Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 2. szám - JELENÜNK - Vasas Joachim: A másodlagos gazdaságról

Mennyi bizonytalanság, meg nem értés övezte ezt a kérdéskört. Mennyi türelemre, meggyőző, vitákban megfogalmazott érvekre volt szükség ahhoz, hogy elfogadják elméletileg és gyakorlatilag is a háztáji gazdaság létjogosultságát.

Idézzünk Fehér Lajosnak, az MSZMP Politikai Akadémiáján 1960. június 13-án megtartott előadásából: ,,A háztáji gazdaság, tehát a közös szövetkezeti gazdálkodás kiegészítő szerves része,... a közös gazdasághoz képest a háztáji gazdaság kiegészítő, alárendelt szerepet tölt be, s létezése nem változtat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szocialista jellegén... Az intézkedéseket szektás módon »kapitalista tendenciának« minősítik vagy valamiféle, a »szocializmussal szembenálló véteknek és fellépésnek« tekintik.

Ezeket a káros, szűk látókörű felfogásokat most már erélyesen fel kell számolni és megértetni mindenkivel. akit illet és felelős az intézkedés végrehajtásáért. hogy — hús kell az országnak.*

fontos felhívni a figyelmet arra is, hogy ami a másodlagos gazdasággal kapcsolatban, mint alapvető folyamat kezd felélénkülni, az az MSZMP XII. kongresszusa határozatai ide vonatkozó részeivel összhangban történik. A párt XII. kongresszusa határozata kimondja: „Változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését. Elő kell segíteni szorosabb együttműködésüket a nagyüzemekkel, valamint a felvásárló- vállalatokkal és a fogyasztási szövetkezetekkel.”**

A kongresszusi határozat nem csupán elv! útmutatást ad e tevékenységi forma helves megközelítéséhez, hanem világosan meg is jelöli azokat a területeket, amelyeken az előrehaladás szükséges. A határozat így fogalmaz: ..A magánkisipar és -kiskereskedelem a valóságos igényekkel összhangban. járuljon hozzá a lakosság áruellátásának kielégítéséhez, a szolgáltatások javításához. A szocialista nagv- közép- és kisüzemek gazdálkodásának feilesztésével. munkaidőalapjuk hatékony kihasználásával egyidejűleg, támogatni kell az egvéni és családi munkaerő-tartalékok jobb kiaknázását. A dolgozók nagy hányada szabad idejében olyan munkát és keresőtevékenységet is végez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek. Ez fejlődésünk olyan kiegészítő forrása, amely hozzájárul a bővülő és gyorsan változó szükségletek rugalmas kielégítéséhez, a nemzeti vagyon gyarapításához. E tevékenység gazdasági. jogi, irányítási, ellenőrzési feltételeit a társadalmi érdekkel összhangban kell szabályozni és gondoskodni kell róla, hogy kapcsolódjék a szocialista üzemekhez. Szélesebb körben kell alkalmazni a bedolgozás módszerét.”***

Ezeknek a kongresszusi határozatoknak a gyakorlati végrehajtása van folyamatban, amelyeknek lényege, hogy az életkörülmények javítása megköveteli a szolgáltatások iránti igények jobb kielégítését.

Természetesen a NEP-hez vagy hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez, a háztáji bevezetéséhez, ezek elvi politikai és társadalmi hatásaihoz nem szabad mérni és azonosítani a másodlagos gazdasággal összefüggő kérdéseket. Az előbbiek történelmi jelentőségűek a szocializmus építésében, a másodlagos gazdaságot — még ha olyan fontos szerepet tölt is be — jelentősége, a gazdasági életben játszott szerepe még nem emelte történelmi jelentőségű rangjára. A másodlagos gazdasággal, azzal összefüggésben, szorosan jelentkezik, felvetődik a szabad szombatok kérdése, a megnövekedett szabad idő adta lehetőségek kihasználása is. Szabad idő eddig is volt, s talán a szabad szombatok általánossá tételével több lesz.

A lényeg véleményem szerint az, hogy a szabad időt mire használjuk fel. Értelmes célok szolgálatába állítjuk-e vagy sem. A szabad idő értelmes, tartalmas eltöltésén van a fő hangsúly. A szabad idő értelmes, céltudatos felhasználása azonban már rendkívül széles skálán történhet. Van, aki pihenéssel, kulturálódással, olvasással, kirándulással, sportolással, szellemi vagy fizikai munkával tölti el. Reális igényeket és szükségleteket kielégítve, az ember szellemi és fizikai képességei karbantartására. Alapvetően azt a célt is szolgálva, hogy a szabad idő értelmes eltöltése, felhasználása révén még jobban eleget tudjon tenni munkahelyi és családi kötelezettségeinek, munkája színvonalasabb ellátásának.

Amire nagyon szeretném felhívni a figyelmet, az többek között az, hogy a megnövekedett szabad időt nem szabad szembeállítani a munkával. Hiszen az ember legértékesebb tevékenységei között az első helyen a munka szerepel. A munkától ne féltsük a szabad időt. E gondolatsort folytatva, a munkát nem szabad szembeállítani a kultúrával sem. Nem szabad úgy fogalmazni, hogy milyen kár, ha nem olvas, nem jár moziba, színházba, mert helyette lakást épít, telket művel stb.

Persze, tudjuk, hogy az lenne az ideális, ha a szabad időt mindenki elsősorban művelődésre, az aktív kikapcsolódásra, felüdülésre fordítaná. De azt is látni kell, hogy nem kevés azoknak a száma, akik éppen a fizikai munka végzésében találják meg — a szellemi tevékenység után — a felfrissülést, a kikapcsolódás reális lehetőségét.

A szabad időt leginkább a céltalan, értelmetlen eltöltéstől kell a legjobban félteni. Különösen nagy a veszély, ami a fiatalokra — és itt nem csupán a tanulóifjúságra gondolok — e vonatkozásban leselkedik.

Hogyan sikerül majd megszervezni tartalmasán, értelmes célok szolgálatába állítani a szabad időt és főképpen a fiatalok számára — ez nem lesz egyszerű és könnyen megoldható feladat.

Ha a másodlagos gazdaság értelmes célok szolgálatában, hasznos tevékenység végzésével a szabad idő egy részét leköti, ez bizonyára nem lesz káros sem az egyén, sem a társadalom számára. Megfogalmazódik az is, hogy erkölcsös-e ez a tevékenység? Megfordítható a kérdés: erkölcsös lenne-e az, ha nincs hús vagy a szolgáltatás nem kielégítő? Természetesen az érdekeknek is van rangsora.

24