Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sugár István: Eger városfalai és kapui
Eger városfalai és kapui A középkori és a feudális várost övező falak méltán tarthatnak érdeklődésre számot, hiszen az általános helytörténeti vonatkozásokon túlmenően városjogi, település- és városfejlődés-történeti, de hadászati jelentőséggel is bírtak. A legkorábbi adat, mely a falak hiányára utal, 1490-ből származik: Bonfini szerint a huszitáknak a város lakosai éppen a falak hiányában nem tudtak ellenállni. A Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János között dúló harcok idején (1527) is azért esett el „könnyen” Eger, mivel „sem fallal nem volt körülvéve, sem pedig bástyákkal megerősítve”. A palánk kiépítése A kulcsfontosságú vár alatt elterülő várost végül is az 1552. évi nagy török ostromot megelőző években palánkkal és árokkal vették körül. Tinódi Sebestyén a szemtanú hitelt érdemlő leírása szerint: „A városnak vala tapasztott palánkja annak vala négy kimenő kapuja”. Forgách Ferenc, mint egri kanonok, arról számol be ebből az időszakból, hogy akkor „agyaggal tapasztott magas sövény és mérsékelt árok” övezte a várost. Ez az ún. töltött vagy bélelt palánk természetszerűen számottevő katonai támadás ellen nem nyújtott komoly védelmet. Ez a palánktípus úgy készült, hogy két, egymással párhuzamos sorban erős gerendákat ástak függőleges helyzetben a földbe, majd pedig mind a belső, mind a külső oszlopsort vesszővel és közbeiktatott palánkkarókkal befonták. Az igy kialakított két sövény közét azután nedves agyaggal vagy ritkábban földdel megtöltötték, azt keményen ledöngölték, letaposták. Végül pedig a sövény mindkét vesszőfonatos falát sárral simára tapasztották, s a palánkfal tetejét zsindellyel vagy egyéb anyaggal befedték. A palánkfal kiépültével évszázadokra teljessé vált Eger településformájában a kétsejtűség: az erősen kiépített vár és mellette a kezdetlegesen kerített város. Bár ezt a települési, illetve erődítési módot Egerben a térszíni adottság indokolta, mégis abban a tényben, hogy ostrom esetén a vár megvédésének mindenek feletti célja érdekében a várost általában zsákmányul dobták az ellenségnek, a magyar városi fejlődés eltorzulásának katonai síkra való áttétele mutatkozott meg. A négy kapuval áttört fallal övezett várost négy egykori tájkép is megörökíti. A rajzok ugyan 1596- ban készültek, de kétségkívül korábbi forrás alapján. A palánk zömében a majdan kiépítendő kőfal nyomvonalát követte a kapukkal egyetemben. Az 1552. évi török támadás során ez a primitív palánk nem nyújtott számottevő segítséget, védelmet a törökök ellen. Valószínű, hogy amikor Dobó katonái közvetlenül az ostrom előtt felgyújtották a várost és a várba vonultak vissza, a palánk is zömében áldozatul esett a lángoknak, illetve a török csapatok harci csapásainak. Az ostrom után a várost övező palánkmű teljessége már sohasem állt helyre. Levéltári adatok hosszú sora tanúsítja, hogy a palánkfal sok helyen átjárható volt. 1559-ben Verancsics Antal püspök arról panaszkodik, hogy a város csupán palánkkal van megerősítve, de mivel a város északi része teljesen védtelen volt, 1561-ben azt sövénnyel és kapukkal, bástyákkal megerősítette. Itt a Felnémeti- és Szent Miklós-kapukról, s az azokat ösz- szekötő sövényfalról van szó. Hihető, hogy ezt a munkát az akkori egri várépítész, Paolo Mirandola irányította. Ezeket a kapukat már kettőzötten építették ki és a falba illesztett kaputorony előtt egy közel félkör alakú területet biztosításként még egy külső fallal is körülfogtak. 1572-ben a pozsonyi országgyűlésen a rendek hívták fel az uralkodó figyelmét Eger város elégtelen körülfalazottságára, mely olyan hiányos, hogy azon az ellenség minden akadály nélkül keresztültörhet. Sürgették a korszerű városfalrendszer kiépítését. De a helyzet 1577-re sem javult. Az ekkor felvett „haditanácskozmányi jegyzőkönyv” arról vall, hogy az ország katonai vezetői úgy döntöttek, hogy a várost és a káptalant szólítják fel a munka elvégzésére, s a városparancsnok is azon legyen, 'hogy a sövényfalat és a köréje húzott árkot javítsák ki és erősítsék meg. Itt említem meg, hogy Verancsics 1568-ban a falak megépítését a városra kívánta hárítani. A palánk, majd pedig a később emelt kőfal feltűnően nagyobb térséget ölelt körül, mint amely be volt építve. Levéltári iratok tanúsítják, hogy a bekerített városban a lakóházak mellett kertek, borospincék és gazdasági épületek is álltak. A fallal körülvett város tehát távolról sem volt olyan tömör beépítettségű és szerkezetű, mint általában a középkori és a XVI. századi dunántúli, felvidéki és nyugat-európai városokról ismeretes. A beépített területnél lényegesen nagyobb térséget körülzáró városfal hazánkban még csak Pécsen ismeretes. Míg tehát egyes európai városokban a fejlődés újabb és újabb, táguló városfalgyűrű létesítését tette szükségessé a város lakott területe védelmére, s a viszonylag szűk városi terület maximális kihasználása céljából szűk utcák, kis telkek és többszintes beépítettség alakult ki — addig ezeknek Egerben nyoma sincs, és csak az 1700-as évek elején kezdett a XVI. század derekán körülkerített város szűknek bizonyulni. Kiépül a várost övező falgyűrű A török uralom terjeszkedése Eger közelében is elengedhetetlenül szükségessé tette a kőből emelt városfalrendszer kiépítését. Adatok híján sajnos nem tudjuk, hogy miikor kezdték meg e munkát, de az bizonyos, hogy 1583 tavaszáig a várost kerítő kőfal félig már elkészült. A munka Christopho- ro Stella olasz építész nevéhez fűződik. Stella ekkor már 10 éve dolgozott a vár erődítési munkálatain. 1574-ben már a várbeli építkezések „super- intendens”-e volt. — A falak építése azonban a szűkös pénzügyi viszonyok folytán akadozott, igen 55
