Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Gyurkó Géza: Görbetoll
Nem röstellem bevallani, a minap kissé meg voltam szorulva anyagilag. Ismerik minden bizonnyal azt a helyzetet, amikor nem betevő falatra, vagy japán körútra nincs éppen pénze az embernek, hanem úgy a kettő közöttire nincs. S ez a legkínosabb. Mert ilyen helyzetben nem tud az emberfia megfelelően viselkedni. Az ugyanis nyilvánvaló, ha kenyérre kell, akkor viselkedni sem kell, hiszen rá van írva a kölcsönkérő arcára a végső kétségbeesés, az éhség sóvárgása a jóllakottság után, némi alázat is, keveredve az elszánt, gyilkolni is kész dühvei: — Egy százast! — Meddig? — Holnapig... — mondja a kenyérnekvalóra kölcsönkérő, mert csak egy nap a világ. S különben is, ha jóllakott az ember, könnyebben tud újabb és nagyobb kölcsönt felhajtani, amiből gyerekjáték azt a vacak százast visszafizetni, ha ideadja már -^gre ez az átkozott. Nem nagy dolog kölcsönkérni egy japán kőrúthoz. Sőt abban ráadásul van valami nagyvonalúság, valami irigylésre méltó is, hogy egy ilyen költséges úthoz mindössze néhány vacak ezer forint hiányzik csak, amit... — .. .és be kellett fizetnem a kocsira... Úgy, hogy átmenetileg kifutott... Erre jön a papír, hogy azonnal a nyolcvanezret... És nincs már nálam csak hatvanöt. Nem tudnál véletlenül kisegíteni tizenöttel? — Meddig? — Hát gondolom egy hónapon belül befut a pénzem, s akkor kamatostól... — Ugyan már... mi az, hogy kamat? Szívesen segítek a barátaimon. .. Visszaadsz tizenhétezret és kvittek vagyunk... Igen, de hogyan viselkedjen az, akinek valóban csak néhány forintra van szüksége. Többre, mint százra, de összehasonlíthatatlanul kevesebbre. mint tizenötezerre? Könyörgő arccal, vagy nyegle fölényességgel, a magabiztosság biztonságával kérjen-e? — Nem tudnál néhány napra ötszáz forinttal kisegíteni? — Mire kell? — Hogyhogy mire kell? Kell. És miért kell azt neked tudnod, hogy mire kell nekem az az ötszáz forint. Van, vagy nincs? — Vanni van öregem, de te is beláthatod, hogy ötszáz forint az már pénz. Azt tudom, hogy kinek adom kölcsön, de ennyiért jogom van tudni azt is, hogy mire... Italra nem adok. Nőre sem. Kenyérre kell? Azt nem hiszem. Turista útra kell? Arra meg kevés ennyi pénz. így e két igazán két indokolt eset kiesik. Hát ezért kérdem, hogy mire neked a hónap elején ötszáz forint? Mert tételezzük fel, hogy adok, s akkor már nem is kell feltételezni, hogy esetleg éppen ezzel segítelek hozzá, hogy még felelőtlenebbül bánj a pénzeddel... Meg kell ezt gondolnom öregem... Leköpjem, vagy megöljem? — Nézd most már bevallom, Japánba akarok utazni, s a nyolcvanezerből hiányzik tízezer... így akarom ötszázasonként összeszedni, hogy ne terheljem a barátaimat... Ez az igazság... — Hát akkor meg miért nem beszélsz értelmesen? Japán! Irigyellek komám. Odaadom a tízezret, persze hogy odaadom, aki Japánba utazik, azon kell és illik segíteni. Annak van hozzá pénze, ha átmenetileg nincs is... Majd megadod, ha hazajöttél... És most van tízezer forintom. Itt fekszik előttem az asztalon. De nem merek hozzányúlni. Megőrülök. Azt álmodtam az éjjel is, hogy elköltöttem az utolsó ötszázasig. Reggel verítékbe fürödve ébredtem. .. .. .pedig, de kellene elsejéig ötszáz forint... Gyurkó Géza (Az illusztrációk Csont István alkotásai.)
