Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Utassy József költői életútja
tető erejét. Mindez nem véletlen: Utassy nemcsak írja, hanem éli is verseinek történéseit. A valóság, az élmény- és gondolatvilág az elsődleges, ehhez keresi a legmegfelelőbb formát: a hangnemet, a versmondatok sajátos ritmusát, dinamikáját, indulatot és kiváltó írásjelzését, a külön jelentést hordozó vershelyzeteinek a szöveggel egyenértékű hatásmechanizmusát. Nem véletlenül adja egyik versének ezt a címet: Csak éltem,. Ars poeticájának tömény megfogalmazását tárja elénk: „Mert a verset nem írják / a verset élve élik!/ Ezért időtlenül a szó,/ és fénylik, fénylik, fénylik”. 3. Tudatában van költői küldetésének, s annak, mire képes, mire vállalkozott. Őszinte és kitárulkozó vallomásában maga így vall erről: „A negyvenegyes tavasz harmadik napján / megszült egy napraforgó-arcú asszony, / hogy ebben az égkupolás alkotóház-világban / mutassam föl a szépet, a jót, s mondjam ki bátran az igazságot” (1941. III. 3.). 4. Az élmények és a valóság elevenségével sűrűsödő verseinek légkörében indulatokból és őszinte emberi ellágyulásokból építi ki világképét: a valóságban és a lélekben, meg a versek öntörvényeit tiszteletben tartó művészi eszköztárban lejátszódó és megfogalmazandó történések sokszínűségét éppen úgy megteremteni ezzel, mint a költői szándéknak megfelelő közösség utáni vágyának, a valósággal való szembesülésének lehetőségeit, útjait, módjait. E követelményekhez szabja költői nyelvének, nyelvhasználatának nem éppen öncélú leleményeit: víziószerűen formált igéit (szeptembere- dek, varjúhodok, kimájusít, Inarmincezüstösködik, szobrosul, holdasul, dohorog, jegenyésedik stb.); önmagukban is a legmerészebb képzettársításra ingerlő összetételeit (csuromkékszemű, porpaplan, fellegajtó, csontcsillag, csillagmilliomos, dióverőfény, hitfogyatkozás, csillagfegyelmű stb.), a képek logikáját is tiszteletben tartó szókapcsolásait, jelzős szerkezeteit (sóhajtásnyi völgy, csónakszomorú, tengerszem, tüdőpuha prices stb.); az empirikus látványt látomássá tágító és dúsító metaforáit (kerekíti a telehold / szemünk esteledő tavát; kivilágosodik a csönd és / bogárlik felém egy távoli zöngés; s az ég alján egy csönddel megrakott / szekér kerékbetöri a napot; hontalanná nyurgul nagy árnyam, csillagok bronzából a Mester / most önti fő- lém / az egek nagyharangját; hold veri rám az ablakot, fenyegetnek a csillagok stb.) 5. Költői látásmódjának teremtő ereje munkál képeinek megkomponálásában: vershelyzeteinek rendezett terében nemcsak a sűrítésnek, a tömörítésnek eszközei a képek, hanem olyan versszervező erők is, amelyek valójában a látvány érzéki darabjaiból, összetevőiből új gondolati, érzelmi és hangulati információkat sugalló valóság születik: „A Kékes kilátója fölött piros pont már a Nap, fordított / mennyei fölkiáltójel fölött piros pont fordított / mennyei fölkiáltójel, mert gyönyörű arany mondat az ég. / Szekerek hordják haza a homályt a határból, este lesz” Sereg liba élén). Szülőföldjének, falujának, Bükkszenterzsébetnek a látványból a látomásba emelt képekből megszerkesztett rajzaiban a képi gondolatközlés egészen sajátos formáit, módjait mutatja be. A képekben rejtőző nagyon is személyes jellegű költői látásmód és láttató erő ad ezeknek a verseknek az élmények elevenségét is közvetítő művészi hitelességet. Az itt idézett versrészletek hangneme, derűs játékossága, a gyermekkor élményvilágát az esztétikum szféráiba emelő vállalkozása, népdalszerű köny- nyedsége mind azt példázza, hogy a költő a művészi alkotás széles skáláján dolgozik: „Üjjongó hegyek közt, / sóhajtásnyi völgyben / élt egyszer egy falu / benne gömbölyödtem / fényre, napvilágra. / Ö hát szülőföldem! / Bükkszenterzsébet. / — „Arra, hol a Tárná ered, / szállnak pillangó levelek / pirosán, sárgán” / Zöld láz. / — A gyermekkori emlékek nemcsak örömöt, bánatot is idéznek fel számára: Ezt is versekbe emeli. Több volt a bánat, a szomorúság. Erről vallanak pl. a Gyászdoboz, Akit a gyász felöltöztet című költemények is. Az alig kétéves korában árvaságra jutott gyerek és özvegységre kárhoztatott édesanya, a Mama, a hősi halált halt édesapa megható versmondatokban lényegülnek át vershősökké: „Anyámnak hősi halott a párja, / méhe a szerelem hullaháza ... / homlokán sorsom harmonikázik.” „Ki zuborgatja szép / arca tengerszemét / özvegy Kiss Margitnak? /Katonaköpenygomb / Kétszázezer csillag !.../ ha elengedném a kezét: / a Föld is elforogna / szép lassan alóla”. — „Alkonyodol, Édesanyám ?!---- / h ozzád sötétülök, mama!” — „Nincs életed, Édesanyám, nincs / Már jegenyésedik magányod, / Égig növekszel hajladozva” (Naplemente, Senki földjén). 6. Költői életútján egyre kevesbednek az ún. „nyugodt versek”, A „csillagok árvája” életérzésében elhatalmasodik a szorongásos árvaság, s a fájdalmakban érett nagy versek tanúsága szerint az egyéni árvaság országossá szélesedik, majd a csillagokra vetül. Kiszakad belőle egyik legérettebb és legmegrázóbb versében eljajgatott könyörgése: „Jaj, ne hagyjatok magamra, / ne száműzzetek a dalba” (Szélkiáltó). Pokolból jövet kötetének több versében, elsősorban a kötet címét adóban felizzik a kibírhatatlan egyedüllét rémülete: „Harminc- nyolc évgyűrű / arany tüze őrjít, pántolódik homlokomra / a negyedik már”. A védtelenség, a kiúttalanság, az elárultatás azonban nem fojtja meg benne a maga-megmutatás vágyát és akarását. Ö, a „csillaggal kiszemelt költő” (Őszi világ) már úgy érzi, hogy a „csillaggok is fenyegetik”, éppen ezért perel, vádaskodik az emberi világgal. Van abban a költői állításban sok igazság, hogy „a lélek vészkijárata: vers” (Niklai Ádám). Még akkor is, ha az a vers a legrettenetesebb keserűséget fogalmazza meg, mint a keresztmotívumból induló Utassy-vers példázza: „Ügy dől belőlem a dögszag, / mint egy fölakasztott kutyából”. De amíg megcsendül a vers a költő ajkán és tollán, megpróbáltatások, a szenvedések gyötrelmeit megoszthatja azokkal, akik vállalják a költővel a sorsközösséget. Ezért érezzük őszintének és megrázó- nak ezeket a verssorokat: „Add már ajkamnak a szót, / a pokolra hurcolhatót: / a tűzben is vacog- tatót! (Holtpont). A „halálig levetkőzött” költő (Hit59
