Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Möbius-szalag
A Möbius-szalag (Egy költői motívum életútja) 1. Hogy egy-egy matematikai, geometriai fogalom, illetőleg szakkifejezés is szolgálhat költői motívumul és témául, bizonyítják azok a versek, amelyekben a líra a gondolatiság felé hajlik, s a versélmény megszerzéséhez az az ismeretanyag is szükséges, amelyre sajátos vershelyzeteket épít a költő. A tudományos ismeret és szakszó versbeli kulcsszerepében nemcsak verselemmé válik, hanem a belőlük kibontott képek, motívumsorok egyrészt elmélyültebb gondolkodásra késztetnek, másrészt esztétikai élményt és intellektuális izgalmat is nyújtanak a költemények olvasóinak. A Möbius-szalag, mint költői motívum jelképi értelmével, illetőleg láttató jelképiségével a merészebb képzettársítás megalkotására készteti a költőket. A tudományos fogalomból kibontott képek nyitottságukkal, érzékelhetőségükkel és érzékletes- ségükkel több képzetkapcsolási lehetőséget kínálnak az olvasóknak. Ugyanakkor a valóságnak olyan rejtett összefüggéseire is irányítják figyelmünket, amelyeket a tudomány már nem tart számon. 2. August Ferdinand Möbius (1790—1868) nyújtott példát az első, nem irányítható felületre: egy papírszalag, papírcsík egyik végét 180 fokkal megcsavarta, és a másik végéhez ragasztotta. Ennek a Möbius-szalagnak az a meglepő tulajdonsága, hogy a ceruza felemelése nélkül teljes felülete kiszínezhető. A nem irányítható felületnek e sajátos példája, illetőleg a belőle kibontott értelmi, érzelmi és hangulati töltésű merész metaforák a gondolati mélységet és a felette viliódzó érzelmi ívet valóban meglepő módon állítják bele abba a hatás- mechanizmusba, amely az olvasót csak akkor éri, ha a tudományos ismeretanyag és a költészet találkozásának is tanúja lesz. Egy-egy költő segítségére siet olvasóinak: a költői kifejező szándéknak, a versbeli művészi üzenetnek megfelelően a lírai meditáció hatóerejének felnagyításával nagy szerepet szán az ismeret- anyagnak, persze a költő átértelmezésében és a gondolati tartalmon túli lírai szubjektivitás sajátos érzelmeket és gondolatokat indukáló hatásában. A tudomány és a költészet találkozásának ténye már önmagában is intellektuális izgalmat jelent a tudós és a költő számára egyaránt. Mindkettőt a szabadabb képzelettársítások vállalására és végiggondolására készteti a versbeli tudományos hitelű közlés s a belőle kibontott etikai és esztétikai értékű költői üzenet. 3. Ez a folyamat játszódik le a versolvasókban Majtényi Erik Möbius papírja című költeményének olvasása kapcsán: „Oldala csupán egy van / Möbius papírjának: / hurkolt szalag, a színe / a visz- szájába átcsap. / A matematikus bölcsen megmagyarázza, /és mégis furcsa jószág, / a tér piciny csodája. / Egyetlen kézvonással / az egészet átéred, — / oly egyszerűen példázza / az egyértelműséget. / E lap is, melyre gépem fürge sorait írja, egyetlen oldalú, / mint Möbius papírja. /Se papíron a vers / hangját sohase váltja, / Csak rólad szól én népem, / rólad, munkások pártja.” A versbeli gondolatok és érzelmek tovább gondolására valóban szükséges a tudományos ismeretanyagban való jártasságunk is, mert e nélkül nem tárul fel előttünk a matematikai, a geometriai fogantatású költői képek, motívumok sajátos közlő, kifejező funkciója. Csak így válik érthetővé a vers, s követhető a költő teremtette zárt verstérben a költői képzetkapcsolás útja, módja. 4. Valóban ,,a metafora Möbius-szalag ja” (Somlyó György) képzik a versolvasóban az alábbi költemény gondolati, érzelmi terében jelentkező képek összefüggéseiből kiolvasható költői mondanivaló kapcsán is: „Az idő Möbius-szalaga / önmagába fordulva / folytatódik végtelenül; / hiába vagdaljuk szét / jelenné, jövővé, múlttá / körei egymásba kapcsolódnak. / Az idő meg nem szakad, / áramlik, tovább Möbius szalagként / előre-hát- ra... ” (Paulovics László: Az idő körei: Első megközelítés). — „Anyám tudja, hogy a lámpaernyőn / madarak röpültek körbe, mozdulatlanul, / ahogy a lámpaernyő lassan emelkedni kezd, / a madarak az égbe vájják csőrüket, / és repülnek az idő Mö- bius-szalagán / körbe mozdulatlanul... / mért kell a lámpa madarait elfelednem, / mért nem repülhetnék körbe / az idő Möbius-szalagán, végtelenné nőtt szárnnyal” (Paulovics: Az idő körei: Második megközelítés). 5. Minden költői alkotásnak megvan a maga szinte öntörvényű zárt tere, amelyet „kívülről” s a verstől idegen tényezőkkel befolyásolhatunk. Durva beavatkozással már alig irányítható az az alkotó gondolati és nyelvi tevékenység, amelyben művészi alkotássá alakul, formálódik a vers. Csanádi/ János Új törvény című költeményében sem véletlenül kapott versbeli kulcsszerepet a Möbius- szalagja. A költői gondolatok és érzelmek mögötti zárt térben csak az asszociáció erejével irányítható a szinte irányíthatatlannak tűnő költői látványok 59
