Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Kapor Elemér: Heves megye és Eger a 67-es kiegyezés ellen
minisztérium rendeletét, „hivatalos tisztelettel” tudomásul vette és kijelentette, hogy legkevésbé volt célja a törvények iránti engedelmességet megtagadni, csak aggodalmát fejezte ki a legközelebb hozott törvények lehető következményei felett s azt, hogy a megyei autonómia fenntartásához ezentúl is ragaszkodik. Az első párbaj tehát lezajlott, alkotmányjogi pengék csattogtak, a m. kir. kormány gorombásko- dott, közönséges népgyűlésnek nevezvén a megyét, kivetkőzvén méltóságából, mire a megye hűvös méltósággal válaszolt. Egy biztos. A párbaj azt bizonyította, hogy a budai lelkesedés nem fedte az ország népének hangulatát. Pedig Ö Felsége tovább fokozta a kedvezményeket, eltűrte, hogy a tizenhárom aradi vértanú arcképét sokszorosítsák és 2 forintér árusítsák. A katonai szolgálat idejét nyolc évről hatra szállította le. Mindezeken túl legmeglepőbb az volt, hogy azt az ötvenezer aranyat, amelyet az országtól koronázási ajándékként kapott, a volt honvédek árvái, özvegyei és keresetképtelenné vált rokkantjai föl- segélésére rendelte. Ugyanígy tett Erzsébet királyné is. Ismervén az osztrák államadósságok súlyát és a magyar pénzügyi kassza helyzetét, sokakban merült fel a kétség: csörögtek-e valódi körmöd aranyak azokban az ezüst ládikákban, amelyek a koronázás káprázatos ünnepét voltak hivatva halvány fényükkel bevonni. Még egy párbaj zajlott le a kiegyezés évében, a kiegyezéssel nem szoros kapcsolatban ugyan, de ezért elvette néhány napra a m. kir. kormány szája ízét. Koronázás? Akkor éljen Kossuth Lajos. így gondolkodott és érzett Eger város közgyűlése, amikor szeptember 8-án Tavassy Antal polgármester elnökletével vihart kavart. „Mielőtt ezen ülés tanácskozmányául kitűzött ügyek tárgyallás alá vétettek volna, Derszib Ferenc városi képviselő in- dítványozá, hogy hazánk köztiszteletű nagy fiának, Kossuth Lajosnak Turinba üdvözlő irat küldessék. Mely indítvány nagy lelkesedés közt, egyhangúlag, minden ellentmondás nélkül elfogadtatva, határozatba ment, hogy a következő üdvözlő irat még ez ülésből hitelesítve az ünnepelt hazafinak Turinba azonnal küldessék el. Felejthetetlen nagy hazafi! Ügy a jászladányi választókerület, mint Vácz városához és hírlapok útján közzétett nyilatkozatából mély sajnálattal értesültünk azon elhatározásáról, hogy jelen viszonyaink közt hazánkba visszatérni nem fog. Midőn e felett egyrészről fájdalmunkat fejezzük ki hogy önt, felejthetetlen nagy hazafi, ki az 1848- iki törvényeket, mellyekben van letéve hazánk nagysága s jövője, — alkotá, és kinek lángelméjére jelen helyzetünkben oly nagy szükség volna, nélkülözni vagyunk kénytelenek — más részről megnyugvással fogadjuk azon saját lelkiismeretéből merített fontos okoknál fogva, mellyel bennünket egészen meggyőzött, bizton hívén és remélvén, hogy nem sokára jőni fog az idő, midőn önt köztünk személyesen tisztelhetjük. Fogadja végre ön állandóan érzett szeretetünk s tiszteletünk jelen kifejezését, hű ragaszkodásunk s törhetetlen bizalmunk jeléül pedig fogadja jelen sorainkban küldött hazafias üdvözletünket. Kelt, mint fent. Aláírások. A levél nemcsak a címzetthez jutott el, hanem a belügyminiszterhez is, aki azonnal leiratot intézett a megye bizottmányához, semmisítse meg a közgyűlés határozatát. „Kossuth Lajos a váci választókhoz intézett nyi- latkozványában az uralkodóház fennállását az ország függetlenségével összeférhetetlennek állítván, megtámadta a nemzet egyik alaptörvényét s ezáltal oly térre lépett, melyet az 1723. 9. törvénycikk a haza elleni hűtlenség bűnévé bélyegez. Miután pedig Eger város képviselőtestülete Kossuth Lajoshoz intézett iratában annak politikai elveit és irányát tüntető helyesléssel fogadta, a haza iránti hűtlenség bűnrészesévé vált. — De, mert a kormány meg van győződve, hogy a kérdéses bizalmi irat nem rosszakarat kifolyása, s csak a körülmények kellő megfontolásának hiányából származott, ezúttal még minden komolyabb visszatorlástól tartózkodik, egyedül arra szorítkozván, hogy az illető végzés megsemmisítessék.” A megyei bizottmány a belügyminiszternek hasonló körmönfont fogalmazásban válaszolt, s megállapította, hogy Kossuth nem követett el hazaárulást, csupán véleményt mondott a nemzet és az uralkodóház kapcsolatáról. így tehát Eger város képviselőtestületére sem alkalmazható a hűtlenségi törvény. Ezért a miniszter rendeletének „foganatot nem szerezhet.” Október 14-én összehívták a kettős megye közgyűlését, hogy ismertessék a kormány válaszát, melyben elítéli a megye magatartását s mert nem ez volt az első eset, kénytelen volt arra határozni magát, hogy a közigazgatást és a törvények végrehajtását a megyei bizottmány kezéből kivegye. Egyben közli, hogy kérelemmel járult a király elé, hogy a megye kormányzatát királyi biztosra ruházza át. A kormány rendeletének felolvasása után Németh Albert szólalt fel és rámutatott arra, hogy a fejedelem személyét képviselő és annak nevében működő teljhatalmú királyi biztosság az elmúlt rendi alkotmány kinövése, amely ellen a hatóságok mindannyiszor tiltakoztak és amely összeférhetetlen a népképviseleti alkotmánnyal és a felelős kormánnyal. — Az 1848. évi 3. törvénycikk kimondja, hogy Ö Felsége a végrehajtó hatalmat egyedül és kizárólag az országgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolja. A királyi biztosság ezt a törvényt hatálytalanná teszi s a törvény valóságos szójátékká válik. Németh felszólalása ünnepélyes nyilatkozattal zárult : „Jelenleg kényteleníttetve látja magát a megye közönsége a hatalom előtt kitérni s ez ellen most csak óvását és tiltakozását iktatja jegyzőkönyvbe s ezúttal is kijelenti, hogy a megye az önkormányzati és egyéb, az 1848-i törvényekben is megóvott 41
