Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sereg József: Válság és megújulás a Mátra-vidéken I.

Led öntötték a szovjet hősök elmékműveit Gyön- gyösorosziban, Gyöngyöshalászon, Ludason, Do- moszlón, Mátraszentimrén és Detken. Élelmiszer- gyűjtési kampányt szerveztek a budapesti „sza­badságharcos hősöknek”. Gyöngyöstarjánba a Bu­dapestről hazatérő élelmiszer-szállító autó vissza­felé fegyvereket hozott. A falvakban az ellenforradalmi lázadás igen sok kárt okozott. Legsúlyosabb kár a termelőszövet­kezeti mozgalmat érte. A támadás itt is tervszerű volt, előre felkészültek. A jónevű, atkári Micsurin Mgtsz-t bomlasztották fel először és erről kötele­zően hírt adtak a járás teljes területén. Még ok­tóber 25-én, autóról, ismeretlenek felgyújtották az abasári Üj Élet Mgtsz szérűskertjét. Később ha­sonlóképpen takarmányégetés történt Nagyrédén és Gyöngyöspatán. Sajátos kártételi forma volt az is, hogy a Mátra vidéki falvak szeszfőzdéiben önkényes pálinkafőzést engedélyeztek, a tárolt kész­leteket kiosztották, csak minimális összeget szed­tek, s azzal sem számoltak el. A termelőszövetke­zeti közös földtulajdon elleni támadás sem maradt el, több faluban mezsgyekarókat vertek a táblák­ba. Az államosított épületeket visszaadták a volt tulajdonosoknak, elsősorban a nagygazdáknak. Azonnal megreformálták az iskolai hitoktatást, kö­telező hittanoktatást írtak elő és megtiltották az orosz nyelv oktatását (Gyöngyöshalász). A tanács­házára és az iskolára keresztet raktak és Nagyfü- geden az iskolaigazgatót, a falu lakói előtt, a ke­reszt megcsókolására kényszerítették. A közigaz­gatási egységesítés megszüntetésére törtek. Halmaj és Ugra, egyesített községek újra különváltak, Pá- losvörösmart bejelentette elszakadását Abasártólés külön községi vezetőséget választott. A falvak élére ideiglenes járási munkástanács megalakulását követelték, amely belső, gyöngyösi hivatali erőkből létre is jött. A végleges szervhez falvanként két küldött je­lölését készítették elő, november 6-ra tervezték a véglegesítő választást, erre azonban már nem ke­rült sor. Gyöngyösön az ellenforradalmi városi munkás- tanács 1956. november 1-én, a város és környéke, a Mátra-vidék lakosságának politikai befolyásolá­sa céljából Gyöngyösi Hírlap néven napilapot in­dított. Ennek a lapnak a közléseiből korábban már idéztünk néhány hírt, állásfoglalást, tényközlést. A kommunista sajtó jelmondata helyén, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszót Petőfitől vett egyik versidézet, szerzőjének szellemét gyalázva, de a felhasználók szándékait mottózva helyettesí­tette, nevezetesen: „A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, s mit rákentek a száza­dok, lemossuk a gyalázatot!”. A szerkesztő bizott­ságba ugyan bevettek látszat kedvéért néhány párttagot az MDP volt tagjai közül, de a lap szelleme és híranyaga egyértelműen ellenforradal­mi beállítottságot tükrözött. Az első szám főcí­me is erre utal: „Követeljük, hogy legkésőbb ja­nuár végéig szabad választásokat tűzzön ki a kor­mány, több párt részvételével”. Ezeket a kifeje­zéseket, megfogalmazást szó szerint vették át a győri ellenforradalmi rádiótól. A munkástanács se­gítségével a szerkesztőség a városi tanács épüle­tében kapott helyet és azonnal telefonvonalat is. Az MDP teljes felbomlása október utolsó nap­jaiban mindenütt végbement. Budapesten 1956. ok­tóber 28-án, délelőtt, a központi vezetőség gya­korlatilag feloszlatta magát és egy pártelnökség­re ruházta a tennivalókat. Ezzel egyszerre kezde­ményezés indult egy új párt megalakítására, mert elkerülhetetlenül szükség volt a Rákosi—Gerő ter­hessé vált örökségétől való egyértelmű, gyors meg­szabadulásra, de ugyanennyire szükségessé vált a revizionistából időközben árulóvá vált Nagy Imre és csoportja kivetésére a kommunista mozgalom­ból. A párt egészséges központi magja visszanyúlt a magyar forradalmi munkásmozgalom hagyomá­nyaihoz és a 20-as évek ismert, Vági-féle MSZMP- jéhez hasonló nevet vett fel, némi változtatással. Első titkáraként megválasztotta Kádár Jánost, aki köztudottan két nappal később kivált a budapesti központból, szakított Nagy Imrével, forradalmár­társaival november első napjaiban megalakította a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányt, határo­zott programot fogalmazott meg, és a Varsói Szer­ződés értelmében internacionalista segítséget kért munkásosztályunkhoz hű, fegyveres egységeink megerősítésére a Szovjetunió kormányától. A so­rok szerzője is Heves megyében, pedagóguskollé­gák körében hallgatta azokat a közléseket, ame­lyekben az újjáalakuló koalíciós pártok közt Ká­dár János is a nyilvánosság előtt megfogalmazta az MSZMP programját. A súlyos helyzetben elhang­zott néhány komoly és felelősségteljes mondat je­lezte, hogy az újjáalakuló szocialista munkáspárt a magyar munkásmozgalom legjobb forradalmi ha­gyományainak örököse kíván maradni és a nehéz harchoz a legjobb és legszilárdabb párttagokra szá­mít. Természetesen a jelenlevők közül ki-ki a maga világnézete szerint figyelt az egyes alakuló pártok bejelentéseire. Kádár Jánosra azonban min­denki ráfigyelt, hiszen bármennyire is dühöngött az ellenforradalmi terror, a kommunista párt tör­ténelmi tekintélye figyelmet parancsolt. Nem szándékozom itt az 1956-ban újjáéledő pár­tok irányvonalait részletesen elemezni, csak ösz- szegezve megjegyzem, hogy a koalíciós pártok egy­más után éledtek újjá, jelentették be igényüket a működésre. A restauráció ezekben a pártokban nem állt meg félúton, mindenütt a szocialista társada­lom építésével ellentétes, jobboldali irányzatok ra­gadták magukhoz a vezetést, a kezdeményezést, legfőbb céljuk a kommunistákkal együttműködő baloldal felszámolása, azok durva inzultálása, meg­alázása volt. Nemcsak a koalíció volt pártjai éledtek újjá, Nagy Imre és kormánya, mintegy 70 politikai párt és szervezet, többek közt a békeszerződésben is tiltott keresztény-fasiszta szervezetek újjáéledését is engedélyezte. A gyors jobbra tolódás még a nyu­gati külső imperialista reakció reményeit is fe­lülmúlta, sőt már egyenesen rosszallották az ese­mények túlzottan gyors iramát. A novemberi el­ső napok terrorcselekményei igazolták is a szélső- jobboldali terror leplezetlen célját, hazánkat kisza­kítani a szocialista országok közösségéből és új, 49

Next

/
Thumbnails
Contents