Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 2. szám - JELENÜNK - Suha Andor: Hatszor egyről

Szüleim 1934-ben költöztek Adácsról Isaszegre, hogy apám állandó munkavállalóként a budapesti keleti Fűtőháznál dolgozhasson. A harmincas években Adácsról — a vasútnál megkapaszkodók — sorra közelebb költöztek Budapesthez. Így telepedtek meg adácsiak abban az időben Isaszegen. Egyik adácsi rokonunknak — örzse nénéméknek — több tehenük volt. Apám elvállalt egyet megőrzésre, hogy egy üszőborjút megtarthat magának. Ettől kezdve kora tavasztól késő őszig teheneket legeltettem.

*

Nagy tölgy- és ákácerdőkben töltötte gyermekkorát. Az első fűszál kiserkenésétől a tél kezdetéig figyelhette a körülötte levő világ állandó változását, megújulását. A szabad természet tarka növény- és állatvilága varázslatossá tette a mindennapokat. Patak és halastó, hegyek és szakadékok. Minden volt, ami változatossá, izgalmassá teheti e§y gyerek életét. Megmagyarázhatatlan inger késztette arra, hogy ennek a környezetnek a legkülönbözőbb részleteit rajzolja, fesse.

A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején sokszor mentem nagyanyámmal Adácsra kapálni. Onnan bámultam áhítattal „a hegyet”, melyet a Mátra személyesített meg. Isaszegen dombok voltak, de olyan előkelő, méltóságteljes és olyan színű, mint Adácsról a Mátra, olyan szép egy sem volt. Vittem is magammal állandóan a rajzfüzetet, szí- nesceruza-készletet, de bosszantott, hogy nem tudtam visszaadni megfelelően az engem ért szép élményt.

*

Van abban a bátorságban valami megható, hogy három fiatal művész karikaturista — közöttük Takács Zoltán — bejön az oroszlán barlangjába és itt rendezi meg tárlatát. Az történt ugyanis június

20-án, hogy itt nálunk, a Népszabadság (és még vagy harmincöt újság) székházában a szép, modern kultúrteremben, állított ki három fiatal.

Ugyanakkor van abban valami fiatalos és ked-' vés pimaszság, hogy három fiatalember idejött; az oroszlán torkába „eladni” műveit. Tudták, hogy ha már itt vannak, az újságíró „bácsik” védőszárnyaik alá veszik őket. Pedig — becs szó! — erre nem is lenne szükségük! A fiatalok nagyon tehetségesek, amit láttunk tőlük, azoknak itt van a helyük.

És bocsánat, van abban valami természetes (sőt, ez a természetes!), hogy az itt, ebben a házban szerkesztett lapok dolgozói, karikaturistái mégis csak itt rendezzék meg első önálló tárlatukat. Itt mondják el vonalakban, színekben mindazt, amit gondolnak az életről, a világ kis és nagy dolgairól.

*

Ősszel meg a gyöngyösi szőlősgazdáknál lehetett megkeresni a télirevalót. A mi családunkban fogalom volt az egyik gyöngyösi gazda és családja. Jó szívű emberek voltak és becsülték apám szorgalmát. 1962-ben elkísértem apámat Feri bácsiékhoz. Apám vasutasként, mozdonyfűtőként bejárta az országot, de a bor amíg csak élt, a gyöngyösi Feri bácsiék borát jelentette.

Nagy hatással volt rám, amikor éjszakai vonaton utaztunk anyámmal Egerbe, hogy reggel korán „jó piacot” érjünk. Eger történelmi hangulata — akkor már olvastam az Egri csillagokat — a hatalmas zárt udvarok, jó hatással voltak rám. Győrbe is előbb jutottam el, mint Pestre, ahol 1954 óta élek.

*

A teremben látható rajzokra az a jellemző, ami általában a fiatalokra jellemző ma, Magyarországon. De talán az egész világon. Kedvesek, bájosak, okosak, pimaszak, tiszták, merészek, mindenre kíváncsiak, mindenre rácsodálkozók.

Mindenre rácsodálkozók? Igen, rácsodálkozók, mert fiatalok. De azonnal megértik a lényeget, mert okosaik és mert nem is volnának azok, akik, illetve azok, amik, ha nem értenék azt, amit látnak. És a dolgot, az adott jelenséget már lényegít- ve adják vissza, nekünk nézőknek már minden könnyű, mert az élet „tálalva” van.

*

1954—58-ig a Magyar Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanultam, 1958—63-ig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója voltam. 1958-tól különböző lapok munkatársaként tudtam előteremteni az anyagi feltételeket a főiskolára, miután szüleimtől nem vártam ezt. A lapok: Magyar Ifjúság, Szabad Föld, Esti Hírlap, Képes Újság stb.

Egy 15 éves lányom és egy 12 éves fiam van.

*

Takács Zoltán nyitányként megrajzolta a magyar társasház építésének ügyét. Szellemes a rajz, él! Hogyne lenne szellemes és élő, hiszen a fiatal mű23