Hevesi Szemle 9. (1981)
1981 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sugár István: A bélapátfalvi papírmalom históriája
Húsz koncból alakították iki a rizsmát. A már rizsmázott papír széleit a reszelősajtó alatt, az ún. papírreszelővei lereszelték. — A nemezpapír, a karton könyvkötészeti hulladékából vagy pedig durva rongyból készült, különböző vastagságban. A PAPlRMALOM TERMÉKEI Az apátfalvi papírmalom készítményeit a kutatás során sikerült megállapítanom. Ezek szerint papírmalmunkban az alábbi papírfajták készültek: 1. papírlemez, karton, 2. itatóspapír, 3. nyomópapír, 4. írópapír. 47 forint 8 krajcár értékű nyersanyagból 90 forint 50 krajcár értékű kartont állítottak elő. Változó mennyiségben készült ebből a papirosfajtából. Pl. 1813—14-ben 576,8; 1814—15-ben 496,16; 1829—30-ban pedig 420 kilogrammot. Általában kifejezett csökkenő tendencia figyelhető meg, sőt például 1821—22-ben semmit sem gyártottak e papírféleségből. Az író- és nyomópapírból négyféle választék, minőség készült: 1. impress oo impresszum (nyomópapír), 2. Concept (gyengébb minőségű írópapír), 3. Cancellar (kancelláriai, közepes minőségű írópapír), 4. Posta (finom írópapír). A papirosmalom termelési volumenét a készített karton súlyával, s az író-, nyomó- és itatóspapír rizsmában kifejezett mennyiségével mérhetjük. A karton kivételével, ily termelési adatok voltak a levéltári adatok alapján megállapíthatók: 1894—95. 484 rizsma 1821—22. 673 rizsma 1823— 24. 642 rizsma 1824— 25. 535 rizsma 1829—30. 576,5 rizsma 1833—34. 505 rizsma 3872 kilogramm 5384 kilogramm 5136 kilogramm 5080 kilogramm 4612 kilogramm 4040 kilogramm A VÍZJELEK Az apátfalvi írópapírok mindegyike vízjellel készült. Az apátfalvi papírok vízjelvizsgálata során mintegy 1500 darab, a papírmalomból kikerült papírlapot vizsgáltam át. A vízjel mintázata a merítőszitán drótból volt kialakítva, mely belenyomódott a készülő papírlapba. Kilenc vízjelféleséget sikerült találnom, az alábbi szöveggel: 1. APATFALVA (1814—1821); 2. APATFALI REGEST (1819—1837); 3. APATFALI POST (1819—1837); 4. APAT FALVA REGEST (1823—1825); 5. APATH FALVA (1824—1830); 6. APATHFALVA MEDIAN (1830—1846); 7. APAT FALVA MITEL (1830—1832); 8. APATHFALVA REGEST (1832—1841); 9. APATFALVA (1837—1842). BÉRLŐK, MESTEREK, LEGÉNYEK A csak töredékesen fennmaradt levéltári iratokból hat mester személyét sikerült megállapítanom, s időbelileg meghatároznom. A sort a papírmalom felépülte után természetesen a vállalkozás ötletadója és műszaki megtervezője: Halleri Pál nyitotta meg, 1813-ban. Hogy meddig munkálkodott Apátfalván, nem tudjuk, de 1819—20-ban már Filip Gergely a papirosmester. 1822 májusában már Czeczuga Mátyás lépett helyébe, akit azonban hamarosan elbocsátott a papnevelő intézet. Nem sok kenyeret evett meg Apátfalván, mert ugyanazon esztendő júniusában már Liptán Ferencet találjuk a papirosmalom élén. Ö volt egyébként, eddigi ismereteink szerint, a leghosszabb ideig munkálkodó mester, mert 9 éven át, 1831 novemberében bekövetkezett haláláig vezette az apátfalvi papírmalmot. Az üzemet 1835. január 1-én, a német anyanyelvű Josef Wilhelm Klose vette át, de már nem mint szegődményes alkalmazottja a szemináriumnak, hanem mint a papirosmalom bérlője. Működése csúfos bukással végződött, melynek következményei elől 1836 tavaszán megszökött. 1841- ben ifjú Lipták Ferenc áll az apátfalvi papírmalom élén. Ö még 1846-ban is ott munkálkodott. Csák Halleri Pál szerződéslevelét ismerjük, melyből évi fizetése megállapítható. Eszerint terményből kapott: tavaszi búzából 890 kg-ot, tiszta búzából 84 kg-ot, sóból 56 kg-ot és 48 liter bort. Amikor 1814—15-ben már teljes kapacitással működött az üzem, a rongy- és papírnyiradék nyersanyagot fele-fele alapon a szeminárium és a mester vásárolta meg. Mivel pedig Halleri nem kapta meg konvencióját teljes egészében, minden bizonnyal részesedhetett a termékek eladási értékéből is. Filipi Gergely havi konvenciója 1819-ben 35 forint volt, de a hosszú időn át szolgáló Lipták Ferenc 1822-ben már havi 50 forint fizetésben részesült. A papiroskészítő legények fizetését nem ismerjük Apátfalván, de figyelmet keltő, hogy 1821—22- ben és 1823—24-ben a mester és három legénye a karácsonyi, húsvéti, pünkösdi ünnepekre és a farsang utójára, ajándékképpen és fejenként 1 kg marhahúst és másfél liter bort kapott. Két papiroskészítő legény nevét ismerjük csak: 1820-ból Horisek Józsefét és 1839—42 között Eszé- nyi Jánosét. De tudjuk, hogy 1821—22-ben három, 1823—24-ben már négy legény dolgozott az apátfalvi papirosmalomban. A rongyok tisztítását alkalmilag felfogadott asz- szonyok végezték, s 1821—22-ben 56 kg rongy után 24 krajcár volt a járandóságuk. E munkáért 1823—24-ben összesen 27 forintot fizetett ki a szeminárium pénztára. A mesternek egy kis „könyvecskét” kellett vezetnie a termelésről és az értékesítésről. Egyébként természetszerűen az értékesítés gondja is az övé volt. Így tudjuk például, hogy a mester 1823 —24-ben három alkalommal is járt Pesten, kartoneladás céljából, amikor is útiköltséget kapott. Más képet mutat Josef Wilhelm Klose esete, aki 1835. január 1-től 1841. december 31-ig terjedő hét esztendő tartamára bérbe vette az apátfalvi papirosmalmot. A szerződést mint „Papirfabrikant” írta alá. A szerződés értelmében az Egri Érseki Papnevelő Intézet átadta „a Papiros Malom fáb- ri'kát minden hozzá tartozó épületekkel, úgymint alsó és felső törőkkel, rongykamrával és mellette 42
