Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 4. szám - JELENÜNK - Barta Imre: A területfejlesztési politika feltételei és lehetőségei (II.)

vezetésére a megyei tanácsok lehetőségei elégtelenek.

d) A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésére irányuló törekvések területfejlesztési szempontból talán legfontosabb eleme: a piacosabb, az önigazgatás irányába való elmozdulás erősítése. Az állam (a költségvetés) szerepe lényegében az infrastruktúra fejlesztésére szűkül. Az önfinanszírozás, az egyes térségek jövedelem- termelő képessége ezekkel összefüggésben nagyobb hangsúlyt kap.

e) A technika és technológia korszerűsítése szempontjából — a tőkés gép- és berendezésimport beszűkülése folytán — a hazai innovációs készség szerepe felértékelődik. Ügy tűnik, hogy ez a súlyponteltolódás végérvényes, azaz örökérvényű, amihez való igazodás ezért minden terület (megye) számára létérdek.

f) A történelmi hagyományokat is ápoló terület- fejlesztési politika szempontjából komoly korlátozó tényező a központi irányítás „uniformizálására” irányuló törekvése, amelynek egyik legkirívóbb megnyilvánulása az „arcnélküliség” térhódítása (városokban és községekben egyaránt).

g) Végül, az eddigi tudományos kutatások egybehangzó konklúziója szerint: a népesség átlagos biológiai állapota, élettere hazánkban hanyatlófélben van. Személyes benyomásaim szerint — teihát nem empirikus kutatásra alapozottan — Észak-Magyarország térségében ez a probléma az átlagosnál sajnos kiélezettebben jelentkezik. Az, hogy ebben a cigánylakosság arányának, az analfabétizmus határán mozgó népesség magasabb reprodukciójának milyen szerepe van, ismét önálló kutatási téma lehetne.

3. A jövőben folytatható területfejlesztési politikai rendezői elvei

a) A területfejlesztési politika hazánkban —, s érdekes módon a fejlett tőkés országokban is — még a hetvenes években is a foglalkoztatás bővítését és a termelés mennyiségi növekedését tűzte ki célul. A 80-as években ez a növekedésre orientált területfejlesztési politika már nem folytatható. A magyar népgazdaság fejlődésében szükségszerűen jelentkező korszakváltás, az ún. pályamódosulás végigvitele elől ui. a területfejlesztési politika sem térhet ki. Az egyensúly helyreállítása érdekében szükségessé vált növekedési ütem visszafogása ezt a minőségi változást értelemszerűen még hangsúlyosabbá teszi. A nyolcvanas évektől követhető területfejlesztési politika legfontosabb karaktere erre való tekintettel csakis az innováció-orientáltság lehet. Az így megújuló területfejlesztési politika természetesen hosszú távúnak ígérkezik, amelynek cél- és eszközrendszere ma még nem határozható meg pontosan.

b) Az iparnak a területfejlesztésben játszott szerepe csökken, teljes mértékben azonban nem szűnik meg. Figyelembe véve, hogy az agrár területek már ma is csak kedvezőtlen természeti feltételekkel párosulva okozzák egyes területek elmaradottságát, a kedvezőtlen mezőgazdasági adottságú területeken az elmaradottságot továbbra is az ipartelepítésekkel lehet elsősorban feloldani. Ezt a célkitűzést a VI. ötéves terv is tartalmazza. A vállalatoknak azonban a beruházások visszafogása következtében a nyolcvanas évek első felében ilyen célokra aligha lesz pénzük. A korábbi gyakorlattól eltérően az 1981- től érvényes hitelpolitikai irányelvek a terület- fejlesztési célokat nem preferálja. A beruházások állami támogatásának irányelvei is csupán a fővárosi iparkitelepítés miatt vidéken létesítendő gazdaságos beruházásokhoz helyezi kilátásba támogatás engedélyezését. A terv cél- és eszközrendszere között tehát némi ellentmondás tapasztalható.

c) A területfejlesztési politikának is egyik kulcskérdése az ország szellemi potenciáljának arányosabb területi elhelyezése. Ez egyébként az innováció orientált területfejlesztésének talán a legalapvetőbb feltétele. A mai helyzet ebből a szempontból is eléggé ellentmondásos. Gérecz Magdolna szerint pl.: „Eddigi vizsgálataink sokoldalúan megcáfolták azt a feltételezést, miszerint Magyarország kis területe miatt a felsőoktatás hallgatói utánpótlása tekintetében már nincsenek jelentős területi különbségek hazánkban ... A fent említett kutatások már azt is jelezték, hogy a felsőfokú beiskolázás szempontjából „hátrányos helyzetű” területnek tekinthető az észak-magyarországi körzet, amely Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megyét foglalja magába.”

d) Az urbanizációs folyamat világméretekben, így hazánkban is lelassul. Ezzel párhuzamosan a községek népességmegtartó képességének fokozása

és agglomerációk fejlesztése fontosabbá válik. A községek népességmegtartó szerepének fokozása céljából a VI. ötéves tervben a községeknek a tanácsi beruházási forrásokból való részesedése két-háromszorosára növekszik. Ez a fordulat akkor is pozitívan értékelhető, ha figyelembe vesszük, hogy az alapellátást szolgáló tényezők fejlesztése a kis települések népesség- megtartó képességeinek növelésében nélkülözhetetlen, de nyilvánvalóan csupán rásegítő szerepet tölthet be. A népesség megtartásában ui. a jövőben is az egzisztenciális lehetőségek játszanak alapvető szerepet (munkahely helyben, vagy még elviselhető ingázási feltételekkel). Az apró falvak egy részének elnéptelenedése ilyen egzisztenciális okokra visszavezethetően már túljutott azon a ponton, hogy a folyamat megállítható, vagy visszafordítható lenne.

e) A közlekedés és hírközlés fejlesztése a területi szerkezet korszerűsítésének továbbra is fontos eszköze marad.

f) Az infrastrukturális ellátottság és a környezet- védelem szerepe a területfejlesztésen kívül, a lakossági életkörülmények alakítása szempontjából is felértékelődik. Az kétségtelen, hogy környezetünk eddigi kirablásának, károsításának fo>- lyamata — a termőföld kivonása, a levegő és víz intenzív szennyezése — nem folytatható tovább.

29