Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 1. szám - MÚLTUNK - Koczka László: Az egri színház történetéből
leti páholyban, valamint a földszinti és karzati ülő-, illetve állóhelyeken lehetett elhelyezni. „Jól fűthető és kitűnő akusztikájú” — állapította meg az egykori méltatás. Az új színházat 1904. augusztus 20-án nyitották meg ünnepélyesen, Gárdonyi Gézának „Dobó István szelleme” c. hatásos prológjával, utána pedig az „István király” c. színdarabot adták elő. Ötvenkét évig állott ez az épület. Itt-ott napsütéses- idők, majd a két világháború vihara tűnik elő a múlt ködéből. Az első híres színtársulatra: Palágyi Lajos művészeire kell emlékeznünk, a Thá- lia műkedvelő társulat és Kardos Géza színészeinek hangját véljük hallani. 1955. augusztus 1-től állandó színtársulat működik a falak kozott: meg- alakult a „Gárdonyi Géza Színház”. 1904—1955 — színházi élet Egerben 1904—1955: erre az időszakra, s különösképpen a színházi életre, a viharos történelmi események, az első világháború, a gazdasági világválság, a második világháború öldöklő pusztítása nyomja rá bélyegét. A színház, a színjátszás, s ennek megfelelően az egri színházi élet is, az akkori társadalom tükörképe volt. Színházi eseményekben, s kiemelkedő sikerekben „vérszegény” évek következtek. Ekkor Egerben egy Thália nevet viselő, lényegében amatőr színjátszó csoport székelt a színház éptlleLeben, amelyet általában olyan „félhivatalos társulatnak" tekintetlek. A felszabadulás után a Miskolci Déryné Színháznak lett Eger a nyári ál- lömásheiye. ~ A felszabadulásig vizsgálva az itteni színházi életet, elengedhetetlenül a magyar színjátszás válságos helyzetéből kell kielemeznünk. Az első világháború után szinte éveken keresztül szomorú tényként állapították meg, hogy a magyar színjátszás válságos helyzetbe került, és még a derűlátóbbak is elismerték, hogy ez a válság a legtragikusabb helyzetbe sodorhatja a magyar színjátszást. A húszas évek közepén már több vidéki színház katasztrofális helyzetbe került. Az üres nézőtér ásító széksorain nemcsak a nehéz gazdasági helyzet tükröződött, de a válságnak részben művészi okai is voltak. Vidéki színházaink múlt századbeli, megkövesedett műsorával, rendezői és játékstílusával, hazug szemléletével még inkább lemaradt a kor követelményeitől. A kapitalista színjátszás igazgatóit — különösen vidéken — a százszázalékos nyerészkedési szempont vezette. Vezérelv egyetlen volt: ami siker Pesten, siker vidéken is. „Ez kell a közönségnek” alapelv alapján, óriási lett az operettkultusz. Az természetesen nem képezhet vitatémát, hogy az operett diadalmas bevonulása és uralkodása a színházak repertoárján, nem jelentenek sem művészeti, sem kulturális előrehaladást. Ha az 1930—31-es vidéki társulatok műsorát vizsgáljuk, ;r gazdasági helyzet mellett az egyoldalú műsorpolitika okozta érdektelenségből származó eredménytelenségeken nem is csodálkozhatunk. Ugyanez év nyarán az Egerben játszó, Kardos-féjuk, hogy a 12 hetes szezon alatt 67 játéknapon 49 operettet, 11 zenés vígjátékot, 5 színművet, 2 bohózatot mutattak be, melyek között még véletlenül sem találunk egyetlen klasszikus értékű darabot sem. A munkanélküliség és a nyomor természetesen elvonta a közönséget, alig ülnek többen a nézőtéren, mint a színpadon, azok is a városi hivatalokból megjelent, szabad jegyes érdeklődők. A gazdasági válság elmúltát szinte ki sem heverte a kulturális élet, mikor kitört a második világháború, mely teljesen megbénította a színházi életet Egerben. Csak a felszabadulás utáni években észlelhető lassú fejlődés, s az első előadások 1947-ben kezdődtek. Ekkor május, június, esetleg júliusban a jYüskolci Nemzeti Színház vendégszerepelt évenként Egerben. 1955-ig tehát a miskolci társulat nyári állomáshelye volt Eger, természetesen más társulatok is látogattak el városunkba, így a debreceni, s néhány fővárosi együttes. Valószínűleg az épület gazdaságos kihasználása érdekében, több éven keresztül mozi székelt a színház épületében. Természetesen fölöttébb alkalmatlan volt erre a célra, azonban a Vörös Csillag mozi mellett (mint „Dózsa Filmszínház”) ez volt a város másik mozija a Bródy, majd a Béke és Munkásotthon megalakulásáig. Végül is 1955-ben, a színházak államosítása után, az egriek évtizedes álma vált valóra, s megalakult az állandó egri színtársulat. Azóta már modern épületében székéi a színház, de míg ez elkészült, igen sok forró siker színhelye volt a régi épület. 1960 — ez az esztendő az egrieknek kettős évfordulót jelentett. Először, tízesztendős az államosított magyar színház, és fennállásának ötödik évfordulóját ünnepelte az állandó egri színtársulat. Egerről egyszer azt írta Gárdonyi, hogy a magyar vidéki városok sorában ez a „kis parittyás Dávid” — hős, aki csodálatos módon harcolt az oszmán Góliát ellen. A romantika varázslatos képeit költi életre a magyar közönség körében Eger város neve, aminthogy valóban egész történelme telve van küzdelemmel. A kultúra igazi szerete- tét mutatja az, hogy az egriek mégiscsak megteremtették a barokk kultúra egyik legszebb városát. A kultúra szeretetét bizonyítja az is, hogy ennek a városnak a lakói már hőskorában felkarolták, szívükre ölelték a magyar színjátszást. A megyei székhelynek fejlődésében nagy lépést jelentett, amikor 1955 szeptemberében megalakították az első állandó színtársulatot. Azoknak, akik a Heves megyei tanács és a Népművelésügyi Minisztérium képviseletében először emelték fel szavukat, hogy legyen állandó társulata a 35 000 la- kosú városnak — bizony sokáig és sokat kellett vitatkozniuk. Akadták ugyanis olyanok, a<Kik úgy érezték, hogy a város kicsi ahhoz, hogy elbírjon egy állandó színtársulatot. De a tamáskodókkal szemben azoknak a kezdeményezőknek lett igazuk, akik bíztak abban, hogy népünk új, nagy kultu rális igénye fenntartja Egerben is az állandó színházat. S mindjárt itt bizonyítják ezt a számok 47
