Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - KÖNYVESPOLC
Kállai Gyula: ÉLETEM TÖRVÉNYE Sokszor leírtuk, leírjuk: a tényföltáró, múltidéző irodalom népszerűsödésének korát éljük. Az elképzelt, „kitalált”, „regényes” regénynél izgalmasabbak ezek az írások? Az olvasói érdeklődés alapján bizonyára. Kállai könyve is ilyen indíttatású. 1978 áprilisától 1980 májusáig készült munkáját ő inkább korrajznak vagy életrajzi vázlatnak tekinti, mintsem krónikának. A hatalmas, több mint 43 ívnyi s másfél ív képmellékletet is tartalmazó mű terjedelménél fogva is komoly olvasói igények kielégítését ígéri. Egyértelműen vall erről a bevezetésnek is tekinthető nyitó fejezet, az Írói szándék című. Nem volt könnyű dolga Kállainak, mert élete ama szakaszának ábrázolására vállalkozott, amit más megvilágításban s értékelési rendszerezésben témaként már korábban is megírt. Tárgyiasabban, hogy így mondjuk. Gondoljunk A magyar függetlenségi mozgalom 1936—1945 című munkájára. Gyermekkorától élete nagy fordulópontáig megy el ezúttal is, képileg: Darvas Józseffel és Zilahy Lajossal hármasban szerkesztve 1945 elején megindítják a rommá vált Budapesten a Szabadság-ot, az első fővárosi napilapot. Az 1980-ban napvilágot látott könyvvel a kereken het- venesztendős Kállai Gyula önmagát s olvasóit is megajándékozta. A könyv egyes részei — ízelítőként — egyebütt is megjelentek: a szociográfiai igényű Conti utcáról írott visszaemlékezéseit nagyjából a kötet megjelenésével egyidőben az Üj Tükör hasábjain is olvashattuk. A szerző ezúttal élete olyan eseményeiről, történéseiről ad számot, amelyekben közvetlenül is részt vett. De a történteken túl — mint a könyvből kitűnik — a korrajz keretében személyes reflexiókat, jellemzéseket és értékeléseket is ad egyben. Végig ügyelt, írása ne puszta visszatekintés maradjon negyven-ötven esztendő távlataiba, ekkor is „mindig és mindenütt a mának is beszél”. A tárgyi világéival szemben ezúttal az őbenne rejlő „dokumentumokat”, számadását nyújtja át az olvasónak. A „gyorsvázlat”-ot a berettyóújfalui s püspökladányi gyermek- s ifjúkorról a polgári iskolai s a hajdúböszörményi gimnáziumi tanulóévek, majd a pesti és debreceni egyetem bölcsészettudományi stúdiumai követik. S hogy egyáltalában ezekre sor kerülhetett — a vallomásokból kitűnik — szinte kizárólag a csonka Bihar vármegye főlevéltárosának, az ugyancsak Berettyóújfalun lakó Nadányi Zoltánnak, a jeles költőnek köszönhette. Rajk Lászlóval is itt köt életre szóló barátságot. Huszonegy évesen kommunista párttag lesz, így nem csodálható, hogy — kitudódván — Pesten nyomban eltanácsolják a Horthy Kollégiumból. Ekkor kerül Debrecenbe. Pontos képet kapunk a város egykorú igen pezsgő szellemi életéről. Ide kapott aztán meghívást a fővárosból a Népszavához, ahol hamarosan rendes munkatársi státuszba került. A szerző vállalkozik rá, hogy lehető teljességgel megírja impulzivitását az eszme szolgálatában. Az inkább népi írók mozgalmaként ismert Márciusi Front vonalát társaival igyekszik „balrább” radikalizálni, de épp elég harc megvívására kényszerül a Szociáldemokrata Párt vezetői s a Népszava szerkesztői vonal- vezetésével. Igazán elvbarátként az egyetlen Losonczy Géza kivételével nemigen számíthat senkire a szerkesztőségben sem. Meglehetősen bensőséges kapcsolat fűzte Kállait Bajcsy-Zsilinszky Endréhez. Teljes szövegében megismerjük azt a terjedelmes levelet, amit 1942 júliusában Zsilinszky Kállay Miklós miniszterelnökhöz intézett a hírhedett Margit körúti katonai fegyházban raboskodó szerző kiszabadítása érdekében. De ezen túlmenően Bajcsy-Zsilinszky, valamint Ortutay Gyula és Joó Tibor személyesen is tanúvallomást tett a főtárgyaláson s Kállait — fölmentették. Igaz, jóval később, a teljes összeomlás idején, talán legutolsó személyes találkozásukkor tudta meg Zsilinszky Kállaitól, hogy több mint évtizede kommunista párttag. Kállai igen tevékeny részt vett a szerkesztőségen belül a Népszava 1941 karácsonyi számának összeállításában. Személy szerint ő volt, aki Bajcsy-Zsilinszkyt és Szekfű Gyulát fölkereste s cikkek írására fölkérte. Kállai sikerrel járt, mindketten adtak kéziratot, erős támadásnak téve ki magukat a jobb- és szélsőjobboldali sajtóban. Nagy része volt Kállainak abban is, hogy a Történelmi Emlékbizottsághoz csatlakozásra több prominens személyt megnyert. Az 1944 márciusi német megszállást követően a Magyar Frontba tömörült, későbbi négy koalíciós párt munkájáról, keserves küzdelmeiről is számos adatot fed föl könyvében Kállai. Közöttük bizonyára eddig ismeretleneket is. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha megkockáztatjuk: Kállai könyve nyomán bizonyos vonatkozásban e hónapok kialakult történelmi szemlélete is módosulhat eddig nem ismert események vagy motivációk tudatba emelésének hatására. Kár, hogy a kiállításra is tetszetős, levegős, magát olvasásra kínáló könyvnek kézbe vevője zavartalanul nem örülhet. Bosszantó, hogy „Darvas József és Veress Péter „szövetséges társak”-ról olvashatunk a kötet utolsó oldalai egyikén. Nem a fölösleges s betű a baj, hanem hogy külkereskedelmi miniszterünk ezt a nevet viseli, s a kevésbé tájékozott olvasót egy ilyen „sajtóbaki” megzavarhatja. Vagy: Ilosvay Katalin színművésznő egy fotón ezzel a névvel szerepel helyesen. Neve azonban hogyan, hogyan nem, a könyvszövegben Ilosfalvi Katalinná alakul át. Bizony az ilyen fonákságok a könyvek értékét is devalválják. (Kossuth Könyvkiadó) Kiss Gyula 6.3
