Hevesi Szemle 11. (1983)
1983 / 2. szám - JELENÜNK - Gelsey Sándor: Az ifjúság helyzete statisztikus szemmel
ft megkérdőjelezi a szocialista brigádmozgalom egész jelenlegi gyakorlatát és társadalmi hasznosságát. Az alsó szintű műszaki vezetők innovációs magatartása és képessége az üzemben elfoglalt helyükhöz képest igen alacsony. Nem érdekeltek a továbbtanulásban és a továbbképzésben. Ehhez járul a szakmai képzés megoldatlansága (technikusok) és a speciális továbbképzési rendszer gyengeségei. Elsősorban a vezetői ismeretek oktatása hiányzik mind az alapképzésből, mind a továbbképzésből. Mindezek miatt többségük nem vállalja új szakma új munkafolyamat megtanulását, tehá az innovációs folyamatnak nemhogy segítőivé, hanem kerékkötőivé válnak. Nem készültek fel az új technika alkalmazására sem, szakmai ismereteiket 10 évnél régebben szerezték és azóta nem képezték magukat. Többnyire rutin és tapasztalat alapján ösztönösen irányítanak. Nem ismerték fel sem a vállalat feladatait az új gazdasági körülmények között, sem a saját feladataikat az innovációs folyamatban. Mindezek alapján a következő főbb feladatok megoldása segítené elő az alsó szintű műszaki vezetői réteg aktívabb és társadalmilag hasznosabb tevékenységét a jövőben: Tisztázni kellene megítélésüket az üzemen belül, mivel továbbfejlődésük szempontjából kulcspozícióban levő rétegről van szó. Rendezni kellene anyagi és erkölcsi rendszerüket. A termelési folyamatban elfoglalt hely és szerep figyelembevételével egyértelmű felelősséggel és rendelkező jogkörrel kellene őket felruházni. Lépéseket kellene tenni az alapképzés és a speciális művezetőképzés korszerűsítésére és hatékonyságának növelésére. Érdekeltté kellene tenni őket az innovációs folyamatban úgy, hogy a jelenlegi feladatorientáltság helyébe az eredményorientáltság lépjen. X X Végezetül itt szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik a tanulmány elkészítésében segítségemre voltak, azoknak a művezetőknek, termelésirányítóknak, akik életük, gondjaik feltárásával segítették a kutatók munkáját. Itt mondok köszönetét a kutatás vezetőjének, dr. Tóth Árpádnak, amiért okos tanácsaival, irányító kezével végigkísérte munkámat.----( Vége) Ebergényi András Az ifjúság helyzete statisztikus szemmel A társadalom különböző fórumain megyénkben is előtérbe kerültek a felnövekvő nemzedék sajátos problémái, a fiatalok képzésének, foglalkoztatottságának, érvényesülésének kérdései. A Központi Statisztikai Hivatal által közreadott adatok az elmúlt évtizedre vonatkozóan bőséges információt adnak, lehetőséget teremtve mélyebb társadalmi rétegvizsgálatókra is. Ezek a források elégségesek ahhoz, hogy megyénk ifjúságának helyzetéről képet alkothassunk, természetesen a teljesség igénye nélkül. Tisztázzuk a legfontosabb fogalmakat: ifjúság alatt a 15— 29 éves munkaképes korú fiatalokat értjük. A népességszám a lakónépességre vonatkozik. Heves megye társadalmi-gazdasági fejlettségét tekintve az ország „átlagos” megyéi közé tartozik. Itt él hazánk népességének 3,3 százaléka, a 0—29 éveseknek pedig a 3,2 százaléka. A népesség korszerkezetét vizsgálva kitűnik, hogy szű- kebb hazánkban nagyobb az idős (a 60 éven felüliek), és kisebb a fiatalok (30 éven aluliak) aránya, mint a megyék többségében. 1981. év végén Csongrád után Heves megyében volt a legkisebb a gyermekkorúak aránya, a 60 éves és idősebbeké pedig csak három dél-magyarországi megyében volt alacsonyabb. Ennék már hagyománya van, hiszen megyénk évtizedek óta az „egykések” közé tartozik. Ha azonban az ország népességszámának jövőbeni csökkenő tendenciájára gondolunk, jusson eszünkbe, hogy ebben Heves megyének is szerepe van. Szám szerint a 30 éven aluliak közel 148 000-en vannak, ez a megye népességénék 42 százalékát jelenti, arányuk kisebb az országosnál. Számuk az elmúlt évtizedben két tényező együttes hatásaként gyarapodott: a népesedéspolitikai határozat életbe lépése és a szülőképes korú nők számának növekedése következtében ebben az időszakban érték el ugyanis az 50-es évek leányai a szülőképes kort). Számszerű növekedésük ellenére arányuk némileg tovább mérséklődött. A 30 éven aluli népességen belül a gyermekkorúak (0—14 évesek) és a fiatalok aránya csaknem azonos. A munkaképes korú fiatalok száma közel 74 000, az utóbbi évtizedben (a gyermekkorúakéval ellentétben) némileg csökkent. A továbbiakban ennek a rétegnek a helyzetéről lesz szó, akik részben már ma is, de a jövőben még inkább „eltartói” lesznek a növekvő létszámú nyugdíjas rétegnek. Az ifjúság nemek szerinti megoszlása eltér a 30 éven felüliekétől. Míg a 15—29 évesek fele férfi, addig ez az arány az idősebbeknél 46 százalék. A nőtöbblet csak 40 éves kortól jelentkezik. Ez egyrészt a nagyobb arányú fiúszületésból, másrészt a férfiak magasabb halandóságából adódik, de hozzájárult az idősebb férfi korosztályok háborús vesztesége is. 1980-ban a népesség egészét tekintve 1000 férfire 1082 nő jutott, a 15—29 éveseknél 988. Az ifjúság korösszetétele jelentősen változott. 1970-től eltérően nem a fiatalabb, hanem az idősebb korcsoportban vannak a legtöbben. 33
