Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Vak Bottyán János generális
MÚLTUNK JELENE Vak Bottyán János generális (1644 — 1709) 270 esztendeje múlt, hogy Gyöngyösön, a ferenceszárda kriptájában eltemették Bottyán János generálist. A rendház História Domusa feljegyezte a nevezetes eseményt. A gyöngyösi ferencesek XV. századi templomszentélye alá épített kripta valamelyik névtelenített fülkéje takarhatja a hős haló porait. Az öreg plébános a kórusfeljáró alatt levő lépcsőaljba elhelyezett közös sírt jelöli Bottyán sírjaként. A kriptát még a XVIII. században kiürítették — mondja —, hogy újra temethessenek a fülkékbe. — Minden valószínűség szerint ekkor kerültek ki a kriptából a kurucvezér csontjai, mert Thaly Kálmán is hiába kutatta a szabadságharc 200 éves évfordulóján. Az elmúlt évek valamelyikében, a nevét viselő középiskola tanárai levonultak a régi kriptába, de csupán néhány szerzetesnevet tartalmazó fülketáblát böngészgethettek és számba vehették a jeltelenített fülkéket. Az öreg pap erre is talált magyarázatot. — Harminc év után szokás volt a sírokat felnyitni és egy fülkébe összehozni a csontokat, így természetesen újra keletkeztek üres fiókok. A rend története sok évszázados, a XV. század közepétől éltek ferencesek a városban és a templom mai szentélye és hátsó tornya az első időből való gótikus épület. Ha Bottyán idetemetkezésétől a kriptát folyamatosan használták, már akkor is több mint 200 éven át temettek és összetemettek itt. Talán az öreg plébánosnak van igaza, és a kórusfeljáró alatt porlanak az agg vezér csontjai. Helybeli szóbeszéd, hogy a legöregebb rendtag őrizte a titkot, és adta tovább halála előtt a legfiatalabbnak. Ez csak amolyan ízes népi mende-monda. A bizonyosság a Magyar Történelmi Társulat 1906-ban állított vörös márvány emléktáblája, a XV. századi szentély déli belső falán, amelynek szép szövege figyelemre méltó: „E szentegyház falai közt nyugszik a Rákóczi-szabadságháború történelmi nagy nevű páratlan vitézségű dicsőségkoszorúzta hőse, jeles hadvezére, BOTTYÁN JÁNOS, II. RÁKÓCZI FERENC FEJEDELEM és a szövetkezett magyarországi rendek holtig fáradhatatlan serénységű dunántúli, érsekújvári és Tisza-Duna közi vezénylő tábornoka, a kurucz vitézlő rend csodás hírű bálványa kedves „Bottyán apó”-ja, a szegény nép hű védője, szeretett „Jóltévő Jánosa" egykor törökök és tatárok, utóbb németek, horvátok, ráczok réme, magyar szabadságharc erős oszlopa. Szü. 1644—45 körül Esztergomban. Meghalt Tarna-eörsi táborában, 1709. szept. 26., esti 8 órakor, hazánk történetkönyvébe örök hírrel írta be nevét. Élt a honért, hon ügyét vérrel védé vala váltig. Meghalt, s holta után porba dűlt a honi ügy. Még is — boldog e hős! ... — mert még sírjába reményt vitt, S nem láthatta: a harcz vége minő szomorú... Boldog e hős, legalább nem hunyt el számkivetésben. Hajdan a hont őrzé, most a hon őrzi porát. Thaly Kálmán Régi sírkövének és gyászzászlajának helyére állíttatta ezen emléktáblát. A MŰEMLÉKEK ORSZÁGOS BIZOTTSÁGA 19 0 6 A kripta ajtaját az 1978-as építkezések idején befalazták. Ma már nem egyszerű lejutni oda. Talán nem is fontos, hiszen emlékhelynek a gyászzászló helyére emelt, szépmívű tábla kiválóan alkalmas. 30
