Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 2. szám - JELENÜNK - Vasas Joachim: A másodlagos gazdaságról

tolják a szocialista fejlődést st'b.? A válasznál a következőket kell szem előtt tartani:

E tevékenységi formák kapcsán a szocialista tulajdon nem csorbul, ha ezek léteznek. Nem szűkül, nem megy össze a szocialista tulajdon, ha a bérbe adott üzlet továbbra is szocialista tulajdon marad.

Továbbá olyan szempontból is vizsgálni kell, hogy a nemzeti jövedelmet csölkkenti-e, fogyasztja-e vagy éppen gyarapítja. Ezekre a kérdésekre azt hiszem, igenlő a válaszunk; alapvetően gyarapítja a nemzeti jövedelmet.

Lényeges kérdés az is, és talán itt van a legnagyobb ellentmondás, hogy érvényesül-e a munka szerinti elosztás, arányban vannak-e az ezeken a területeken keletkezett bérek a végzett munkával. A válasz az, hogy alapvetően és ösz- szességében igen. Hozzáteszem azonban, hogy nem minden területen. Köztudott az is, hogy a munka nélkül vagy a munkával nem arányos jövedelem ellen mindig felléptünk és fellépünk ott, ahol előfordult. E tevékenység kapcsán azonban politikai és elvi magatartásról is szó van. Ez viszont harc kérdése. Az állami intézkedések és a közvélemény tapasztalatai elősegíthetik a helyes magatartásnormák kialakítását. Fontos dolog, hogy a közvélemény elítéli-e vagy sem, morog vagy tesz is ellene valamit. Arra a kérdésre válaszolva, hogy kinek jó ez, összességében megfogalmazható, hogy ez a tevékenységi forma jelentősen hozzájárul a lakosság színvonalasabb ellátásához.

A közvélemény megítélésében, a morális megközelítésben, nagyfokú egyoldalúság tapasztalható, alapvetően a jövedelem megszerzésének oldaláról, annak nagyságát figyelembe véve történik.

Viszonylag keveset beszélünk arról, hogy azok, akik a másodlagos gazdaságban tevékenykednek, mennyit dolgoznak. Döntő többségük több mint 8 órát dolgozik. A munkaintenzitásuk is — a túlnyomó többségnél — igen magas. Mégis mi a gond, probléma, mi okozza a feszültséget?

A szocialista nagyipar, a kereskedelem és a szolgáltatás nem tudja még tartósan kielégíteni azokat a reális igényeket, szükségleteket, amelyek a szocialista társadalomban jelentkeznek. Továbbá a másodlagos gazdaságban előállított termékek ára és a végzett tevékenység bérezése nincs mindig szinkronban értékükkel. Az esetek egy részében jóval értékük fölötti árról, illetve bérezésről van szó.

A nemzeti jövedelem termeléséhez nem járulnak hozzá olyan mértékben, mint amennyit a pénzben kifejezett értékük mutat.

Csak egy kiragadott példa: egy kőművesmester egynapi munkáért elkér 800—1000 Ft-ot, a kőműves segédmunkás 300—600 Ft között. Az építőiparban (vállalatoknál, szövetkezeteknél) dolgozó kőművesmester napi jövedelme az előbb említett jövedelem felét sem éri el. Az általuk létrehozott értékek között pedig nincs ekkora aránytalanság. Az esetek többségében az állami, szövetkezeti szektorban dolgozó kőműves hoz létre nagyobb értéket.

Ilyen és ehhez hasonló példát még lehetne sorolni. Azt is látnunk kell azonban, hogy az egész

másodlagos gazdaságra nem ez a fő jellemző. Csak a negatív példák, tapasztalatok alapján az egészet megközelíteni és értékelni nem lehet. Természetesen minden lehetséges módon csökkenteni kell mindazokat a negatív jelenségeket, amelyek a másodlagos gazdasággal összefüggésben felszínre jöttek. Máról holnapra azonban ezeket megszüntetni nem lehet, mert döntő többségét illetően objektív eredetűek, s szoros összefüggésben vannak a kereslet-kínálat törvényeivel.

Szeretném hangsúlyozni még azt is, hogy a másodlagos gazdaságot, az ott létrehozott értéket és végzett szolgáltatásokat értéken kell mérnünk, szerepét, jelentőségét nem lebecsülve, de nem túlértékelve. Jó lenne, ha a közgondokodásunk is a valós helyén látná ezt a témát, az össztevékeny- ségben elfoglalt helyét. Elméletileg, gyakorlatilag, de a propagandában is fontos, hogy rámutassunk arra a lényeges összefüggésre, miszerint nem a kisipar, a kiskereskedelem tervezi, szervezi és irányítja gazdasági tevékenységünket, hanem éppen úgy mint eddig, a jövőben is a szocialista nagyipar és nagykereskedelem.

A magánkezdeményezéssel összefüggésben érdemes megemlíteni a mezőgazdaságban szerzett tapasztalataink elvi tanulságait. A mezőgazdasági kistermelés szervesen támaszkodik a nagyüzemre. Csak így életképes a kistermelés! Ésszerű munka- megosztás van a szocialista nagyipar és a kistermelés között. A nagyüzem és a kisgazdálkodás szerves integrációja jött létre. Az így létrejött integráció nem hogy veszélyeztetné, hanem ellenkezőleg, hasznosan segíti a szocialista viszonyok fejlődését és eredményesen szolgálja a lakosság jobb ellátását.

Feltétlen szólni kell arról is, hogy ez a folyamat nem volt és nem is lesz ellentmondásoktól mentes. Tudjuk, már eddig is sok kérdést — s megválaszolásra igényt tartó kérdést — vetett fel. így lesz ez a jövőben is. Azt azonban nyomatékosan hangsúlyozni szeretném, hogy ez a folyamat, amely a másodlagos gazdaságban a kisárutermelés, a magángazdálkodás, a kisüzemi termelés kapcsán kiszélesedett és kiszélesedik, nem jelenti a szocializmus fokozatos fellazulását, nem jelenti azt, hogy megkezdődik a szocializmus, a szocialista tulajdon lebontási folyamata.

Éppen ellenkezőről van szó, arról, hogy a szocialista nagyipar, a szocialista mezőgazdaság és szolgáltatás lényeges fejlesztése van napirenden. A másodlagos gazdaság és annak fejlesztése alapvetően nem az állami pénzeszközöket köti le. A szocializmus építésének érdekében a lakosság anyagi, fizikai és szellemi kapacitását, eddig fel nem használt erőforrásait vonjuk be, s azoknak céljaink szolgálatában, a lakosság jobb ellátása érdekében teremtünk nagyobb lehetőséget.

Bérfeszültséget fog hozni — teszik fel nem kevesen a kérdést. Erről már volt szó, de szeretném megemlíteni — amiről talán keveset beszélünk —, hogy jelenleg is van bérfeszültség, s ez talán nagyobb, mint amit a másodlagos gazdaság okoz vagy okozhat. A még mindig meglevő egyenlősdi- ről van szó, ezen a téren is van feladat, s nem is kevés.

22