Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Palcsó Pálné: Vállalati munkaerő-gazdálkodás és a vállalati célok
dálkodásának korlátját képezheti az „egyéb” tevékenységek bekapcsolásának lehetősége a központi irányítás oldaláról, a lakóhely és környéke ellátottsági szintje oldaláról, de korlátot képezhet a mezőgazdasági szakemberek nem megfelelő struktúrájú képzése is. A mezőgazdasági szakmunkások hiánya ma is akadályozza a felsőbb szintű végzettséggel rendelkező szakemberek munkaidejének olyan kihasználását, mely a képzettségi szintnek megfelelő munka végzését tenné lehetővé. 3. A növekedéshez, a terjeszkedéshez, a műszaki fejlesztéshez fűződő cél és a munkaerő-gazdálkodás A növekedés, terjeszkedés, műszaki fejlesztés olyan előnyöket biztosíthat a vállalat számára, melyek bizonyos esetekben a vállalati munka eredményességét javíthatják, más esetekben viszont külső (vállalattól független) gazdasági előnyök realizálói lehetnek. A termelőszövetkezeti nagygazdaságokra vonatkozó Fekete—Heady—Holdem: Célok és optimumok a termelőszövetkezeti gazdálkodásban c. könyvükben elemzik a külső és belső gazdasági előnyöket, s a következő megállapításra jutnak: „...a nagyobb agrárvállalatok ún. külső gazdasági előnyei realizálódhattak Magyarországon is. A gyakorlatban azonban a belső (vállalaton belüli) gazdasági előnyök szerepe döntő a nagyobb egységek tartós térhódításában.” Az ipari nagyvállalatokra vonatkozóan viszont véleményem szerint nagyobb súlya volt az elmúlt időszakban az ún. külső gazdasági előnyöknek, mint az agrárvállalatok esetében, sőt a külső tényezők szerepe talán jelentősebb volt a belső gazdasági előnyöknél is. Az erőltetett iparosítás, a túlkoncentrált ipar, a mezőgazdasági munkaerő túl gyors „átszivattyúzása” az iparba, sokszor nem járhatott együtt a belső gazdasági előnyök kibontakozásával, e folyamat jellege viszont megkívánta a belső gazdasági előnyök elmaradásának külsővel való „pótlását”. Így a nagyvállalatok a gazdaság- politika befolyásolóivá válhattak, az adott ágazat fejlődésében meghatározók voltak, tömegesen teremtettek munkaalkalmat. Létrejöttek ezáltal olyan külső gazdasági előnyök, melyek csupán a „nagy” vállalatok privilégiumaivá váltak, s melyek megszerzésére minden vállalat törekszik addig, amíg a gazdaságirányítás konkrét rendszere ilyen előnyök megszerzését lehetővé teszi. Még inkább ösztönzi e folyamatot az, hogy a vállalat társadalmi elismerése is a növekedéshez, terjeszkedéshez kapcsolódott és sok esetben kapcsolódik ma is. Egyedi esetnek számít ma még szintentartást vagy visszafejlődést vállalati tervekben megfogalmazni akkor is, ha a fejlődésre nincs elfogadható alternatíva. Minden vállalatra érvényes megállapítás az is, hogy a „vezetők fizetése és társadalmi presztízse, valamint önbecsülésük is erősen korrelációban van azzal, hogy gyorsan növekvő, nagyméretű vállalatok élén állhatnak.” Gazdasági növekedésünk üteme a jelenlegi időszakban visszafogja e folyamatot, és ez irányban hatnak az 1980. január elsejétől érvényben levő gazdasági szabályozók is. A növekedéshez, terjeszkedéshez, műszaki fejlesztéshez fűződő vállalati célok azonban továbbra is alapvető vállalati célok maradnak, s jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünk hatékony munkaerő-gazdálkodást ösztönző hatása „megszelídül” e vállalati célon. A vállalati nagyság korábban említett előnyeit nehezebb körülmények között szerezhetik meg a vállalatok. Ez viszont még mindig nem kényszerít az ésszerű foglalkoztatásra. Ahol a vállalati munka eredményessége nem javul, ott csökkennek a beruházások, műszaki fejlesztések lehetőségei. A nagyvállalat még mindig számos előnyt nyújt, hiszen kellő eredményességű munka nélkül kínál viszonylag kényelmes helyzetet. Megszüntetésük komoly gondot jelentene az ágazat szempontjából, egy-egy nagyobb település lakosságának munkavállalási lehetőségét csökkentené lényegesen. Ha átmenetileg is, de növekedne a hiánycikkek száma, s szerződéses kapcsolataik révén sok kisebb vállalatra is hatással lennének. A növekedést, terjeszkedést belső kényszer is motiválja. „Nem csupán a dolgozók anyagi érdekei, hanem képzettségükhöz, tudásukhoz illő munkavégzés igénye, valamint a szocializmus általános társadalmi légköre is jelentős mértékben ösztönzi az előmenetelre vonatkozó aspirációkat. Egy olyan szervezetben — írja Zelkó Lajos —, amely nem növekszik, sőt esetleg kénytelen összezsugorodni, ezek az aspirációk sokkal nehezebben elégíthetők ki, mint egy növekvő, táguló vállalatnál.” E belső kényszer sem elegendő viszont vállalaton belül a megfelelő munkaerő-gazdálkodásra. Ügy tűnik, a növekedés, terjeszkedés nyújtotta előmeneteli lehetőségeket nem koncentrálja a vállalat saját dolgozóira. Még ma is nagyon sok az a vállalat, mely a megüresedett vezetői posztra nem is törekszik vállalati dolgozót kinevezni. Sokszor ugyanolyan képzettségű — a konkrét vállalat szempontjából külső — dolgozó kerül a csoport, osztály, vállalat élére, mint amilyen képzetséggel többen is rendelkeznek a vállalatnál, s akiknek megvan az az előnyük is, hogy jól ismerik a vállalat egész tevékenységét, van megfelelő „helyismeretük”. A vállalatok dolgozóinak többségében pedig elsősorban az az igény él, hogy vállalaton belül találjon felkészültségének és igényeinek jobban megfelelő munkát. Ezt bizonyítják azok a felmérések is, melyeket Heves megye hét gazdálkodó egységében végeztem. A felmérésben részt vevő dolgozók 10,3%-a gyakran gondol arra, hogy vállalaton belül, felkészültségének jobban megfelelő más munkát találjon, 51,1%-uk ritkán, de gondol erre, és a felmérésben szereplő dolgozóknak 38,6%-át képezik azok, akik erre soha nem gondoltak. Ugyanakkor a megkérdezett dolgozók 50,6%-a nyilatkozott úgy, hogy soha nem gondolt arra, hogy vállalaton belül vállaljon más munkát. Miért ismerős mégis a fent említett megoldás? Ügy vélem, e kérdés elválaszthatatlan a vállalatok alapvető céljaitól és jelenlegi gazdaságirányítási rendszerünktől. Az majdnem biztosra vehető, hogy ennek oka nem a termelőerők szubjektív elemeihez kapcsolódó kockázatvállalásunk a jobb megoldás reményében. Kockázatvállaló képességünk általános színvonala ugyanis messze mögötte marad annak, ahogy ez tőle elvárható lenne. Sokkal 53
