Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Emlékek és képek Kodály Zoltánról
Emlékek és képek Kodály Zoltánról 1. 1982-ben ünnepeljük Kodály Zoltán születésének századik évfordulóját. Az ünnepi megemlékezések mellett bizonyára több tanulmány ad majd számot a Kodály-életműről: a zeneszerző, a zenetudós, a népzenekutató, a népnevelő és a nyelvművelő Kodály munkásságának sokszínűségéről, időtálló eredményeiről. Megszólalnak majd azok is, akik személyes jellegű közléseikben vallanak Kodály emberi nagyságáról és a közvetlen emlékek hitelességével bizonykodnak arról, hogy mennyire szerteágazó és igényes volt a pedagógus Kodály munkássága is. Az Így láttuk Kodályt című kiadvány már tanúsítja, hogy még a legszemélyesebb emlékeknek is van művelődéstörténeti, sőt tudománytörténeti haszna és háttere. 2. Ennek a meggondolásnak szellemében adunk számot saját emlékeinkről, s azokról a szellemi és tárgyi (képi) dokumentumokról, amelyek a ko- dályi életút eseménytörténetéhez is használható adalékok. Ügy érezzük, hogy olyan, feljegyzésre méltó tényeket és adatokat hozunk felszínre, amelyek az Eősze László szerkesztette Kodály Zoltán élete képekben és dokumentumokban című kiadvány teljesebbé tételéhez is hozzájárulhatnak. Maga Kodály a Visszatekintés (Bp., 1971) bevezetésében arról írt, hogy a „szorgos kezek összehord- tak minden babszemet, amit az élet útján elhullattam”. Szerény közleményünk is arról ad száA MAGYAR NYELVTUDOMÁNY! TÁRSASÁG <20. szóm KIADVÁNYAI 120. sióm HELYES KIEJTÉS, ■ SZÉP MAGYAR BESZÉD EGER IMS. X 22-23. mot, hogyan jutott osztályrészemül a Kodállyal való találkozások öröme és az együtt dolgozás néhány lehetősége. 3. A személyes élményekkel is színezett Kodály- emlékek művelődéstörténeti és tudománytörténeti vonatkozásait állítjuk elsősorban előtérbe. Ismeretes, hogy Kodály első népdalgyűjtő útja a Má- tyusföldre vezetett. Gyalogszerrel járta be a néphagyományokban gazdag vidéket. A Galántán, Pereden, Deákin, Zsigárdon, Farkasdon, Nádszegen és Gután gyűjtött, úttörő jelentőségű anyagát az Ethnográfia hasábjain közölte Mátyusföldi gyűjtés címmel (1905). A sors úgy hozta számomra, hogy fiatal érsekújvári tanárként, tanítványaimmal végigjárhattam ugyanazokat a falvakat, amelyekben még a legöregebbek emlékeztek is a népdalgyűjtő Kodályra. Találkozhattam azokkal is, akik galántai gyermekéveiben iskolatársai voltak. Nem véletlen tehát, hogy levélben is megpróbáltuk a kapcsolatteremtést Kodállyal. 1940. XI. 30- án levelet írtunk a mesternek és cikket kértünk az általam szerkesztett Védjük nyelvünket! diáklapunk számára. Mi már akkor tudtuk, hogy Kodály nem szeretetett leveleket írni, a cikket sem kaptuk meg. Lapunkban és egyik kiadványunkban (Együtt dolgoztunk, Érsekújvár, 1942) Népdálgyűj55
