Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 2. szám - KÖNYVESPOLC

POLNER ZOLTÁN:

Arany fának arany ágán

(Archaikus népi imádságok)

A magyar népköltészeti gyűjtés történetének piros betűs eseménye volt a közelmúltban Erdélyi Zsuzsanna apokrif imagyűjteményének megjelenése, összeállítójának nevét a legnagyobbakéval, Erdélyi János, Kriza, Bartók és Kodály, Kallós Zoltán nevével együtt emlegették. Ortutay Gyula a folklór „új forrásvidék”- éről, „új gazdag tartomány”-áról beszélt a kötet kapcsán, amely számos tudományágnak fog hosszú időre szóló munkát adni. Költőink közül Juhász Ferenc és Csoóri Sándor elragadtatott sorokat írt róla.

Könyve bevezetésében Erdélyi Zsuzsanna az anyag gazdagságának láttán keletkező, nyomasztó felismerését így fogalmazta meg: „Világossá vált, hogy ennek az országos elterjedésű hagyománynak összeszedésé- re egymagám nem leszek elég. Időmből, erőmből nem futja”. Pedig a munka sürgős, mert az ősi szövegeket még őrző öregek lassan kidőlnek, a napjainkban végbemenő szemléletváltás, „tudatállomány”-átrende- ződés pedig eltorlaszolja a hagyomány továbbélésének útját. Első és legfontosabb feladatunk a kallódó és elhaló értékek megmentése.

Erdélyi Zsuzsanna segélykérő szavára kezdte meg a gyűjtést falusi tanárkodása idején Polner Zoltán, a jeles szegedi költő, akinek a líráját is megtermékenyítette ez a szájról szájra vándorló, érdekes örökség. Kutatásainak első eredményét 1976-ban tette közzé „Föld szülte fáját” címmel Szeged környékéről. Tavaly újabb gyűjteménnyel jelentkezett: „Arany fának arany ágán” címmel szintén szűkebb hazájának, Csongrád megyének kívánt „múltidéző kapcsoskönyv”- et ajándékozni.

Történelmünk mélységesen mély kútjai, a népiélek szédítő titkai tárulnak föl előttünk az imák olvastán. Az Ómagyar Mária-siralom motívumai, nyelvi fordulatai idéződnek ennek a különös lírának némely darabjában, középkori költészetünk elsüllyedtnek vélt emlékei elevenednek meg, öltenek formát bennük. A keresztény mitológia keretei között — a kontinuitás törvénye szerint — föl-fölbukkannak a pogány időkre visszautaló reminiszcenciák is. A sámánizmus a szó erejével akart hatni a természetre. Ügy véljük, ez a hagyomány él tovább a szövegek varázsigós csengésében, monoton dallamában, litániaszerű szerkesztésmódjában. Az imákat mormolok nehéz sorsuk elől menekültek nem csupán egy transzcendens világba, hanem a szó csodásnak érzett hatalmához is. A kegyetlen valóság ellen falazták körül magukat a költészet misztikus erejével és szépségével, az ősi bűvölőigék hangján próbálták elriasztani testi-lelki gyötrelmeiket. Imaverseik olykor a Kalevala, a finnugor ősköltészet gondolatpárhuzamra és halmozásra épülő versbeszédének mágikus szuggesztivitását illusztrálják. Archaikus hatásukat tovább fokozza a végrímek kezdetlegessége és az alliterációk előfordulása, a ritmus meg-megtörő, zaklatott ívelése.

Mutatványul álljon itt Polner Zoltán gyűjteményének egyik szemelvénye:

Ó, édes Jézusom,

Hilak segítségül.

Örizzé meg tűztől, víztől,

Idegen nyavalyáktól,

Hirtelen haláltól,

Halálos nagy bűntől,

Kétségbeeséstő,

Gonosz ember szándékától,

Lelki-testi veszedelemtől,

Éhségtől,

Döghaláltól,

Háborútól,

Ments meg, Uram, minket!

Feltűnő, hogy fájdalommal, kínnal megvert őseinknek milyen kifogyhatatlanul gazdag képzeteik és kifejezéseik voltak az emberi szenvedésről. Az imák többsége Krisztus megkínzatásának és keresztrefeszí- tésének történetét, a gyermekét sirató Szűz Mária gyötrődését beszéli el. Mintha az imádkozok a maguk sanyarú sorsát panaszolnák el mások szenvedéseinek átélésével, mintha az „elmondás” saját kínjaikra adna enyhülést. Hátborzongató természetességgel, ben- sőség-értékkel részletezik a legiszonyúbb fájdalmakat és megaláztatásokat:

Krisztus urunkat megfogták,

Zsidók pitvarába bevitték,

Epével, ecettel itatták,

Rútul hátul köpdösték,

Szent szakállát kiszedték,

Szép orcáját megköpdösték.

Az előttünk járók, lesütött szemű anyáink és apáink életébe, gondolatvilágába nyújtanak betekintést ezek az utolsó pillanatban megmentett archaikus, apokrif imaversek, új vonásokkal gazdagítva történelmi, költészeti, szellemi arculatunkat.

Polner Zoltán könyve karácsonyi ajándékként a békéscsabai Megyei Könyvtár házinyomdájában készült mindössze 150 példányban. Ez a vidéki szellemi műhely — melyet Lipták Pál igazgató irányít —' már jónéhány éve fölhívta magára a figyelmet ízléses, szép kiadványaival: a Tevan-család öröksége is méltó folytatókra talált a városban. Könyveiket örömmel tehetik polcukra a legkényesebb igényű bibliofilek is.

Lisztóczky László

63