Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sereg József: Agrárforradalom a Mátraalján
hatjuk, kellő gondossággal és elővigyázattal minden beteget meg lehet gyógyítani. Ehhez azonban szükséges, hogy hazánkban az orvosok tisztában legyenek a malária keletkezésével, a gyógykezelés módozataival és a gyógyulás biztos felismerésével. Bízunk benne, hogy a betegség nem tér vissza Heves megyébe és Magyarországra, mint „tájkóros posgerj”. Dr. Ringelhann Béla Agrárforradalom a Mátra alján Dózsa népe szövetkezeti zászlót bontott a Mátra alján is húsz évvel ezelőtt. A kezdet és a folytatás is harc volt., ember- és közösségformáló, történelemformáló agrárforradalom. Sok ősz hajú, kérges kezű parasztember, az egykori kétkedő öregek ma így summáznak. „Ilyen jó világ sohasem volt a népre, a parasztemberre. Kár, hogy megöregedtünk”. Talán az alapító termelőszövetkezeti tagok igen, sőt sokan már nincsenek is közöttünk, betakaróztak az anyafölddel, de kivirágzott és termőrefor- dult a közel negyedszázada elültetett fa. A termelőszövetkezeti mozgalom általánossá tételével a szocializmus alapjainak megerősítésére a mezőgazdaságban az ellenforradalom felett aratott győzelem, a gazdasági, politikai és társadalmi konszolidáció után egyre sürgetőbben szükség volt. Ennek tudatában az MSZMP Központi Bizottsága 1958. december 7-én határozatot hozott a termelőszövetkezeti szervezés meggyorsítására, a szocialista termelési viszonyok általánossá tételére a mezőgazdaságban is. A szervezés ütemét, időpontját, a területeken dolgozó kommunistákra, munkásokra, a vezető kollektívák megítélésére bízta erősen aláhúzva türelmesség, önkéntesség elvének gyakorlati megvalósítását, és a feladat időszerűségének helyi megítélését, egyben e demokratikus eljárással együtt járó felelősség vállalását is. Heves megye MSZMP Bizottsága még 1958 decemberében létrehozta a 70 tagú termelőszövetkezet fejlesztési bizottságát, Gyöngyös városban 1959. február 9-én az MSZMP Városi Bizottsága hasonlóképpen határozatot hozott a teendőkről. Meggyorsult tehát vidékünkön az a történelemformáló forradalmi folyamat, amely létrehozta napjaink virágzó szocialista mezőgazdaságát Gyöngyösön, a Mátra alján is. De előbb néhány szót az előzményekről. Gyöngyösön 1945-ben a földreform kapcsán 1541 hold földet osztottak fel 850 család között. Az első szövetkezeti csoport még 1948. október 1-én alakult meg Encs-pusztán „Földbérlő Szövetkezet” néven. Körülbelül 280 hold földterületen dolgozott az a 14 alapító tag, amely országosan is elsők közt (másodikként) lépett a közös gazdálkodás útjára. Tagjai nincstelen gyöngyösi földmunkások voltak, olyanok, akik nem akartak tovább már az emberpiacon, a köpködőn naponként alkudozni munkaerejük áruba bocsájtásáról. Vagyonuk 6 igásló, 1 csikó, 10 tehén (napi 100 liter tejhozam) 1 piros tarka törzskönyvezett bika, 2 szopós borjú, négy üszőmarha, 6 hússertés, 25 hízó az állatállományból. 47 hold őszi vetés és 8 hold bolgár kertészet a jelentősebb terménygazdaság, és 150 hízóra terveztek hizlalási feltételbővítést és baromfitenyészetet szerettek volna beállítani. Soha közös gazdálkodást nem végeztek, semmilyen termelés- szervezési tapasztalattal sem rendelkeztek, így hát gazdálkodásuk inkább csak szándék, mint szocialista mezőgazdaság volt. Több gondot, mint eredményt produkáltak állami és politikai szerveknek egyaránt, pedig segélyben és segítségben bőségesen részesültek. Encs-pusztán villanyt vezettek, a pusztán alsó tagozatos általános iskolai csoportot szerveztek és egy lelkes tanítónő (özvegy Schreiber Kálmánné) Gyöngyösről járt ki tanítani a földes, de tiszta tanyasi iskolába. Ráéheztek a „saját gazdaságra”, de a közös gazdálkodás, a közös kocsi nagy kátyúkon zöttyenve döcögött. Gyöngyösön az agrárproletárok 1949 márciusában hozták létre a Dózsa Termelőszövetkezeti csoportot, elnöknek Sárkány Lászlót választották és az első nyáron összehúzták a barázdákat, munkaegységre dolgoztak. 1950 őszén a Kossuth Termelőszövetkezeti Csoport alakult meg, ezt a gazdaságot Pampuk Imre, a Városi Tanács mezőgazdasági osztályának vezetője patronálta. 14 család indult el a „közösbe”. Esz- közvagyonuk 1 pár igásló, 2 lókapa, 1 kocsi, 1 szántóeke és 1 fahenger volt. Kevés eszköz, és kevés tapasztalat, a nagyobb mezőgazdasági birtok vezetésében teljesen járatlan szegényparasztok. Ezek a töredékgazdaságok bukdácsoltak a közös gazdálkodás útján azokban a politikai és gazdaságpolitikai viharokban, amelyeket a szektáns és revizionista frakciózás eredményezett az 1956 előtti termelőszövetkezeti politikánkban. Az ellenforradalom városunkban és a környékén is hadat üzent a meglévő termelőszövetkezeteknek közös gazdaságoknak. Gyújtogatott, herdálta a közös vagyont, felbontásra ösztökélt. Mindszenty hercegprímás vésztjósló mondatai a rádió hullámhosz- szán azonban dermedtséget, mozdulatlanságot, sőt ellenállást gyökereztetek elsősorban a szegényparasztság soraiban, és az ellenforradalom leverését követő helyes mezőgazdasági politika, a beszolgál- tatási kényszer megszüntetése kedvező hangulatot, teremtett. Az MSZMP Városi Bizottsága egyidőben a központi politikai szervekkel igen mélyrehatóan foglalkozott a mezőgazdaság szocialista megerősítésének gondolatával, alapos tájékozódás érdekében 56
