Hevesi Szemle 10. (1982)
1982 / 2. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Elmélet - politika - gyakorlat
A marxizmus—leninizmus tanítása egyetemes érvényű tudomány, amelyet nem lehet helyi korlátok közé szorítani. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy alkalmazása során a nemzeti, a helyi sajátosságokkal ne kellene számolnia. Ellenkezőleg. Mint minden élő, és ezért a gyakorlatban alkalmazott tudománynak, a marxizmus—leniniz- musnak is mindig és mindenütt reálisan számolnia kell az általános törvényszerűségek érvényesülése mellett a nemzeti, a helyi történeti körülményekből fakadó, konkrét sajátosságokkal. Ez lényegében az elmélet általánosított tapasztalatoknak rendszerbe, elvekbe foglalását jelenti, ezért az alkalmazása megköveteli az eleven társadalmi valóság sajátszerűségeinek figyelembevételét. Az elmélet tehát a gyakorlatra való alkalmazása során alkotótevékenységet, hozzáértést követel. A marxizmus—leninizmus elmélet és a kommunista pártok politikája egymást kölcsönösen feltételezik. Az elmélet jelenti a politika alapját. A marxizmus tanítása eleve nemzetközi, internacionalista elméletként született meg. Következésképpen Marx, Engels elméleti tanítása nem korlátozódott a németországi viszonyokra. Ugyanez elmondható korunk marxizmusáról, a leninizmus- ról is, amely továbbfejlesztette minden vonatkozásában a marxizmus elméletét. Ez az elmélet a nemzetközi osztályharc tapasztalatainak általánosítása alapján fejlődik. A marxizmus—leninizmus forradalmi jellegű elmélet, amely egyaránt megvalósul a kommunista mozgalom egészében, és a nemzeti keretek között működő kommunista pártok tevékenységében. A testvérpártok e tudománynak a tisztaságáért, gazdagításáért és fejlesztéséért küzdenek. Ez saját országuk munkásosztálya és dolgozó népe, valamint a nemzetközi munkásosztály ügye iránti felelősségből, a politikai feladatok teljesítésének objektív követelményéből fakad. Az osztályharcban nemcsak a munkáosztály politikai-gazdasági potenciálja, szervezeti ereje növekszik, hanem elmélete is fejlődik. Erről mindenekelőtt a kommunista pártok kongresszusai, központi bizottságai gondoskodnak. Az elmélet gazdagítása — fejlesztése — a szocialista országok kommunista pártjaiban a soron levő építőmunka feladataihoz kapcsolódik. Hazánkban a XII. kongresszus határozata így szabta meg a feladatainkat az elmélet területén: „A marxista—leninista elmélet alkotó alkalmazásával erőinket fokozottan az építőmunka időszerű feladatainak megoldására, a társadalmi fejlődés és a nemzetközi osztályharc által felvetett kérdések megválaszolására kell összpontosítani. Még tüzetesebben kell tanulmányozni a gyakorlati munka tapasztalatait, általánosítani tanulságait... Pártunk — miként eddig is tette — következetesen védelmezi forradalmi eszméink tisztaságát mindenféle torzítással szemben. Elsősorban tudományos elméletünk fejlesztésével, alkotó alkalmazásával, alapjainak megvédelmezésével küzdhetjük le a dog- matizmus veszélyét a marxizmus modernizálásának ürügyén jelentkező revizionista nézeteket, s az elmélet lebecsülését.” A különböző polgári, kispolgári ideológiai áramlatok képviselői, valamint a dogmatikus és revizionista ideológusok mesterségesen szembeállítják egymással az elmélet és a politika alapvető jellegzetességeit. Szándékosan elmossák az elmélet és a politika közötti lényeges különbségeket. A párt szüntelenül küzd a politika és az elmélet revizionista, megalkuvó, osztályáruló felfogása elken, amely tagadja a marxizmus elméletének szerepét a tudományosan megalapozott politika kidolgozásában és alkalmazásában, továbbá fejlesztésében. Itt a döntő mozzanat az, hogy a revizio- nizmus a politikát megfosztja elméleti alapjától és utat nyit a szubjektivista, voluntarista törekvések számára. A dogmatikus ideológusok alapvető törekvése az, hogy az elméletet abszolutizálják és tétéleit absztrakt jellegűvé teszik, elszakítják a konkrét valóságtól, és így tagadják az elmélet és a gyakorlat kölcsönös feltételezettségét, dialektikáját. Az elméletet ilyenformán elszakítják tényleges funkciójától, attól, hogy vezérfonalként szolgáljon a forradalmi gyakorlat számára. A dogmatikusok rendszerint tagadják azt a tényt, hogy a kommunista pártok, a nemzetközi munkásosztály, a néptömegek forradalmi gyakorlata, tapasztalatainak általánosítása gazdagítja, pontosabbá teszi, fejleszti az elméletet is. A dogmatikusok elvetik az elméletnek a gyakorlattal való szembesítését, a gyakorlatnak, mint az igazság kritériumának figyelembevételét. Ezért az elméleti tételeket vagy nem tudják, vagy pedig csak felemás módon, következetlenül tudják összekapcsolni a reális politikai gyakorlattal. A dogmatikus szemlélet többnyire a társadalmi valóságot nem dinamikus folyamatként, hanem statikus állapotként értelmezi. Éppen ebből a hibás értelmezésből adódik, hogy sem a hely, sem az idő követelményeivel, feltételeivel nem számolnak. Ezért, Lenin szavaival szólva:, az „...általános igazság egyszerű logikai fejtegetésével keresnek választ a konkrét kérdésekre ... A nemzetközi és a magyar munkásmozgalomnak vannak olyan szakaszai, melyekben éppen a dogmatikus és a revizionista elhajlás elleni küzdelemben, előtérbe került a marxista ismeretelmélet következetes alkalmazása és fejlesztése. Hazánkban az MSZMP országos értekezletének határozata csaknem negyedszázada ma is érvényes következtetést alkotott a marxista ismeretelmélet alkalmazásának feladatairól, a revizionizmus elleni harcban, mind a dogmatikus irányzatok elleni harcról. A határozat kimondja, hogy: „Mind a revizionizmus elleni harcban, mind a dogmatikus irányzat kiújulásának lehetősége elleni harcban fontos fegyverünk a marxista ismeretelmélet. A szubjektív szemléleti módot ki kell űzni a párt munkájából. A revizionizmus és dogmatizmus szöges ellentétben állnak egymással, de közös vonásuk, hogy egyaránt kispolgári gyökerekből táplálkoznak. A marxista ismeretelmélettel szemben álló, mindkét hiba szubjektív szemléletre és gyakorlatra vezet és — amint az élet nálunk bebizonyította — táplálja egymást: egyik a másiknak forrása is. A párt valamennyi szervezetének érvényesítenie kell tevékenységében a marxista ismeretelméletet, amely a valóságból indul ki és a konkrét valóságra építi politikáját.” 50
