Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Lőkös István: Megyénk irodalmi kistükre (XIV.)
lene támadni köztünk, kik a culturában való re- solutióra szemünket nyitogatnák, s bennünket ahhoz jó előre szoktatnának.” Nem érdektelen a levelezésből kihámozható, Ma- káry és Bajza kapcsolatára vonatkozó adatsor sem. Makáry (1799—1857) Egerben és Pesten végezte jogi tanulmányait s írói-költői ambíciói is voltak. 1823 óta már Kisfaludyval és Szemere Pállal is kapcsolatban állott, olyannyira, hogy az Aurora 1824-es kötetében két munkája is megjelent. Az első egy fordítás, a második eredeti mű, Caecilia volt a címe, s benne Makáry Rozgonyi Cioella hőstettét dolgozta fel. Ma már nehéz lenne eldönteni, milyen költői adottságai voltak Makárynak, ugyanis túl korán elhallgatott ahhoz, hogy munkássága kiteljesedéséről beszélhetnénk. Az elhallgatás oka a meg nem értés volt, többen kritizálták írásait, s ez elkedvetlenítette. Pedig Bajza nem tartotta tehetségtelennek, sőt! néhány versét „irigylésre méltó szépségűek”-nek találta. S ezt nemcsak Ma- káryval közölte, baráti gesztusként, hanem megírta Toldynak is: „Makáry idvezel Egerből — írja 1825. március 15-én —, s egyszersmind izeni, hogy leveleire szorgalmasabban felelgess. Én Egerben létemben mindennap meglátogatom őt, s időnként igen jól töltjük el. Egymást tanítjuk versengve. Tanácsaim néki már sokat használtak, mert műveit nagyobb gonddal írja azolta, és újabban készült darabjai közt irigylésre méltó szépségűek vannak. Prózai dolgozásokat is mutata, de folya- matjokban zökögők, mint a fagyon szaladó szekér, s most midőn immár prózánk emelkedik, nem alap nélkül jósolhatom, hogy a mi szeretett Barátunkból prózaista alig leszen csak tűrhető is.” Egy későbbi, ugyancsak Toldyhoz írott levélből értesülünk arról is, hogy Bajza Makárynak személyesen is tudomására kívánta és kívánja hozni gyöngéit. „Makárynak — olvassuk az 1825 nyarán íródott levélben — ma kaptam levelét két versezettel (másképp nem tudom nevezni, mert nem tudom, hogy micsoda?) Ítéletet kér tőlem rólok. Éppen jól. Mert rég feltettem magamban, hogy ott nem ítélgetek privative, ahol reá megkérve nem vagyok. Itt a kérés megtörtént, azért sanyarúan fogok bánni a közlött darabokból teendő ítéletben, öt nálam senki jobban nem szeretheti, ő egy jeles characterű ifjú és mellette szerény, de minden szerénysége mellett sem titkolhatta el előlem, hogy észre ne vegyem, milly sokat tart ő poétái tehetségéről, itt nekem út nyílt, hogy egy kevéssé felnyissam szemét; sokat és nagyon mondani nem lehet, mert egy ifjúnak arany várait eldönteni gaz kegyetlenség volna.” A további kapcsolattartásukról is főleg a Tol- dyval folytatott baráti levelezésből tudunk. Bajza — anélkül, hogy személyes baráti vonzalmát feladná —, kritikusan nézi Makáry irodalmi kísérleteit, de sértődéseit is, amelyek előidézői Kazinczy és Kisfaludy Károly voltak. Kazinczy azért, mert megbírálta Makáryt recenzióban, Kisfaludy pedig nem közölte egy újabb írását az Aurorában. 1826. december 7-én írott levelében tudósítja először mindezekről Toldyt Bajza, s bemásolja a szövegbe Makáry levelének ama részletét is, amelyben az Kazinczy iránti ellenszenvét megfogalmazta: „Vallyon Kazinczy nem úgy recenseál-e, mint a nyughatatlan gyermek, a könyvet ide s tova nyi- togatván, s ahová fordít, onnan recenseál. Én ugyan nem kérem, hogy rám nyisson, sem darabjaimat ítélete alá nem bocsátom, és azért, hogy ő engem nem kürtöl (valamint minap írtam Kisfalu- dynak) el sem csüggedek.” Bajza tárgyilagosságára vall, ahogyan kommentálja Toldynak a fenti levélrészletet: „Makáry Gyuritól levelet vettem. Gondolkozásmódja mutatja, milly odavan, milly hátra van ez a barátunk. Kazinczyra neheztel a Minervában álló re- censió miatt”. Ügy tűnik, Makáry később már Bajzában is ellenfelet látott, legalábbis erre vall az a levél, melyben Bajza Toldynak beszámol levélváltásaikról, s találkozásaikról. Bajza kritikusi következetességgel mondott ítéletet Makáry újabb szövegeiről, mire az válasz nélkül hagyta Bajza leveleit. „Makáry neheztel Kisfaludyra — írja Bajza 1827. október 12-én Toldynak Gyöngy ösorosziból —, hogy Aurorájába nem veszi fel munkáit... Kis- faludyról világosan szólott, tégedet pedig csak érinteni hagya, tudván, hogy én és te igen egyek vagyunk, s amit nekem mondaná, azt te is tudni fogod. De neheztel Kazinczyra is, hogy Kovacsó- czyt kürtöli, s Vásárhelyi s más érdemesbekről úgymond, hallgat. Írtam volt neki valami 3 hét előtt, s kértem, hogy ne szakassza el velem a levelezést; de nem felel, talán rám is neheztel, mert a múlt hónap elején nála lévén Szondyjára nem kedvező észrevételeket tettem. Mennyire elveszti magát ez a jó ifjú!” Makáry sértődése különösen szembetűnő, nem sokkal korábban ugyanis még levélben sorolta fel Bajzának, miféle munkákon dolgozik — megemlítve a Szondyt is, illetve Béla című művét. „Zon- dyt nyolcas rímekben — írja Makáry Bajzának — már 30 stanzára vittem; igyekszem elvégezni tavaszig. A történet egészítésére több hisztoricusain- kat vettem segédül. Éppen akkoron pedig, midőn leveled érkezett, Bélán dolgozám az Osszián ma- nírjában: miképpen Béla testvéreivel András és Leventével Micczizláv Fejedelemnél lévén Lengyel- országban, Lengyelország szabadságáért kettős bajt vívott a Pomeráni vezérrel, azt meggyőzé, 6 jutalmul Micczizlávtól annak leányát Richérát nye- ré stb. Idylleim is vágynak készen.” * Bajza és Heves megye kapcsolata lényegében 1829-ig volt intenzívebb. Ez év közepén telepedett le Pesten, s birtokát bérbe adta. Ha hazalátogat is, e látogatások rövidek, a családi körre korlátozódnak. Változás ebben csak egy ízben következett, akkor is szomorú körülmények hatására. 1849 januárjában, amikor Kossuth, a kormány, s az országgyűlés elmenekült Pestről Debrecenbe, Bajza — noha Kossuth Hírlapjának szerkesztője volt — nem Debrecenbe ment, hanem birtokára, Gyöngyös- orosziba! Itt sem volt sokáig nyugalma. Az osztrákok megszállták Gyöngyöst, Bajza így itt sem érezte biztonságban magát, s előbb a Mátrába menekült, majd hol Pásztón — a Plathy családnál —, 60
