Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - Cseh Károly versei
vizsgálódás, előretörés, megfontoltság, keresés, lendület jellemzi az egyes szerzőket, s ez összességében arra utal, hogy a magyar képzőművészet jelenlegi törekvései sokrétűek. Biztatóak, erőteljesék. Lezárt életművek előtt is tiszteleghettünk — Bor Pál, Román György tisztázottan tiszta képekkel búcsúztak. A tények köteleznek. Váli Dezső, Dienes Gábor és különösen Barabás Márton a fiatalok új hullámának erősségei, Markó Erzsébet is tartja állandó formáját, de Orosz János visszaesett, Galambos Tamás korrekten őrzi határait. Nem veszti el, nem tágítja. Sok a jó, az új változat, telítve érzékeny finomságokkal. Mindezt elmondhatjuk Kádár János Miklós, Kudász Emese, Simsay Ildikó, Somos Miklós, Tőig Molnár Zoltán alkotásairól. Szentgyörgyi József, Bráda Tibor és Sváby Lajos azonban megtorpant. Igaz, nem a völgyben, de a fennsík előtt. Természetesen mindez hozzátartozik a magyar festészet egészének küzdelméhez, küzdő előrehaladásához, az egyéni életpályák elakadások utáni kibontakozásához, de az ő munkásságuk most itt tart. Megújulásra van szükségük, s ez lehetséges is; tehetségük kötelezi erre őket. Hol tart a magyar szobrászat, ez a következő kérdés. Segesdi György. Józsa Bálint és a festő Baská József szigorú konstruktivizmusa az egyik helyes? útkeresés. Kiss István és Gyurcsök Ferenc portréi a realizmus frissítésének új eszközeivel érvelnek: jól, hatásosan. Nagy Sándor következetessége. Samu Géza népies hangvétele. Bányai József úi-etruszk megoldásai. Katona Katalin neológ ös~ vényű érmei mind-mind offenzív jellegűek1. Érdekes grafikai szobrászatét művel Romvári János, merő kezdeményezés. Van, aki gyorsul, van aki megtorpan, van, aki tisztességes küzdelemben csatázik az új szépségért. — mindez együtt a mai magyar képzőművészet. Az is az összkép része, hogy Kondor Béla megépült korszaka után a grafika kissé óvatossá vált. Megállapodott. Ismert értékeit manifesztálja korrekt megoldásokkal. Dicséret illeti Pásztor Gábort, aki ön-manierizmus helyett más úton kísérletezik. Almásy Aladár ezúttal is meghökkentő, Bálványos Huba jelenleg is alkalmazza koreszméhez kötött figuraiitását, Maurer Dóra, Feledy Gyula. Czinke Ferenc erősíti szellemi, formai izmait. Aki bátor: Kéri Adáim, aki megtorpant: LacZa Márta, aki állandósult: Sáros András Miklós, Szabados Árpád, Somogyi Győző. Úton vagyunk. Komoly előzményekkel, célokkal. Az is hozzátartozik a fejlődéshez, hogy adódnák kudárcók, tévedések, de értéktermő eredmények is. Mindez nem kiküsZöbölhetetlen ellentét, hanem feltételezi egymást. A sikertelen erőfeszítésék, a süllyedésekkel nehezített életpályák is hozzájárulást jelentenek a kor készülő mesterművéhez. A reneszánszban éppúgy, mint napjainkban. Azt érzékeljük ezen a nemzeti kiállításon, hogy sokkal inkább nyitány mindaz, amit látunk, mint zárókő, s ez az a vonás, ami nemcsak általános, hanem biztató is. Vilt Tibor: Hencze Tamás portréja CSEH KAROLY VERSEI Háborús rom Golyó-szögek az ablakkeresztben — Istálló? Templom? Ki tudja már a rendeltetést? Jézus illedelmesen leveszi a fejéről a glóriát Idegen helyre ért Szeretkező Melled a sötét hullámai feldobják — tajtékját a víz — * Holt polipcsápok a part fövenyén hajad omló szálai 12 Losonczi Miklós
