Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az Egerben maradt törökök igaz históriája

A helyzetet ezen a téren még jobban kiélezte az, hogy akadtak olyanok, akik csak az 1600-as évek utóján adták fel iszlám vallásukat, s tértek át a római katolikus hitre. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül, hogy idős, nemegyszer öreg moz- limok megtérése, katolizálása minden bizonnyal csak névleges, látszólagos volt, s csak leszármazottaik asszimilálódták.

A városnak a hódoltság 91 esztendeje alatt teljesen török várossá formálódása sem tette köny- nyűvé a volt mohamedánok magyar kereszténnyé válását. Egy, az Országos Levéltárban őrzött, 1690 körüli házösszeírás arról tanúskodik, hogy 200 lakóház 77,7%-a fából épült, 12,8%-a fából és kőből vegyesen, s csupán 9,5%-a kőből. A rengeteg kis, sőt piciny török faházikó s a fennmaradt 9 mináré, a sok szűk és zegzugos utcácskák, s sok idegen viselet és beszéd, merőben keleti képet adtak a városnak. Az itt megtelepedett újkeresztények által vásárolt, egykor török tulajdonban volt házak olyan kicsinyek voltak, hogy azt megváltozott helyzetükhöz mérten, maguk is lakásra alkalmatlanoknak találták. Ez a magyarázata, hogy egy sor újkeresztény a kamarától több, egymás melletti kis lakóházat vásárolt, s azokból egyet alakított ki. így tett például maga az újkeresztény Cifra György is, aki a Valide szultána török gőzfürdő szomszédságában (a mai Dózsa György téren) négy aprócska házból alakított ki egyet. De se vége, se hossza a 2—3 házból egyet formálók számának.

Az igazsághoz tartozik, hogy ebben az időben az erkölcsök is meglehetősen szabadosak voltak.

Természetesen akadtak, akik iparkodtak megváltozott körülményeikhez jól alkalmazkodni. így például ismeretes egy újkeresztény, aki egy rejtegetett török zászlóból a jezsuiták egy körmenetére már katolikus egyházi lobogót csinált.

Az egri újkeresztények egy piciny hányada sehogyan sem tudott megbarátkozni az új élettel, az ország zömének felszabadítását lezáró karlócai békekötés (1699) után minden reményüket vesztve, feladták újonnan vállalt életüket, s titkon Törökországba szükdöstek. Ennek a jelenségnek első jelei már 1701-ben annyira szembetűnőkké váltak, hogy a jezsuiták is felfigyeltek rá. Azt írták fennmaradt háztörténetükben, hogy az egri újkeresztények közül többen, főleg a tehetősebbek, kezdték eladogatni ingatlanaikat és titkon Törökországba szöktek. Az egykori alajbég, új nevén Báthory László, birtokait a budai kamarának adta el távozása előtt. Ezért a jezsuiták arra kérték Telekessi István püspök-földesurat, hogy „tiltas- sék meg az újkeresztények ingatlan javainak az eladása, s a keresztényeknek azok megvásárlása, hogy ennek a révén visszatartván őket, a keresztény vallásban alaposabban taníttathassanak és neveltethessenenk”. De felvetette a rendfőnök a görögországi jövő-menő kereskedő törökökkel való kapcsolatnak, érintkezésnek ebből a szempontból való nagy veszélyét is.

Kutatásaim szerint az egri újkeresztények távozásának a második lökést Rákóczi Ferenc fejedelem táborában szolgált törökök és Egerben járt oszmán kereskedők adták, akik biztatgatták, csalogatták a hajdani mohamedánokat Magyarországból való távozásra. 1709 elején a dolog már any- nyira fajult, hogy az egri káptalan hiteleshelye nyomozást és tanúkihallgatásokat végzett ebben az irányban. A felvett jegyzőkönyvből kiderül, hogy a törökök már 3 évvel korábban megkezdték aknamunkájukat. Az adatok arra vallanak, hogy ezen a téren az élen Mehemet janicsáraga, s a gróf Károlyi Sándor táborához tartozó Magyar Mehmet, továbbá egy, az egri várban fogva tartott janicsár szerepelt, akik közül az első kettő tolmácsként működött a kuruc táborban. A csábításból az Egerben megfordult török kereskedők is derekasan kivették a maguk részét, akik közül név szerint ösmerjük Soffte temesvári kalmárt — tudnunk kell, hogy abban az időben Temesköz még török kézben volt. Jó módot és lehetőséget nyújtott az oszmánoknak a Törökországba való édesgetésre az új keresztényeknél váltott szálláson való tartózkodás. Egy ilyen házban gyűltek össze titokban az érdeklődő kíváncsiak, főleg a török asszonyok. A tolmács mondotta nékik, hogy „láb alá vetettek vattok, és soha mennynek országát nem fogjátok látni. Es azon alkalmatossággal török könyvet is olvasott azon asszonyoknak a tolmács.” A titkon felolvasott török szövegre fényt vet egy újkeresztény családból származó, 18 éves fiú vallomása, aki szerint a török olyan dolgokat olvasott előtte, hogy „a haja szála is felállott”. Egy másik, katolikus hitben született, török származású, 19 éves ifjú, aki még jól beszélte a török nyelvet, azt vallotta, hogy a török tolmács és kereskedők „török lovasok társaságában egymás közt diskuráltak ily formán a tanú előtt: Jobb volna, ha ezek az újkeresztények, akik micsoda nyomorban élnek itt, elmennének Törökországba”. Egy egri újkeresztény asszonyt török bátyja, Huszi bég, Belgrádból kereste fel, hogy elcsalogassa ilyen szavakkal: „Jere, húgom, érted jöttem. El kell jönnöd velem alá Törökországba”.

A csábítgatás, ha nem is számottevő mértékben. de megtette a maga hatását, mert e tanú- kihallgatás szerint legalább 10 egri újkeresztény férfi, asszony és gyermek szökött el ekkor Egerből a szultán birodalmába.

Figyelmet érdemel, hogy több újkeresztény a csábítgatásofcnak derekasan ellenállt. Az elszökött Borbély András újkeresztény felesége azt mondta távozni akaró férjének: „Ha pogány a lelked, meg ént törökké lészesz!”. Az az asszony, akit belgrádi bég bátyja hívogatott magához, így vágott vissza a csábítgató szókra: „Nem megyek bizony én, mert itt is eltart engemet az Isten!”. Különösen érdekes, hogy újkeresztény házaspárok 18 —19 éves legényfiai nem voltak hajlandók elhagyni új hazájukat, noha az egyiket megeskette a török tolmács, hogy vele tart. A másik ifjú elszökött, apját követte egy darabig, hogy visszatartsa a távozástól, de hasztalan próbálkozott.

Igen tanulságos meghallgatni a csábítgató török janicsár és Haciné, újkeresztény asszony jegyzőkönyvbe rögzített párbeszédét.

— „Török asszony vagy te!” — mondotta a janicsár.

43