Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 3. szám - MÚLTUNK JELENE - Bakó Jenő: Eger úszósportja
bajnoki vízilabda-mérkőzések előtt kellett leúszni. Az időeredmények alapján megállapított csapatok úszták a döntőt a bajnoki címért. Az egri csapat győzelme egy pillanatig sem volt kétséges. Az egyesület úszókapitányi tisztségére 1940-ben Bakó Jenőt választották meg, ami gyakorlatilag társadalmi edzőséget jelentett. Egészen új alapokra helyeződött az egri úszósport. A tehetségkutatási felmérések során mintegy 50 főnyi gyermek- csoport alakult ki, akik rendszeres, napi edzéseken vettek részt. Nagy fordulat történt az egri úszósport történetében 1943-ban. Évekig tartott huzavona után végre beleegyeztek a helyi leányiskola vezetői, hogy diáklányok is jelentkezhessenek az úszószakosztályba. A korábbi években — az „erkölcsi morál” miatt — ilyesmi még csak szóba sem jöhetett. Az Eger című újság 1943. október 1-én erről így ír: „A nagyközönség talán csak a legutóbbi vasárnap tartott úszómérkőzések során találkozott először egri hölgyúszók nevével. Csak ez év tavaszától folynak az edzések, azonban máris igen szép eredményt érnek el. A versenykeret hölgytagjai a következők: Tarnay Edit, Kiss Agnes, Kiss Erzsébet, Tóth Anna, Jolsvay Ilona, Unterreiner Éva, Dankó Katalin, Bánfalvi Éva, Rózsadombi Ilona, Gombos Edit és Bánfaly Ilona.” A fiatalok nagyon lelkesen és szorgalmasan végezték az előírt napi edzésmunkát, s a MUSZ 1943. évi jelentésében — bár nagyon a végén — már egri nevek is feltűnnek. Az úszók rangsorában 37. helyen Válent Gyula, 46. Kádas Géza és 75. Lakatos Zoltán volt. Összesen 96 úszót rangsoroltak, de a 76 női úszó között még nem szerepelt egri úszónő. Nem szokás a gyenge eredményeket — főleg egy város sporttörténetének ismertetésénél — megemlíteni. Ezúttal azért látszik szükségesnek, hogy emlékezetes legyen, honnan, milyen mélyről indult el az új hullám, mely hamarosan országos, európai és olimpiai dobogókig ért el. 1942-ben nagy elismerés érte Eger úszósportját, „A MESE dísztagokká választotta volt bajnokait, akik hírt és dicsőséget szereztek az egri névnek, Európa-bajnoki, rekorderi, vagy országos bajnoki címet nyertek. A dísztagok névsora a következő: dr. Bárány István, dr. Bitskey Zoltán, Tarródy- Szigritz Géza, Bitskey Aladár, Bitskey Árpád, Ba- ranyay Károly, Erdélyi György, Bakó Jenő és KoAz ETE ezekben az években gyakorlatilag mái vács Dezső” — írja az egri újság, beszüntette működését, majd a fasiszta törvények élteimében feloszlottnak nyilvánították. A megmaradt 3—4 úszójuk továbbra is a MESE edzéseit látogatta. Az utolsó háborús esztendőben, 1944- ben már országos élvonalba került a 17 éves Válent Gyula. 100 és 200 méteres hátúszásban országos bajnokságot nyert és — néhány évi szünet után — Egernek ismét volt bajnok úszója. Felszabadulás után ismét az élvonalban A testnevelés és sport állami irányítás alá került a felszabadulás után és ennek eredményeként fokozotosan erősödött a sportmozgalom. Az átlagosnál gyorsabban fejlődött a magyar élsport és Londoni olimpia, 1948. Kádas Géza átveszi a bronzérmet a svéd Edströmtől, a NOB elnökétől hamarosan a világ élvonalába kerültek a magyar úszók is, akik között az egriek jelentős szerepet vittek. Az egri úszósport viszonylag rövid idő alatt ismét az országos élvonalba került. Az 1945-ben megrendezett országos bajnokságon Válent ismét győzött a két hátúszószámban, és — meglepetésre — Kádas Géza 800 méteren nyert bajnokságot. Nagy egri sikerrel végződött az 1946. évi bajnoki verseny. 100 és 200 m hátúszásban Válent, 100 és 200 m gyorsúszásban Kádas győzelmei mellett az összes váltót az egriek nyerték: 4X100 m gyorsváltót Sugár, Kakuk. Válent, Kádas; a 4X200 m váltót Oltai, Kakuk, Válent, Kádas és a 3X100 m vegyesváltót Válent, Pók, Kádas összeállításban. A hét országos bajnokság ismét Eger felé fordította a figyelmet. A következő években a gyorsváltók Hevesi, Svéda, Válent, Kádas összeállításban — egy-egy alkalommal országos csúccsal — nyerték a bajnokságokat. A legjobb egri úszók 1947-től világversenyeken is bemutathatták tudásukat. Válent Gyula pályafutása csúcsán, Monte Carloban (EB 1947) remek teljesítménnyel, 100 m hátúszásban ezüstérmet nyert. Ugyanitt Kádas két gyorsúszószámban is negyedik helyezést ért el. A párizsi Főiskolai Világbajnokságon, a nagy elődök eredményeinek méltó folytatásaként Kádas négy, Válent három aranyérmet nyert (1947). A londoni olimpián (1948) óriási meglepetésre, 100 m gyorsúszásban két amerikai úszó mögött Kádas bronzérmet szerzett, és tagja volt az ezüstérmes, Európa-csúcsot elért 4X200 méteres gyorsváltónak is. Válent olimpiai szereplését nem kísérte szerencse és nem került be a döntőbe. Az egri név ismét szépen csengett az európai úszóéletben. 1947-ben Kádas, Pók és Válent nagy sikerrel szerepelt Bécsben és ettől kezdve a legerősebb bécsi klub, a Schwimm Union Wien csapatával évente rendszeres kapcsolatot tartottak fenn az egriek. A zsúfolt nézőtér előtt lebonyolított hazai nemzetközi úszó- és vízilabda-mérkőzések ismét az úszósport mellé állították a sportszerető egri közönséget. Nagy viadalok színhelye volt ismét az egri versenyuszoda, ahol a nézőtér hamarosan szűk lett. 1951-ben — a gyönyörű és romantikus szökőkút feláldozásával — a homokos, északi oldalon 800 férőhelyes lelátót kellett építeni, 28
