Hevesi Szemle 9. (1981)

1981 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Homloka égöve alatt (Vallomások Németh Lászlóról) Cs. Varga István összeállítása

László saját művének sorsán aggódva írja: „A va­lódi alaptörvény: egy mű — társadalmilag két, elválaszthatatlan részből áll, abból, ami benne van, s abból, amit gondolnak róla. Ebből következik a másik: egy művet csak a nemzeti gondolkodás, egy nép erőfeszítése, kivételes esetben egy másik nép és más népeké emelhet helyére.” Az utókor íróit és költőit is kötelezi Németh igaza: egy művet ketten írnak: az iró és az olvasó, a kor, amely szülte és az utókor, amely a mű értékeivel sáfár­kodik. Adyról írta Németh: ,,Ady ez volt: ember­ségnövesztő. Nála nagyobb antropológiai leckét kis nép a maga fiában alig kaphatott.” Egy másik írásában pedig így fogalmaz: „Az az utókor, amely még Adyt sem tudta a maga hasznára fordítani, a természet kivételes kedvezéseit játssza el.” Hiány­talanul érvényesek ezek a szavak Németh László szellemi örökségére, szellemi hagyatékának utóéle­tére, amelyről joggal írta Németh vásárhelyi kor­szakának monográfusa, Grezsa Ferenc: „Németh László életművét a szocialista kultúra szervesebb, elevenebb részévé kell — és érdemes — tennünk.” Fodor Andrást szoros barátság fűzte Németh Lászlóhoz, ennek bizonyítéka a Némethről szóló verseinek szép fűzére. Az 1967-ben megjelent Fo­dor-kötet az Arcom útjai, amelynek nyitánya 1964-ben keletkezett: A Gyógyulónak. Egy motí­vum köré szőtt szép vallomás, lírai portré A szem hatalma. Németh alakját bensőséges ihlettel, a fenséges esztétikai minőségét megteremtve rajzolja meg a nagy verses összegzésben: A Homloka ég­öve alatt című versben. Fodor András Németh László halálának éjszakáján éjfélkor indult repülő­gépen Indiába. Ennek a lélekállapotnak és veszte­ségtudatnak a verses dokumentuma az Indulás éj­félkor. A Némethről írt nekrológokat, a temetésé­ről érkező híreket már Indiában olvasta. Erről szól a Breach Candi Swimming Bombay egyik verssza­ka: ,,Eltemették a korszak / Eleven Lelkiismere­tét ... / ,S mindezt csak így közlik velem? / Ilyen provinciális—szerényen? / Netán úgy értsem in­nét: / egy kis ország búcsúja / elfér kétharmad ol­dalon?” Fodor azok közé a kortárs költők közé tartozik [Nagy László, Juhász Ferenc, Pilinszky János, Csoóri Sándor, Simonyi Imre, Utassy Jó­zsef ...], akik tudatuk és szívük legmélyén is együtt képesek, és tudják is, vállalni József Attila és Németh László gondolatokban és tanulságokban kivételesen gazdag örökségét. Fodor András köny­vet írt [Szólj, költemény!] és tanulmányok sorát írta József Attiláról, akinek élete, sorsa és műve szintén versihlető volt számára: Kiszombor, József Attila; Ének József Attiláról... A költő Fodor András a lényegről beszél és nem engedi, hogy ettől eltérítsék. Gulyás Pál verse, a Professzor Németh Lászlónak Németh Debrecenhez fűződő kapcsolatához kötő­dik. Németh 1931. november 29-én Debrecenben az Ady Társaság irodalmi estjén együtt szerepelt a Déri Múzeumban Erdélyi Józseffel, Illyés Gyulával, Kodolányi Jánossal és Szabó Lőrinccel. Itt köt életre szóló barátságot Gulyás Pállal. Gulyás ja­vaslatára adja egyszemélyes esszé-folyóiratának a Tanú címet,.. 1932-ben írja Gulyás Pál: „Én Né­meth Lászlóban az ifjú magyarság új orientációját látom.” 1933 novemberében jelenik meg a Debre­ceni Káté az Üj Vetésben. Németh többször tart előadást a „Maradandóság városában”, ahol Gulyás Pál hívására szeretne letelepedni 1942 nyarán. Az év végén megpályázza a debreceniek biztatására a debreceni egyetem magyar irodalmi katedráját. A pályázat kudarccal végződött: kifogást emeltek, hogy Németh Lászlónak nincsen tanári diplomája. Németh visszavonja a pályázatot. Ennek állít em­léket a debreceni költőbarát, Gulyás Pál a Pro­fesszor Németh László című versben. Németh nagy­ra értékelte Gulyást mint jóbarátot és költőt is. Erről tanúskodik több írása: Debrecen költője, Gulyás-óra Ráckevén ... Különösen fontos iroda­lomtörténeti tény, hogy utolsó előadásait 1969 nya­rán Debrecenben és Ráckevén is Gulyásról tar­totta. A legutolsó tanórát abban a ráckevei gimná­ziumban tartotta, amelynek előcsarnokát a gimná­zium névadójának, Adynak a mellszobra és Né­meth László portréja díszíti. A debreceni katedra álmából „vásárhelyi” tanárság lett. Németh élete végig megmaradt „Akadémián kívüli akadémikus­nak” (Béládi Miklós). Tompa László az erdélyi lírikus nemzedék első vo­nalába tartozik Aprily Lajossal és Reményik Sán­dorral együtt. Keserű daccal küzdött a magyarság és emberség Ady énekelte egységéért a magyar vidék közönysivatagjában. Az elmélkedés és emlé­kezés udvarhelyi magányát, műhelyét megőrizve az erdélyi művészsorsot fejezte ki a Kiáltásban és az Erdélyi télben. A végvári magány és a szé­kely táj maradandó szépségű líráját teremtette meg. A „farkasjárás éjszakáján” sem hallgatott, átkot szórt a háborúra és a viszályszítókra. Nem­csak Németh Lászlónak, hanem a szenvedéseken át az örömhöz elérkezett Beethovennek is verset szentel. Sorsban, léthelyzetben, gondolkodásban ér­zett lelki rokonságot Németh Lászlóval. Sajátos er- délvi színezettel vall Németh jelentőségéről ebben a szén emlékversben. Tompa László korérzést és kisebbségi sorsot vallató versek költője. Németh ..Duna-Európa” és „tejtestvériség” gondolata is folytatódik a Népek karéneke 1945 tavaszán című versében. Rónay György két versében is megidézi Németh alakját és régi, 1943-as vitájukat. Az egykori, ko­mor ég alatt folytatott vitához járult az 1964. feb­ruárjában az Űj írásban közölt bírálata Némethi­nek A kísérletező ember című könyvéről. Elismer­te, hogy Némethtől annyi más nemzedéktársával együtt „a szellemi nyugtalanság és igényesség ser­kentő és termékenyítő oltásá”-t kapta, de „ellen- véleményeit” sem hallgatta el. Szerinte „a kritika nem szükségképpen háború. Esetleg csak vélemény- csere; esetleg ellentmondás; esetleg valóban csak az, ami: bírálat.” A bírálat kihívja az ellenvéle­ményt és vitára késztet, tisztázáshoz vezethet, ha jóhiszemű. A hipertónia-levelek írója eljutott a végső konklúzióig: „A betegnek kijáró megköny- nyebbedés helyett ápoló lettem egy még nagyobb beteg mellett.” Az író halála után Rónay György két versben állít emléket Németh Lászlónak, Rónay László pedig nagy tanulmányban összegzi jelentő­ségét. Itt is kiegyenlítődés történt, lezárult a vita: 12

Next

/
Thumbnails
Contents