz példája stb. A megye vendéglátó hálózata az elmúlt években örvendetesen fejlődött, és sok fiatalnak sajnos csak ezek nyújtanak szórakozási lehetőséget. A kedvezőtlen körülmények nagyban elősegítik a deviáns viselkedési formák (alkoholizmus, bűnözés, öngyilkosság stb.) terjedését. Ezek csak az ifjúság viszonylag kis hányadára jellemzők, mégsem hagyhatók figyelmen kívül. Terjedésükben nagy szerepe van a fokozódó szeszfogyasztásnak: az alkoholisták száma és ezen belül a fiataloké számottevő. A gondozóintézetek 1981-ben összesen 687 alkoholistát tartottak nyilván. Az ezt megelőző három évben évente átlagosan 335 új „betegeit” vettek gondozásba. Tényleges számuk ennél jóval nagyobb, mert a gondozói kezelésre csak olyan esetekben kerül sor, amikor az alkoholistát a környezete már nem tudja elviselni. A szeszfogyasztással szorosan összefüggő betegségek közül legsúlyosabb a májzsugorodás. 1970- ben a májzsugorban meghaltak 3%-a, 1981-ben már ennek háromszorosa (ezen belül az alkoholos eredetű máj betegségekben meghaltak 12%-a) volt 15—39 éves. Az idegbetegek számának emelkedésében szántén nagy szerepe van a szeszesital-fogyasztásnak. Az alkoholizmus és a tartós vagy gyógyíthatatlan betegség a leggyakoribb oka az öngyilkosságoknak. 1981-ben megyénkben 130 fő halálának volt oka az öngyilkosság és önsértés, ezek 29%-a 15—39 éves korú. A nem halállal végződő öngyil36
