Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 4. szám - JELENÜNK - Suha Andor: Házam bokrétája
beszélni. Az asszonyok mosolyogtak és szemérmesen faképnél hagytak. A nagygazdák színműbe illőn megvető arcot vágtak. Adorján József kisgazdapárti képviselő, a fél határ birtokosa, any- nyit mondott: — Még mit nem akar ez a kölyök! — S ment utána mindenki hazafelé. Debre András, kommunista párttitkár, bányász is, paraszt is, mellém állt, Szecskó János foltozóvarga, vezetőségi tag, szintén. Aki ott maradt, az a 40—50 ember, mind a kommunista párt tagja volt. őket jól ismertem, de szegényes öltözékükről is tudhattam volna, hogy a mi embereink. Két hűséges cselédjét Adorján is otthagyta rendbontónak, közbekiabálónak, hírvivőnek. Így aztán a Magyar Kommunista Párt járási képviseletében azokat győzködtem én, 24 évesen, ékesszólóan, akiket amúgysem nagyon kellett, hiszen jobban ismerték az igét, mint én. Dobre Andrásnak a baloldal előtt volt tekintélye. Korán kezdte a mozgalmat, ült is, internálták is, mert gyakran mondogatta már a 30-as évek elején, hogy mit mondott, mit üzent Moszkva a gyöngyöstarjá- ni népnek. Kistarcsáról megszökött, hónapokig bujkált az erdőben és tanyákon. A jó öreg Mátra védőn tárta ki sűrű lombjait a bujdosó felett. A felszabadulás után szívében, az öröm mellett, jól elfért a nemes gyűlölet az ellenfeleivel szemben. De Adorjánnal nehezen bírtunk. Azért a tszcs mégis megalakult a Borhy-tanyán, lassan három évtizede már. Szegény emberek szegény szövetkezete volt, de mindenképpen a ma dúsgazdag, gépesített „Győzelem” törvényes, meg nem tagadott édesszülője. Végül is naivan, de tiszta hittel, az a maroknyi kommunista döntött így, ott a régi posta épületében, ahol nem sokkal a templomtéri gyűlés után petrólámpa fényénél a taggyűlésen írták alá a bütykös kezek a szent fogadalmat, a szövetkezeti belépőt. A nosztalgia íratja velem, de komolyan gondolom; azok az ákombákom nevek, az akkori elhatározás és tett a falu vérszerződését jelentették, a szocializmus születését, így Gyöngyöstar- jánban is. Azt — a többi között —, hogy Németh András elnök most tízezer hektárról, sok százmillió forintról számolhat be, itt az ezerfőnyi tagság előtt. És azt is, hogy ez az ezer ember jó szívvel hallgatja a beszámolót, azt is, hogy a fiatal elnök beszámolóját a tagok között ülve hallgatja édesanyja és édesapja is. Nézem bent, a teremben a népet. Hogy elszállt az idő. A helyiség két hajóra osztva, baloldalt az asszonyok ülnek, jobbról a férfiak. Talán, hogy az asszonyok képviselik a haladást, talán, hogy ők csinálták az igazi földindulást. Ha igen, egészen okosan csinálták, hagyták a férfiakat hitükben, hogy rajtuk múlik a világ sorsa, változása, itt, a községben is. Figyelem az elnökséget, sorra veszem az arcokat. A vezetés mind idevalósi. Dr. Szabó Mihály tanácstitkár az egyedüli idegen. De 13 éve már itt dolgozik, szeretik, tehát ő is idevalósi, őzse József párttitkár 54 éves, nyugodt, megfontolt, tekintélyes ember. Dobre bácsi, elvtársam és elszánt segítőm, semmit sem öregedett, pedig már 74 éves. Mi is lehetne más? A szociális bizottság és az ellenőrző bizottság elnöke egyszemély’ben. Lu- dányi Lajosné, jó tartásé, ma is csinos asszony, a nőbizottság titkára, férje a szeszfőzde vezetője. És megjelentek a kiküldöttek, az együtt örülök? Senki sem idegen. Juhász Józsefet, a járási párt- bizottság képviselőjét úgy becézik, hogy Kismicsu- rin, mert itt, nem messze, Atkáron, a Micsurin Termelőszövetkezetben volt hosszú évekig agronó- mus. Géczi Jóska Abasáron volt 20 évesen kommunista jegyző. Most dr. Géczi József, a tanács járási hivatalának vezetője. Varga Feri Óbudáról jött, ma ott elnök. De ez „csalás”, mert nemrég még a szomszédban, Nagyrédén volt elnök és valójában itt született, Tarjánban. Nem volna itt semmi baj, csak ne repülne úgy az idő. 1981. Zárszámadás: télen és — nyáron A termelőszövetkezetben, ahol jártam, jó arcú, nevetős emberekkel találkoztam, pedig kemény munkát végeztek, serényen járt a kezük. Napokat töltöttem közöttük, a feladatom többször is visszavitt, de jó szívvel mentem, mindig hazaérkeztem. Tapasztalatokat gyűjtöttem, s ilyenkor gyakorta elkerülhetetlen a vezetőkkel a konfliktus. Nem szeretik az emberek ha köröttük „idegenek szima- tolgatnak”. A konfliktust elkerülendő, két dolog szükséges: tapintatos, egyenes módszer az idegentől és tiszta lelkiismeret az „ellenfél” részéről. Remélem, ez esetben mind a kettő megvolt. Annál is inkább, mert percek alatt rám ragadt a jó munkahelyi közérzet. A szövetkezet elnökétől pedig rögtön a kezdésnél zöld utat kaptam, hiszen meg sem lel- t tem, egyedül engedett betekinteni a gazdaságba, a dolgozók szívébe, eszébe. A Mátrai Egyesült Mgtsz birtoka három község határában terül: Szűcsi, Gyöngyöspata és Gyöngyöstarján néhány ezer lakója él a gazdaságból. 8111 hektár, jó nagy tag, egybeszántva. Persze, van ennél nagyobb is az országban. Csakhogy itt mindössze néhány száz ember végzi a munkát, a többi már a gépek dolga. ♦ 1981. február 12—13—14. Zárszámadás. Németh András elnök a szövetkezet vezetőségének nevében a többi között a következőket mondta: „Az V. ötéves terv készítése időszakában a tervezés összetétele annyiban módosult, hogy kevesebb volt a kötelező jellegű tervszám, az elvárás gazdaságunkra nézve csak a tehénlétszám tervidőszak végi 500 db-os állományra növelését kezeltük kötelező jellegű feladatnak. A többi célkitűzés — melyet az ötéves tervünk tartalmazott —, mind a saját elképzeléseinket, lehetőségeinket tartalmazta. Azt, hogy a népgazdasági elképzelésektől jó néhány vonatkozásban magasabb célokat tűztünk ki, jellemezhető azzal, hogy a gabonánál, a kukoricánál, a szőlőnél a kitűzött országos átlaghozamhoz képest magasabbakat terveztünk, de azzal is, hogy a szarvasmarha vonatkozásában há24
