Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sereg József: Válság és megújulás a Mátra-vidéken I.
Led öntötték a szovjet hősök elmékműveit Gyön- gyösorosziban, Gyöngyöshalászon, Ludason, Do- moszlón, Mátraszentimrén és Detken. Élelmiszer- gyűjtési kampányt szerveztek a budapesti „szabadságharcos hősöknek”. Gyöngyöstarjánba a Budapestről hazatérő élelmiszer-szállító autó visszafelé fegyvereket hozott. A falvakban az ellenforradalmi lázadás igen sok kárt okozott. Legsúlyosabb kár a termelőszövetkezeti mozgalmat érte. A támadás itt is tervszerű volt, előre felkészültek. A jónevű, atkári Micsurin Mgtsz-t bomlasztották fel először és erről kötelezően hírt adtak a járás teljes területén. Még október 25-én, autóról, ismeretlenek felgyújtották az abasári Üj Élet Mgtsz szérűskertjét. Később hasonlóképpen takarmányégetés történt Nagyrédén és Gyöngyöspatán. Sajátos kártételi forma volt az is, hogy a Mátra vidéki falvak szeszfőzdéiben önkényes pálinkafőzést engedélyeztek, a tárolt készleteket kiosztották, csak minimális összeget szedtek, s azzal sem számoltak el. A termelőszövetkezeti közös földtulajdon elleni támadás sem maradt el, több faluban mezsgyekarókat vertek a táblákba. Az államosított épületeket visszaadták a volt tulajdonosoknak, elsősorban a nagygazdáknak. Azonnal megreformálták az iskolai hitoktatást, kötelező hittanoktatást írtak elő és megtiltották az orosz nyelv oktatását (Gyöngyöshalász). A tanácsházára és az iskolára keresztet raktak és Nagyfü- geden az iskolaigazgatót, a falu lakói előtt, a kereszt megcsókolására kényszerítették. A közigazgatási egységesítés megszüntetésére törtek. Halmaj és Ugra, egyesített községek újra különváltak, Pá- losvörösmart bejelentette elszakadását Abasártólés külön községi vezetőséget választott. A falvak élére ideiglenes járási munkástanács megalakulását követelték, amely belső, gyöngyösi hivatali erőkből létre is jött. A végleges szervhez falvanként két küldött jelölését készítették elő, november 6-ra tervezték a véglegesítő választást, erre azonban már nem került sor. Gyöngyösön az ellenforradalmi városi munkás- tanács 1956. november 1-én, a város és környéke, a Mátra-vidék lakosságának politikai befolyásolása céljából Gyöngyösi Hírlap néven napilapot indított. Ennek a lapnak a közléseiből korábban már idéztünk néhány hírt, állásfoglalást, tényközlést. A kommunista sajtó jelmondata helyén, a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” jelszót Petőfitől vett egyik versidézet, szerzőjének szellemét gyalázva, de a felhasználók szándékait mottózva helyettesítette, nevezetesen: „A magyar név megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez, s mit rákentek a századok, lemossuk a gyalázatot!”. A szerkesztő bizottságba ugyan bevettek látszat kedvéért néhány párttagot az MDP volt tagjai közül, de a lap szelleme és híranyaga egyértelműen ellenforradalmi beállítottságot tükrözött. Az első szám főcíme is erre utal: „Követeljük, hogy legkésőbb január végéig szabad választásokat tűzzön ki a kormány, több párt részvételével”. Ezeket a kifejezéseket, megfogalmazást szó szerint vették át a győri ellenforradalmi rádiótól. A munkástanács segítségével a szerkesztőség a városi tanács épületében kapott helyet és azonnal telefonvonalat is. Az MDP teljes felbomlása október utolsó napjaiban mindenütt végbement. Budapesten 1956. október 28-án, délelőtt, a központi vezetőség gyakorlatilag feloszlatta magát és egy pártelnökségre ruházta a tennivalókat. Ezzel egyszerre kezdeményezés indult egy új párt megalakítására, mert elkerülhetetlenül szükség volt a Rákosi—Gerő terhessé vált örökségétől való egyértelmű, gyors megszabadulásra, de ugyanennyire szükségessé vált a revizionistából időközben árulóvá vált Nagy Imre és csoportja kivetésére a kommunista mozgalomból. A párt egészséges központi magja visszanyúlt a magyar forradalmi munkásmozgalom hagyományaihoz és a 20-as évek ismert, Vági-féle MSZMP- jéhez hasonló nevet vett fel, némi változtatással. Első titkáraként megválasztotta Kádár Jánost, aki köztudottan két nappal később kivált a budapesti központból, szakított Nagy Imrével, forradalmártársaival november első napjaiban megalakította a Munkás-Paraszt Forradalmi Kormányt, határozott programot fogalmazott meg, és a Varsói Szerződés értelmében internacionalista segítséget kért munkásosztályunkhoz hű, fegyveres egységeink megerősítésére a Szovjetunió kormányától. A sorok szerzője is Heves megyében, pedagóguskollégák körében hallgatta azokat a közléseket, amelyekben az újjáalakuló koalíciós pártok közt Kádár János is a nyilvánosság előtt megfogalmazta az MSZMP programját. A súlyos helyzetben elhangzott néhány komoly és felelősségteljes mondat jelezte, hogy az újjáalakuló szocialista munkáspárt a magyar munkásmozgalom legjobb forradalmi hagyományainak örököse kíván maradni és a nehéz harchoz a legjobb és legszilárdabb párttagokra számít. Természetesen a jelenlevők közül ki-ki a maga világnézete szerint figyelt az egyes alakuló pártok bejelentéseire. Kádár Jánosra azonban mindenki ráfigyelt, hiszen bármennyire is dühöngött az ellenforradalmi terror, a kommunista párt történelmi tekintélye figyelmet parancsolt. Nem szándékozom itt az 1956-ban újjáéledő pártok irányvonalait részletesen elemezni, csak ösz- szegezve megjegyzem, hogy a koalíciós pártok egymás után éledtek újjá, jelentették be igényüket a működésre. A restauráció ezekben a pártokban nem állt meg félúton, mindenütt a szocialista társadalom építésével ellentétes, jobboldali irányzatok ragadták magukhoz a vezetést, a kezdeményezést, legfőbb céljuk a kommunistákkal együttműködő baloldal felszámolása, azok durva inzultálása, megalázása volt. Nemcsak a koalíció volt pártjai éledtek újjá, Nagy Imre és kormánya, mintegy 70 politikai párt és szervezet, többek közt a békeszerződésben is tiltott keresztény-fasiszta szervezetek újjáéledését is engedélyezte. A gyors jobbra tolódás még a nyugati külső imperialista reakció reményeit is felülmúlta, sőt már egyenesen rosszallották az események túlzottan gyors iramát. A novemberi első napok terrorcselekményei igazolták is a szélső- jobboldali terror leplezetlen célját, hazánkat kiszakítani a szocialista országok közösségéből és új, 49
