Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - HAZA ÉS NAGYVILÁG - Gyurkó Géza: A hűtlen tenger városa
éppen a belső gazdasági gondok, valamint e párt realisztikusabb politikája révén még munkások is lettek a tagjai. így tehát a kormánykoalíció, a pártok szövetsége a mai bonyolult finnországi belső helyzet, gazdasági gondok és a nemzetközi re- recesszió idején egyáltalán nem egyszerűen presztízskérdés, hanem a „hogyan tovább?” lényeges és meghatározó eleme. — Márciusban, jövőre lesznek a választások. Nekünk itt a megyében és Poriban az a feladatunk, hogy fenntartsuk a baloldal összefogásából már kialakult egyensúlyi helyzetet... — És ez mit jelent közelebbről? — Satakunta megyéből 13 képviselőt küldhetünk ismét a parlamentbe. Most ebből három a kommunista, három a szociáldemokrata, az agrárpártnak és liberálisoknak jelenleg is egy-egy képviselőjük van... Három képviseli a jobboldalt és képviselő a centrum pártból került és reméljük, ennyi kerül csak majd a parlamentbe.. . Erre a meglevő egyensúlyra törekszünk, egyfajta baloldali egységre. .. •— Tegnap ott voltam azon a felvonuláson, ahol ezrek és ezrek jelentek meg az egyszerű hívó szóra. .. — Hát igen, dolgozunk, nem is keveset, és nem is eredménytelenül — fejtegeti tovább a párt titkára, de mintha visszatérő refrén lenne itt, ő is hozzáfűzi... — .. .mégis érezzük, mintha az utóbbi időben csökkent volna a párt befolyása, különösen a fiatalok körében... És ez nagy, nagyon nagy gond... Ami mégis biztató, hogy a megyében húsz, itt Poriban 30 százaléka a választóknak a kommunistákra szavaz. Legalábbis így reméljük — búcsúzunk sok sikert kívánva, s a remény beteljesülésében őszintén bízva a satakuntai kommunisták vezérkarától. Künn már elállt az eső és, hogy felvillant a felhők mögül a késpenge élesfényű napsugár, már nem is tűnik olyan csúnyának sem ez a hatemeletes épület. Igaz, nem hatemeletes boldogság, de hat emeletnyi szívós munka és beteljesülést váró remény. Mint zajos sirálysereg, úgy csapnak le, ugranak szinte a magasba gépek a helsinki repülőtéren. A széles panoráma ablakokon keresztül nemcsak a repülőtér kifutópályáira, de a környező és a végtelenbe nyúló erdőkre is pompás a búcsúzó szem rálátása. Itt is, mint mindenütt, mindent az erdőtől, a tengertől hódítottak el és meg, itt is, mint mindenütt nem lebírta, nem legyőzte, nem kizsarolta a természetet e tájon, hanem igyekezett, és nem is kevés sikerrel megteremteni a harmóniát: a természet bevonult a városba, és a városok kivonultak a természetbe. Az étterem fehér abroszon mézszínű pori sör gyöngyözik a pohárban, kalapja a vastagon ülő hab, mintha az egekből szállt volna le — ott most egy bodornyi felhő se. Búcsúpohár. Illetőleg búcsúpoharak. Megerősítve egy-egy kupica jégbe hűtött finn pálinkával. Hat nap hatszor huszonnégy ez, összesen se több száznegyvennégy óránál. Eny- nyi állt rendelkezésünkre, hogy közelebbről is megismerkedjünk egy olyan várossal, s általa egy olyan országgal, amelynek népe közel áll a szívünkhöz, s amelynek kormánypolitikája tiszteletre méltó. Nem „titkokat” jöttünk kutatni, sem politikait, sem etnográfiait, sem gazdaságit, miután tudván tudtuk, hogy titkok „pedig nincsenek”. Csak szorgalom van. Tehetség van, akarat van: kormányok, népek, rendszerek vannak. És különben is, mire elég hat nap? Titkok megfejtésére aligha. Valahogyan úgy szól a bölcs (?) aforizma, hogy: egy országról könyvet írni elég egy nap, tanulmányt írni egy hónap, a nép és a táj teljességét bemutató esszéhez egy élet is kevés. És nekünk csak hat napunk volt. Könyvet meg nem akarunk írni arról a városról, amelyet háromszor hagyott ott hűtlenül a tenger, de amely ma is hűséges és szépséges szerelmese a végtelenbe futó fodrait nászruhaként viselő tengernek. „Az új ösvény innen indul A törekvő zsenge népben A növekvő nemzedékben.” — zsonganak a sorok ritmikusan, mint a futó habok, s mind messzebb, messzebb visznek rímesrepülő hátukon a tengerhez mindig hűséges ország határaitól. Haza. Magyarországra. Gyurkó Géza 40
