Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 3. szám - JELENÜNK - Berecz István: Motorizáció

A eépjórwávek e's& kv/ezetek szájának ahku/cr&Q

A/^iz&s KyKpgye b&si

Heves megyére jellemző különösen két baleseti típus: a nem kijelölt gyalogátkelőhelyen való gázolás és az ívekben való kisodródás. A balesetek csökkentése érdekében ez a teendőinket is megszabja.

A közlekedésbiztonságot, a megyénként, járásonként, városonként működő közlekedésbiztonsági tanácsok felügyelik és sok-sok aktivistájukkal próbálják elérni, hogy az egymillió kocsi birtokában tanuljunk meg közlekedni és alakítsuk ki az eszközhöz illő morált és fegyelmet.

Az állami költségvetési előirányzatunk 1980—81- ben a tervezettnél nagyobb. Felhasználásánál az érintett szervek együttműködése javult, ezért hatékonyabb a felhasználása.

Program szerint bonyolódik a közúti-vasúti kereszteződések automatás biztosítása, illetve a vasút területét érintő útburkolatok javítása.

A megnövekedett közúti forgalom a tervezettnél ma jobb utakon bonyolódik. Heves megyében is javult a tömegközlekedés közúti feltétele. A kisebb forgalmú utak vannak csak igen gyenge állapotban, lévén a biztonságot is csak nagy költséggel fenntartó útvonalak. Ezek javítása iránt is nagy azonban a társadalmi igény.

Előrehaladás történt a leendő tanácsi és a minisztériumi utak, hidak területi koordinációjában. Több szerv együttes erőfeszítésének eredményeként tehát kevesebb a közúti baleset Hevesben,

mint más megyékben. Gondot okoz a hevesi térség átlagosnál keskenyebb és gyengébb úthálózata. A hegyvidéki utak után fő figyelmet a megye ritkább forgalmú alföldi részére kell fordítanunk.

A terveknek megfelelően halad az M3-as autópálya építése, 1980 II. félévében üzembe helyezésre került az M3-as autópálya Hatvan városig terjedő szakasza.

Rontja az úton végzett munka hatását a környezetében levő közterület rendezetlensége. A megoldást nehezíti, hogy az itt végzendő munkák postakábel, magasfeszültségű vezeték, regionális és helyi vízvezeték lefektetése nem gépesíthetők, alapjaiban kézi erővel végezhetők csak. Ráadásul útesztétika címén irtják (előírásra, közkívánatra) azokat a növényeket, amelyek láthatóan ellenállnak ólommérgezésnek, sónak, olajnak, taposásnak és virulnak. Bár helyenként csodálatos színeikkel még díszítik is az utat, gaznak, vágandónak, ir- tandónak minősülnek. Sajnos annak ellenére folytatjuk ezt a tevékenységet, hogy nagyon idő- és költségigényes munkafajta, s főleg kilátástalan küzdelem a természettel.

Még csúfabb látvány a kocsikból kidobált, elszórt hulladék, az utakat kísérő szemétcsík, a hidakat, vízfolyásokat éktelenítő szemétdomb. Az út melletti pihenőhelyek is inkább szemétszóró helyeknek tűnnek. Pedig az úthálózat tájat, települést alakító, s ezek arculatát meghatározó elem.

26