Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Elmélet - politika - gyakorlat
tő tapasztalati tény, hogy a nemzeti és nemzetközi érdekek dialektikájának az elmulasztása megbontja a nemzetközi munkásosztály hegemón szerepét. Az elméleti munka lebecsülésének megjelenési formái rendkívülien változatosak, esetlegesek, de tartalmuk, következményük, lényegileg azonosak. Miben áll az azonosság? Végső soron utat nyit a voluntarista és fatalista elhajlások számára, mely veszélyezteti a tömegek politikai céljait, intézményeit és a szocialista társadalom egészét is. Az utóbbi évtizedek története nemcsak a marxizmus alkotóerejének kimeríthetetlenségét bizonyítja, hanem több országban tanulságul szolgált arra is, hogy milyen káros következményekkel jár a tudományos elmélet lebecsülése. Az elméleti színvonal csökkenésével, a néptömegek eszmei színvonalának süllyedésével a jobboldali opportunista, eklektikus nézetek terjedése és a „baloldali” dogmatikus, szektás módszerek térhódítása is megvalósul. E tekintetben tanulságul szolgálnak azok a tragikus események, amelyek 1956-ban ellenforradalomhoz vezettek Magyarorszgon, Csehszlovákiában 1968-ban ugyanezek az okok játszottak szerepet az elleforrad almi helyzet kialakulásában, továbbá azokban a negatív folyamatokban, amelyek során társadalmi válság alakult ki 1980 nyarán Lengyel- országban. Az elméleti munka szisztematikus háttérbe szorítása valósult meg az utóbbi két évtizedben a Kínai Népköztársaságban, ahol a paraszti ösztönösséget eszményítették és felszították a nacionalista érzelmeket. Mindez összefonódott a fatalista, a voluntarista és a pragmatikus módszerek térhódításával. Az említett hibás nézetek, törekvések, módszerek eklektikus tartalma a mao- izmusban fejeződik ki. A maoizmus torz ideológiájának torz társadalmi gyakorlat felel meg, amely periodikusan kiélezett válsághelyzeteket eredményez. Ismeretes, hogy a voluntarista, tudománytalan „terei jelszavak” meghirdetése Kínában veszélybe sodorta a társadalom egészét. Csak megemlítjük példaként az úgynevezett „nagy ug- rás”-t, a „kulturális forradalmat”, melyek dezor- ganizálták a gazdasági életet és a felépítmény egész rendszerét. Az elmélet és a néptömegek tudatosságának lebecsülése rendkívüli károkat okozott az elmúlt években a Lengyel Népköztársaságban is. 1980 nyarától megfigyelhettük, hogy a sok éven át elmulasztott elméleti tevékenység, a lakosság egészében végzett eszmei munka hiánya, jelentős szerepet játszott a társadalmi fegyelem megbomlásában, a párt vezető szerepének háttérbe szorításában. Az elméleti színvonal csökkenése és a lakosság eszmei színvonalának süllyedése gyengítik a szocialista társadalom politikai, akarati és szervezeti egységét. Ez kézzelfoghatóan nyilvánul meg az állami és a társadalmi fegyelem gyengülésében, a munkafegyelem hiányában, a dolgozó tömegek szövetségének elsorvadásában, az állami élet egész rendszerének bomlásában, amely együtt jár különböző irracionalista, anarchista, nacionalista és misztikus nézetek terjedésével. A társadalmi fegyelem lazítása különösen a munkafegyelem ellen irányul, amely együtt jár a felelőtlen követelések teljesítésére irányuló törekvésekkel, munkabeszüntetésekkel és más, antiszocialista magatartási formák érvényesítésével. Lengyelországban viszonylag rövid idő alatt olyan helyzet alakult ki, melyben az ösztönösség, az individualizmus, a társadalmi vakság rövid idő alatt évtizedek vívmányait veszélyezteti. Lényegében munkásköntösben, hangzatos jelszavakkal ellenforadalmi csoportok a tömegeket saját érdekeik elleni harcra ösztönözték. Lengyelországban az elmúlt évtized tapasztalatai azt bizonyították, hogy a marxizmus—leniniz- mus elveinek lebecsülése, a demokratikus centralizmusnak gyengítése, a tömegek eszmei nevelésének elhanyagolása (kaotikus helyzet kialakuláséhoz vezet a gazdasági, a politikai és az ideológiai élet területén egyaránt. Az ideológiai munka lebecsülésének is része volt a bürokratikus centralizmus erősödésében, ami megfelelt a vezetésben eluralkodó szubjektivizmusnak, voluntarizmusnak és eklekticizmusnak. Ezek a marxizmustól idegen eszmék, módszerek nagymértékben elhomályosították a régi pártvezetés tagjainak tudatát. Akik képtelenekké váltak arra, hogy számba vegyék a társadalom valóságos helyzetét és valóban tudományosan megalapozott politikai következtetéseket, koncepciókat dolgozzanak ki a munkásosztály érdekei alapján. A régi pártvezetés elveszítette az önkritika alkalmazásának és a munkások, parasztok, értelmiségiek kritikája megértésének, figyelem- bevételének készségét, képességét. Az SZKP KB levele a LEMP KB-hoz joggal állapítja meg, hogy: „Sajnos ezeket a baráti figyelmeztetéseket, valamint magában a LEMP-ben elhangzó éles, bíráló megnyilvánulásokat nem vették figyelembe, sőt ignorálták. Mindennek eredményeképpen Lengyel- országban mély válság robbant ki, amely átfogja az ország egész politikai és gazdasági életét... Ma a helyzet nem egyszerűen veszélyes, az ország kritikus ponthoz ért: más értékelés nem lehetséges. A szocialista Lengyelország ellenségei nem is nagyon titkolják szándékaikat, a hatalomért harcolnak és már-már megragadják azt. Egyik pozíció a másik után kerül az ellenőrzésük alá. Rohamosztagul az ellenforradalom a Szolidaritás szélsőséges szárnyát veszi igénybe, csalárdul felhasználja a néphatalom elleni bűnös összeesküvéshez az ebbe a szakszervezeti szövetségbe belépett munkásokat. Növekszik az antikommunizimus és a szovjetellenesség hulláma. Az imperialista erők mind arcátlanabbul próbálnak beavatkozni a lengyel ügyekbe. A szocializmust Lengyelországban fenyegető, rendkívül súlyos veszély egyszersmind fenyegeti magának a független lengyel államnak a létét is.” Az elmélet, a párt szervezeti és eszmei egysége, nélkülözhetetlen feltételt jelent a valóban tudományos politika kidolgozásához és a tömegekhez fűződő kapcsolatok rendszeres erősítéséhez. A marxizmus—leninizmus elmélete jelenti a tudományos alapot a párt egész szervezeti rendszerének kialakításához, folyamatos korszerűsítéséhez, valamint politikai stratégiájának és taktikájának kidolgozásához. A marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazásának továbbfejlesztése nélkül a párt 53
