Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Grammatika és költészet

Arra különösen fel kell figyelnünk, hogy költőink milyen gyakran szólnak az „aggályosán összetett mondatokról” (Fodor Ákos), „a megkuszált kör- mondatok szövevényéről”, amelyben „az ügyeskedők üres rutinja, felszínes simasága” (Héra Zoltán) bújik meg. A napjainkban gyakran tapasztalt és tudatosan vállalt körmönfontság, öncélú bonyolultság valóban kedveli azokat a mondattípusokat, amelyekben „az ezerszer összetett mondatok önbizalma üresen kavarog” (Bihari: Vizsgálat). — Az „emészthetetlen” (Gábor Zoltán), a „csombó'kra kötözött” (Tamkó Sirató) mondatok kusza indázata nemcsak olvashatatlanná, hanem érthetetlenné is teszi a mondanivalót, s az üres, a „szemfényvesztő nyelvi akrobatikának” (Sumonyi) is melegágya. A „hümmögetok is belegabalyodnak” (Pákolitz) az alaktalanul burjánzó mondatokba.

Költőink mondathasználatával kapcsolatban két ellentétes vélemény olvasható egy-egy versrészletben. Elítélést tükröznek pl. ezek a sorok: A korszerű költészet „kitűzve homlokára / a bonyolultság lobogóit, / és mint a rongyot rázza” (Kiss Dénes: Emberi képlet), s a túlburjánzott szöveg szövevényében egy-egy mondat „idegrendszere kifullad, / összezavarodik, kezdené / magát elölről” (Bihari: Alom, veríték). Ugyanakkor lehetséges olyan versbeli szövegalkotás, hogy a „sodró mondat-örvényeiben, / indázó szó-, s kén-bozótjaiban” keresi a költő „megtaposott vágya a kiáradást” (Ke- resztury Dezső: ősz és tél között). Mindig a versbeli szituáció dönti el, melyik megoldásnak van nagyobb információhordozó szerepe és valóban kifejező, esztétikai értéke.

8. Az a bonyolult folyamat is izgatja mai költőinket, ahogyan a „tudatkomputer” a közlő szándéknak és tartalomnak megfelelő fogalmakat kikeresi és szavakba foglalja, a szavakat jelentés szerint kontrollálja és mondatba illeszti: „A tudatkomputer rendszere lassan válaszol, / A fogalmakat keresni kell. / Szavakba foglalni / A kapott szót jelentés szerint kontrollálni, / Mondatba illeszteni / Lassú. Bonyolult” (Radich Géza: Amiért írok). — Ebben a folyamatban „úgy kellene tudni vezérelni magunkat, hogy a gondolat és a szó / legszédítőbb gyorsulásban is úgy találkozzék, mint űrrandevún a két hajó” (Somlyó György: Az asztronautákhoz).

Több olyan verset ismerünk, amelyben a versbeli kulcsszerepet a mondatokon belüli szerkezeti viszonyokra utalás játssza, s a mondatalkotó szintaktikai tényezők, strukturális egységek merész áttételek és összefüggések alapján a lírai közlés, a poétikum forrásai. „A ragok, jelek, képzők özönlenek, lecsattant nyelvtani lombok, illeszthetetlen ízületek” (Rózsa Endre: Nyelvtani ősz). — „Lassacskán felnőnek a melléknevek, korzóznak tarka szófajok, / s egy szintagmabokorban sír egy határozatlan, magányos névelő” (Csíki László: Az ige ideje múlt).

A gondolat ereje feszül azokban a versrészletekben, amelyekben a nyelvtani fogantatásé szóképek, hasonlatok és metaforák szinte láttató pontossággal közvetítenek információkat: „Mikor a szavak kék holdudvaros szemmel / hátrahagyva a földúlt-kifosztott nyelvet / bezúzott-ablakú mondatokat, / kérdőjel-gömyedten s mezítelenül / a vagonokhoz állnak ..., / mikor a szarvas-izmú igék / ősz főnevekre torlódva-lökve, / s a meggyalázott asszony-jelzők / a hóhér csizmatalpnak / vérhabos szájjal felszalutálnak, / mikor a poronty-képzők, a suhanc ragok / a csőcselék jelek villognak, / önként füstbe szállnak a csillag-léptű, a forradalmárképű / felkiáltójelek” (Nádor Tamás: Bábel ideje).

Az ilyen jellegű versrészletek azt is érzékeltetik, hogy mai költőink nyelvtani műveltsége, a mondatrészekről, a szintagmákról és funkciójukról való ismeretanyaga egészen korszerű. Ezt bizonyítják ezek a részletek is: Ha a mondatban a viszonyító elemek révén nyelvtani szerepet vállaló szavak „összefonódnak, / értelmük viszonyulás” (Kereszt- ury Dezső: Beszélj? Hallgass?). A mondatbeli szavak, mint a különböző szerkezeti viszonyulások alkotóelemei, „a ragok csápjaival” (Somlyó György) irányíttatnak. A magyar mondat alapszerkezetének, az alany—állítmányi szerkezetnek fogalma és funkciója mögé is rejtenek költőink merész képalkotó fantáziával megalkotott képsorokat: „Az alany—állítmány csodája, / csodásabb, mint minden metaforák” (Somlyó György: Bálintnak). — „Az ember új állítmány s új alany mindig, s befejezetlenül a sorsa / minden ismert alakon túlragozza” (Somlyó: Az asztronautákhoz). „Vékony kötélen táncol a világ, / mélység örvénylik, sistereg alant. / Utolsó állítmány ez lesz: zuhan, s mi szolgáltatjuk hozzá az alanyt” (Zsigmond Ede: Alany). Tamkó Sirató a Kozmogramok című kötet szerzője a világűrt is birtokába vevő, diadalmas ember makroszemléletére építi nyelvtani indíttatású képsorát: „A Mindenség is-mondatokban beszél / alany-a kör, állítmány-a forgás” (Forgásszobrok).

Az alábbi tömör képi áttételekkel megfogalmazott versmondatok, bár fogalmilag nehezebben megközelíthető közlést tartalmaznak, intellektuális atmoszférateremtő erejük átsegíti a versolvasót ezen a nehézségen: „A nyelvi rendszer rácsai mögött / az igeidők, számok és fokok / a gyakoriság és a mozzanat / világán túl, / a szavak izzanak / lefojtva ég az ige / a melléknév-parázson / sziporkázik a névmás / szikrázik az alany / s egy nem várt állítmánytól / újra lobban / s határozottan ég egy névelő / de mélyebben már csak az ösztönök égnek” (Vári Attila: Szerelmes csendtan). ..Vagyunk egy árva / igében a honvágy alanya / állítmánya” (Bihari: Világ világa).

Nagvom személyes vallomásokat bíznak poétáink ebbe az ismeretkörbe tartozó nyelvtani jelenségre épített költői információkra: „Én maradok: magam számára börtön, / mert én vagyok az alany és a tárgy...” (Babits Mihály: A lírikus epilógja).

— „Kettő vagyok, alany és tárgy, / csak halál szülhet eggyé engem” (Weöres: Aforizmák). — „Jutottunk Hatvanig, Zagyva-parti gócig, / jutunk majd Hatvantól Gyöngyösig, Miskolcig, / hogyha ki nem siklik az egész szállítmány, / s nem lesz több alany s tárgy, csupán állítmány” (Weöres: Amikor Csorba Győzővel hatvanévesek lettünk).

— „Figyelni kezdtem önmagam. — / így lettem tárgy s alany” (Berczeli A. Károly: Tárgy és alany).

55