Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sereg József: Agrárforradalom a Mátraalján
még 1958-ban felmérést készített a gyöngyösi paraszti birtokviszonyokról. Ennek alapján 4084 földdel rendelkező gyöngyösi termelőszövetkezeten kívül álló család gazdálkodási viszonyaira tekinthettünk vissza. A 4084 családból csak 1210 család foglalkozott ténylegesen és kizárólagosan földműveléssel. A jelentős többség a földet, elsősorban a szőlőt, jövedelemkiegészítésre használta, illetve bérmunkással dolgoztatta. A birtokmegoszlás a következő volt: a mintegy 20 paraszt-nagygazdaság 1959-re 1—3 holdra esett vissza. A legnagyobb létszámban az 1—3 hold között levő birtokterület szerepelt 1920 család tulajdonában. 1 holdon alul 1759 család rendelkezett nagyobbrészt szőlőterülettel. 3—5 hold közötti terület birtokosa 307 család volt. 5—8 hold között 71-en rendelkeztek birtokkal, 8— 10 hold területe volt 17 családnak, 10—15 hold között már csak 7 család rendelkezett földdel, 15—20 hold között 2 gazdaság volt, míg 20—25 hold 1 családnak volt birtoka. Ezek a birtokviszonyok voltak jellemzők 1958 végén. 1956—59 között a közbeeső 3 évben a gyöngyösi parasztság már nem törekedett a szőlőterület rekonstrukciójára. Pótlással együtt mindössze 96 hold új szőlőterület telepítésére került sor, míg ugyanekkor kb. 500 hold elöregedett szőlőterület esett ki a termelésből. Baj volt a gyöngyösi bor minőségével is. Az 1958-as felmérések szerint Gyöngyösön (pedig kiváló termés volt) 105 000 hl oltványbor mellett 75 000 hl „nova” bor termett. A borok minősége általában erősen kifogásolható volt. A nemes és direkttermő szőlőfajtákat a kisgazdaságokban a legtöbb esetben egybe szüretelték, s így a jó bort is elfertőzték. A borral való üzérkedés, batyuzás, lehetőséget teremtett a „műborok” előállítására és áruba bocsátására. A szőlőkben is általában rabló- gazdálkodás folyt. Az utóbbi néhány évben minden hasznot igyekeztek kiaknázni egyesek a szőlőterületből, s ezért a telepek állapotát rabló szálvesszős metszéssel erősen lerontották, ősszel a szőlőkből kocsiszámra hordták a támasztókarókat. A földjét és szőlőjét szerető kisparasztok becsületes többsége megrendültén figyelte a bűnös rablógazdálkodást. Ilyen mély ponton volt már a valamikor országhatárokon túl is ismeretes gyöngyösi szőlő- és bortermelés. 1959 januárjában kibővített pártbizottsági ülés jelentős határozatokat hozott a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében. Ezek a határozatok a Magyar Forradalom Munkás—Paraszt Kormány rendelkezései és célkitűzései szellemében jól körvonalazták azokat a fő frontokat, amelyeken keresztül a mezőgazdasági termelés szocialista nagyüzemi szintjének előfeltételeit meg kellett és lehetett teremteni. A határozatok a reális helyzetből indultak ki, amikor leszögezték, hogy az „ugrásszerű fejlődés feltételei ma még nincsenek meg (1959. január), de belátható időn belül ezek a feltételek is biztosíthatók”. — Ennek érdekében a következő rendelkezések váltak sürgősekké. A munkás—paraszt szövetséget erősíteni kellett olyanformán is, hogy a város KÖFA (Községfejlesztési Alap) kommunális létesítményeit elsősorban a paraszt lakosság területeire súlypontozták. A munkásFotó: Szabó Sándor osztály helyzetéről szóló párthatározat értelmében határozatilag elkötelezték a vállalati szerveket a munkások egyéni problémáival való foglalkozás elmélyítésére. Választókörzetenként nagyméretű agi- tációs kampány szervezése indult meg a nagyüzemi mezőgazdaság előnyeinek népszerűsítésére. Felhívták a figyelmet a falusi osztályellenség és mezőgazdasági kapitalista tendenciák érvényesülési területeire (piaci spekuláció, tiltott bor- és szeszűzér- kedés stb.). A helyi pártbizottság a falusi munka erősítésére jól képzett, munkásokat küldött, akik a termelőszövetkezeti szervezés területén segítséget nyújtottak a dolgozó parasztságnak. A tsz-ek segítésére létrehozták a ,termelőszövetkezeti Bizottságot”, amelynek feladata az intézményes segítség- nyújtás volt. Az ipari üzemeket patronálásra termelőszövetkezetek mellé osztották be, s így a munkások a kezdeti időszakban megbecsülhetetlen jelentőségű segítséget tudtak nyújtani a dolgozó parasztság új életének kialakításában. Határozottan leszögezték, hogy a szervezés fő formájaként a termelőszövetkezeti társulási forma létrehozását támogatják, s ezen belül az állóalapok és a belterjesség fokozása a döntő. Gyöngyösön külön jelentős volt a különböző 57
