Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Grammatika és költészet
TUDOMÁNYOS MŰHELY Grammatika és költészet 1. A grammatika, közelebbről a mondattani ismeretek megszerzésének útjai, módjai között ed- digelé alig tartottuk számon azt a lehetőséget, amelyet a költői, a lírai alkotások nyújtanak számunkra. A poéta, a „legfőbb kutató” (Illyés Gyula), a „ritka és nehéz szavak tudósa” (Radnóti) nemcsak az „érzelmek szakembere” (Nemes Nagy), hanem a nyelv törvényeinek sajátos funkciójára is ráérző alkotó, aki azt is nagyon jól tudja, hogy a grammatika nemcsak a nyelvi rendszerbeli ismeretek tárháza, hanem a művészi kommunikációban, a költői megformálásban poétikai információt hordozó stilisztikai eszközök felhasználásának módjait is kínálja a versalkotók számára. 2. Nem véletlen tehát, hogy a grammatikai indíttatású motívumok oly gyakran jelentkeznek versbeli alkotóelemként is, s különösen feltűnő, hogy a mondattani és az aláktani fogalmakra, szakszavakra milyen sokszor bíznak versbeli kulcsszerepet a „nyelvtannal bíbelődő” (Pákolitz) poétáink. Áttételesen erre is utal Páskándi Géza: „A nyelvi táj felé futottam. De nem a szókincs, hanem a nyelv mondattani és alaktani lehetőségeinek tájai felé.” (Tű foka: Nyelvemlék), s az eredmény: a nyelvtani ötletékből szellemes és tartalmas vers- ötietek és költői motívumsorok születtek. 3. A versolvasók és ia nyelvtani ismereteket elemző pedagógusok számára egyaránt sok elméleti és gyakorlati tanulságot nyújt annak a folyamatnak a bemutatása, hogyan formálódik sajátos poétikai szerepet vállaló versépítő és képalkotó eszközzé pl. a szintaxis, a mondattan ismeret- anyaga, fogalomtára és szakszókészlete. A mondatok világával kapcsolatos nyelvtani ismeretekből költőink érzékletes szóképéket, a valóságot hűen tülkröztető hasonlatokat és metaforákat bontanak ki. Ilyen összefüggésben van igaza Szabó Lőrincnek, amikor azt írja, hogy a költészet „a tudománynak édes ikre”. Költőinket jellemző sajátosság, hogy forrásanyagként fedezték fel a nyelvtant, s a „grammatika sugallatából” (Somlyó György) született költői képek, poétikai lehetőségek révén a grammatika is valóban költészetté válik. A „grammatika költészete” jelzős szerkezet arra is utal, hogy a gondolathordozó költői képekké és hasonlatokká érzékített nyelvtani fogalmak vállalják a versbeli kulcsszerepeket, s ezzel merészebb asz- szociációk vállalására is kényszerítik a versolvasót. Persze, az át- és ráhallásokkal is dúsított grammatikai fogantatású szóképek, hasonlatok és motívumok érzékelése, illetőleg „megértése” csak úgy válik lehetségessé, ha az olvasó is rendelkezik megfelelő szintű nyelvtani, szintaktikai ismeretekkel. Mai költőink nagyobbik fele felsőfokú bölcsészeti, filológiai tanulmányokat is folytatott, s így nem egy esszészerű versalkotásukban emelik esztétikummá a grammatikai, a szemiotikái ismeretek sóik lényeges és az iskolai nyelvtanítás számára is tanulságos elemét. A „filoszliterátor” (Aczél Géza) költőik egyike-másika olykor nagy eszmei távlatokat is átível egy-egy grammatikai indítékú költői motívumsorral, s a mögötte megbúvó gondolati háttérrel. 4. Már azt is természetesnek tartjuk, hogy költőink a grammatika, a szintaktika, a nyelvtan és a mondattan terminológiáját, illetőleg fogalmát is igen változatos, metaforikus összefüggésekben és logikus asszociációs egységekben használják fel a poétikum forrásául. Az a példatár, amelyet most bemutatunk, nemcsak arra alkalmas, hogy a költői alkotás módszerét is nyomon követhessük, hanem arra, is, hogy a korszerű nyelvtanítás eddig fel nem használt lehetőségeit lássuk benne. Azok a versrészletek, amelyekben a grammatika, a nyelvtan terminológiája és fogalmi tartalma játsz- sza a kulcszerepet, alkalmasak arra is, hogy él- ményszerűbbé tegyük segítségükkel a mondattani ismeretek tanítását, tanulását. A szaktanár azonban nem elégedhetik meg a kiszemelt részletek egyszerű bemutatásával vagy elemzésével, hanem a teljes vers szövegösszefüggésében kell megmutatnia, milyen merész asszociációk révén erősödik fel atmoszférateremtő ereje pl. ezeknek a versmondatoknak : „Vagyok népemben valaki / ... hasson ... nem kokárdás szimbolika, / de eltökélt grammatika” (Hideg Antal: Fényes). — „A reménykedő mondat idegrendszere kifullad, / ösz- szezavarodik ... / mintha semmit nem tudna ... megrendült grammatikáról” (Bihari Sándor: Álom, veríték). — „Miközben / rigófütty, füttyrigó / ugrándozott az író- / gépben, a grammatikában” (Bihari: Rigófütty Zelk Zoltánnak). — „Fehér / fehér / te / transcendens grammatikám” (Páskándi: 52
