Hevesi Szemle 10. (1982)

1982 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: Az Egerben maradt törökök igaz históriája

doskodni. Abban állapodtak meg, hogy a gimná­ziumi tanulók beíratási díjának egyharmadát a felszerelések karbantartására, felújítására és a test- gyakorlást vezető fizetésére fordítják. A körülmények alakulása JUHÁSZ igazgató el­képzeléseit valósította meg. Egy olyan testgyakor­ló intézet beindítását tette lehetővé, amely később a gimnázium tulajdona lett, és a saját tanulóinak foglalkoztatása az iskolai élet szerves részévé vált. Juhász a gimnázium szomszédságában levő Ró­zsa utcán egy leégett ház telkét rendeztette be testgyakorlásra 1856-ban. Az intézet hat esztendőn át negyven forint évi bért fizetett. A bérlet 1861 végéig szólt. Űj „gymnasztika” berendezése nagy költséggel járt volna. Alkalmasabb helyet nem le­hetett találni, ezért az igazgató ,,700 forinton — 705 m2-ért akkor, azon a helyen szokatlan nagy áron — megvette a telket, mint testgyakorló in­tézeti helyiséget” a gimnázium területéhez csa- toltatta. A gyakorlóhelyet 1856 júniusában kezdték be­rendezni a legszükségesebb felszerelésekkel. Foglalkozás a gimnasztikaórán 1856 májusában elkezdődött a rendszeres test­gyakorlati oktatás „Buraky Ferenc, a gymnasztika melléktanára” vezetésével. Már „hetven” alsóbb és felsőbb osztályos tanuló jelent meg az órán. Júliusban minden várakozást felülmúló eredmé­nyek születtek. Művészies ugrás; az állványos szerkezetre fel­függesztett köteleken, rúdon és kötéllétrán má­szást, függeszkedést, hintázást; a lengőgerendán egyensúlyozást, a lovon voltigírozást gyakoroltat­ták a tanulókkal. A XIX. század derekán hazánkban működő test­gyakorlati oktatók kellő tapasztalatok hiányában a legközelebb fekvő Németország testnevelési gya­korlatát követték. Tanítási módjuk, a használt tor­naszerek, a tantervek által meghatározott oktatás anyaga Jahn által kifejlesztett tornára jellemző. A német tomarendszer szellemében végezték feladatukat az egri főgimnáziumban tevékenyke­dő testnevelők is. Buraky a tanulók foglalkoztatása közben egyedül képtelen volt az egyszerre több szeren gyakorlatozó'kra felügyelni. A kisebbek se­gítését az ügyesebb és arra alkalmas, felsőbb osz­tályos növendékekre bízta. Azok egymással ver­sengve szorgoskodtak, hogy a mester „segédok­tatói” lehessenek. Az iskolai tanítás fegyelmezett légköréből ki­szabadult, eleven, mozgékony gyerekek féken tar­tása és a balesetek elkerülése miatt, szükséges volt a tanítási és nevelési módszerekben járatlan testgyakorlati oktató támogatása. Juhász igazgató felkérte az osztályok vezetőit, hogy egymást vált­va, vegyenek részt a gyakorláson. Kezdettől fog­va minden órán jelen volt valamelyik tanár. Fel­ügyeltek a rendre, amíg a nagy létszámú csoport oktatása lekötötte a mestert. Ez addig maradt szo­kásban, amíg tantestületen kívüli személy tanítot­ta a testnevelést. Szükségét indokolta az is, hogy mindig akadt néhány fegyelmezetlen, a rendsze­res foglalkozásból kimaradást kísérlő tanuló. A német tomafoglalkozás hagyományait követ­ve, a tanítás befejezésekor tomavizsgát rendez­tek a gimnázium tanulói. 1856. július 28-án, ün- nenélyes külsőségek között mutatták be a tanítási évben tanultakat. Az első vizsgán a megyei főis­pán és a városi előkelőségek is megjelentek. Az ugrás, mászás, egyensúlyozás, voltigírozás bemu­tatása nagy sikert aratott. Arról győződhetünk meg, hogy az egri gimná­zium gondoskodott a tanulók harmonikus nevelé­séről. Egyaránt biztosította a szellemi és testi kép­zést. A testnevelési órákat nem külön, sájátos cél­lal iktatták az iskola órarendjébe. „Mint összeható részek működnek abban a nagy nevelői egységben, amelyet az egész iskolai tanterv szolgál.” Az új tantárgy tanítása már egy évtizedes, sok sikerben bővelkedő múltra tekinthetett vissza, ami­kor Eötvös József kultuszminiszter 1868-ban ki­adott, XXXVIII. te. rendeletével más iskolák ré­szére is kötelezővé teszi bevezetését. Szabó Béla Az Egerben maradt törökök igaz históriája Eger történetének kétségtelenül egyik legérde­kesebb, bízvást mondhatjuk, egyik legizgalmasabb kérdése a 91 esztendős török uralom után a vá­rosban maradt, majd pedig az ország különböző részeiből idejött korábbi török alattvalóknak a mohamedán hitről, az iszlámról a katolikus val­lásra való térése, s beolvadása az akkori rendkí­vül heterogén etnikai összetételű keresztény egri társadalomba. Hogy megérthessük azt a rendkívül szerteágazó és bonyolult kérdést, röviden meg kel ismerked­nünk az egri vár 1687. évi felszabadításának lé­nyegi kérdéseivel. A Bécset ostrom alá vett török blokád sike­res széttörése, az oszmán hadak megfutamítása, a török hódoltság felszámolásának Európa-szerte lelkesedésteli lendületet adott. Miután 1687. szep­tember 2-án, Budán leáldozott a törökök 150 éves uralma, az osztrák hadvezetőség a hadjárat to­vábbi folytatása kapcsán Eger harc nélküli, el­szigetelés árán való megszerzése mellett döntött. Ennek a bölcs katonai állásfoglalásnak abban rej­lett a logikus magyarázata, hogy Eger nem esett a dél felé sikeresen előretörő seregek hadműveleti irányába. 1687 júliusában 10 ezer főnyi, vegyes nemzeti­39

Next

/
Thumbnails
Contents