Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Sereg József: Válság és megújulás a Mátra-vidéken I.
Gyöngyösön is meghatározó jelenség volt. A torzulások konkrét gyakorlatának ellenséges magyarázata, a közvélemény ellenséges befolyásolása Gyöngyösön is tudatos „fellazító” ideológiai előkészítő harc volt. Ez a jelenség az országos események alakulása folyamatában fokozatosan felerősödött, helyi példákat állított, agitált, tábort szervezett, tudatosan törekedett arra, hogy a munkáshatalom helyi szerveit elszigetelje. Az ellenforadalom Gyöngyösön is rendelkezett megfelelő személyi bázissal, (a letűnt Horthy-kor mellőzött tisztségviselői, nagygazdák, csendőrök, az 1945 utáni politikai küzdelmek jobboldali káderei stb.), akik meglepő felkészültséggel, informáltsággal és szuggesztív készséggel álltak csatasorba és merészségükben egyre továbbmentek. Az ellenforradalmi demoralizáció az októberi napokban már a pártbizottságok és a tanácsi hatalmi szervek ellen támadt, célja a tömeg.kapcsolatok fellazítása után a cselekvési képességtől való megfosztás volt. Üzemekben, intézményekben, vállalatoknál a vezetők és az MDP-tagok lejáratása, a szocializmushoz hű személyek és csoportok elleni agitáció széles körű demagóg eszközöket használt és felelősségrevonással fenyegetőzött. Gyorsan átvették a budapesti ellenforradalmi központok és a Szabad Európa Rádió hangnemét, és utasításai szerint lázítottak, tiszta demokráciát, magyar szocializmust hangoztattak, s például 1956. november 4-én a Gyöngyösi Hírlap a rendőrség tagjainak felelősségrevonását célzó felhívást tett közzé, amelyben a „volt rendőrség” személyi állományának viselt dolgaival kapcsolatban bejelentésre szólítják fel a lakosságot. 1956. október 26-án volt utoljára teljesnek mondható a városi tanács, vezetői ezen a napon hagyták el helyüket. A tanács MSZMP-alapszerveztének 1957. május 21-i taggyűlési jegyzőkönyve feljegyzi, hogy a vezetők távozása után a tanács osztályairól héttagú ellenforradalmi ún. hetes bizottságot választottak. Ez a bizottság megalakulása után azonnal hazaküldte a párttag tanácsi dolgozókat, s ezt a számot 1956. október 29-cel dátumozva kilenc főben állapítja meg. Ez korántsem a kommunista párttagok személyi biztonsága érdekében történt, tisztogatás volt a tanácsi hivatalban belülről szított ellenforradalmi propaganda kívánsága szerint. Az ellenforradalmi eseményekről az 1957. július 23.—augusztus 2. között tartott tanácsi vizsgálat jegyzőkönyve is hasonlóképpen fogalmaz. „A Városi Tanács VB. ösz- szes vezetőit leváltották és megalakult a Munkás Tanács 1956. október 27-én. A törvényesen megválasztott Végrehajtó Bizottság működése egészen 1956. december 16-ig szünetelt. Ám a VB. vezetése még ekkor sem volt teljes, mert az elnöki és a titkári teendőket megbízás alapján látták el. A Munkás Tanács által megválasztott elnök egészen februárig maradt hivatalban, csak ekkor távozott lemondás alapján. Csak ekkor kerültek helyükre a törvényesen megválasztott vezetők, s ettől kezdve a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány határozatainak végrehajtása biztosított volt.” — állapítja meg a fent idézett vizsgálati jegyzőkönyv. Ugyanez a dokumentum rögzíti többek közt azt a tényt is, hogy a Munkás Tanács az egész tanácstagságot, és — amint már idéztem —, a teljes végrehajtó bizottságot leváltotta és helyébe a Munkás Tanácsot, önmagát állította. A tanács tagjai higgadtságról tettek tanúbizonyságot, az idézett vizsgálati jegyzőkönyv határozottan megállapítja, hogy a megválasztott tanácstagság az ellenforradalmi események időszakában „ellenforradalmi tevékenységben nem vett részt” — távol tartották magukat. Súlyos napok voltak ezek. Vészjóslóak, félelmesek. Ne csodálkozzunk tehát, hogy Molnár Nándor akkori tanácselnök október 27-én reggel személye biztonsága érdekében hivatalát az akkori és folyamatosan későbbi Hazafias Népfront városi Bizottsága titkárának, Egyed Antal gimnáziumi tanárnak átadta a kulcsokkal együtt. A nap későbbi eseményei igazolták őt, a nap folyamán megalakult Munkás Tanács minden „régi vezetőt” és a párttag hivatali dolgozókat is rövid úton menesztette, állásaikból elbocsátotta. 1956. november 1-én a Gyöngyösi Hírlap visszatért a vezetők távozásának kommentálására, a közvélemény orientáló informálására a következőképpen. — „Napok óta nem látjuk a városban a legutóbbi idők közéleti vezetőit, a volt városi párttitkárt, a volt tanácselnököt, a tanácstitkárt, Héber Ernő volt pártfunkcionáriust, Suha Gyula, az AKÖV diszpécsere napok óta nem jelentek meg a munkahelyükön. Ezzel bebizonyították — írta — maguk is érzik, hogy nem élvezik a nép bizalmát. Elébe vágtak az eseményeknek, maguk döntöttek sorsuk felett.” — Az „Ideiglenes Munkás Tanács” október 27-i megalakulása tehát jelzi az ellenforradalom fokozatos és gyors megerősödését. A szervezetnek megalakulása pillanatában még voltak a a munkáshatalomhoz hű kommunista érzelmű tagjai, akiket éppen a pártbizottságok küldtek a szervezetbe. Rövid idő alatt azonban az összetétel az ellenforl maffyttt nt’r ttupni xtép Mvtiú rt-#i tuiijy hirt-kvt. Is# % " UH rdktnlrk a szazaitok t.r*tHfrSÚl it tfHuUUattítt" * vt GYÖNGYÖSI 1 H r ..*•....T ■ m A li* 30 fű!. - ■ ilv&Ojiyiis i 95b, oov t-mljfr hó J. ÍRLAP «; v (Hűvös v Á k o s suiKkisns.ics ínak i. \ t>) \ 16 tagú ENSZ bizottság érkezett Budapestre országunk ügyében 45
