Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kriszten György: A szőlő nemesítése
ezernél nagyobb lakosú településeket már városnak nevezik. Nálunk sok tízezernél nagyobb település is községnek számít.” Nos, Füzesabony épp e definíción belül tisztán s reálisan látja helyzetét épp úgy, mint jövője körvonalait. Álljon itt ismét saját tükörképe, elemző jelentésrészlete: „Füzesabony fejlődésének számottevő meghatározója a megyeszékhely, Eger viszonylagos közelsége. Követ- kezéslképpen a város Füzesabony potenciálisan értékhordozó rétegeire számot tart s az alig 20 (kilométeres távolság az egyébként igen jó földrajzi fekvéssel rendelkező nagyközség fejlődését határozottan inkább fékezi. Ezzel együtt Füzesabony — ha belátható időn belül nem is lesz város, mégis a városiasodás irányába fejlődik”. Hogyan s milyen eddigi eredményekkel, erre próbáltunk mi is feleletet adni. A távlati fejlesztési terv a település tengelyének végérvényesen a mai fő, Rákóczi utcát tekinti. A terjeszkedés azonban — pillanatnyilag — inkább dél s kelet félé történik. Érthető, itt nem kell a szanálás költséges terheivel szembenézni. A tengely azonban már építési tilalom alatt áll, helyesebben feltételhez kötött. A vasútállomás s az Állami Biztosító székháza között már csak három, innen az artézi kútig csak kétszintes épület emelhető. Földszintes pedig csak ezt követően. Ezért kelt oly vegyes benyomást az emberben a jelenlegi itteni utcakép. Minden településnek, Füzesabonynak is megvannak indokolt kérelmei. A falu és a telep között a gyalogos forgalmat a felüljáró híd biztosítja, ,,de a lakosság állandóan vasúti aluljárót kér.” Az aluljárót a vasúti közlekedés biztonsága is kívánja, az évenként ismétlődő halálos pálya'közi balesetek megszüntetése. Igaz, ehhez mérhetetlenül sok pénz kellene. A nagyközségi tanácsnál rendelkezésre álló alapok fölhasználásánál fontossági sorrendben — mint másütt is — első helyen a lakásigények kielégítése áll. Nemrég épült 80 szövetkezeti lakás, épülnek magánerőből, esetleg OTP-hitelből megtoldott családi házak, de föltétlenül szükség lenne 50—60 tanácsi értékésítésű lakásra. Ottlétünkkor nyolcvanegynéhány volt a tanács előtt fekvő lakásigénylők száma. A környező községek iparban itt foglalkoztatottjai szeretnének helyben is lakni. Természetes igény. * Már az állomáson, a búcsú perceiben: A füzesabonyi lakos a világ közepén érezheti magát. Az őszi ködből kikászálódva az állomáson valóságos „globtrotternek” csaphat föl. Látszólag az istenhátamö- gött él és mégse, Magyarország két legnépesebb városát összekötő vasútvonal nem egy gyorsvonatpárja Hatvanon kívül csak itt áll meg egyet szusszantani. S e gyorsok a főbb nemzetközi összeköttetéshez csatlakozó vonatok. Különös: kevésbé1 szimbolika, de kézzelfogható valóság: Füzesabonyból a kerekvilágba közvetlenül nyílik az út. . . Kiss Gyula A szőlő nemesítése A szőlőnemesítés kezdete A szőlőt időszámításunk előtt kb. 300 évvel kezdték termeszteni. Előtte erdei kúszónövényként csak savany- kás, apró fekete, alig élvezhető bogyókat termett. A vad változatot, amely helyenként ma is fellelhető, Vitis silvestrisnék,, erdei szőlőnek nevezték. Belőle alakult ki ötezer év alatt napjaink termesztett szőlője, a Vitis vi- nifera, ami borcsináló szőlőt jelent, de valójában nemcsak bor készítésére alkalmas, hanem ide tartoznak a szép nagybogyójú csemegeszőlők is. Az új, azelőtt nem létező formákat az evolúció hozza létre, az a folyamat, melynek segítségével az egysej- tűekből kialakultak napjaink világának bonyolult, ma- gasabbrendű élőlényéi, s ezen belül a nagy értékű, gazdaságilag értékes növényfajták. Szőlőnél és más termesztett növényeknél ez a folyamat a vad fajok termesztésbe vonásával kezdődött. Az evolúció által létrejövő változékonyságot az ember a maga számára kezdte felhasználni. A jobb, értékesebb egyebeket válogatta ki, és ezeket szaporította tovább. Az írni, olvasni nem tudó ókori szőlőtermesztő igen értékes munkát végzett. Nemcsak a jobb tőkékről való szaporítással hozott létre új fajtákat, hanem felfigyelt a természetes úton magról kelt egyedekre is, melyek gyakran különböző fajták természetes kereszteződéséből származtak. Az új fajták keletkezése lassú, hosszadalmas folyamat volt. Napjaink szőlőnemesítői lényegében ugyanezt végzik, de sokkal tudatosabban és jóval nagyobb felkészültséggel. Az első ismert szőlőnemesítők a múlt század elején kezdtek működni. A jelenkor szőlőnemesítési módszerei Az evolúció során a régebben kialakult fajták állandóan változnak. A változások egy része gazdaságilag értékesebb a kiinduló anyagnál, a másik nem. A cél természetesen az értékesebb anyag kiemelése. Ennek módszere a szelekció. A szelekciónak két változata ismeretes: a tömeg- és a klónszelekció. A tömegszelékciónál egy ültetvény állományából az értékes tőkéket kiemeljük. Jó példát szolgáltatott erre Tokajhegyalja fő fajtája, a Furmint. A többszáz éve termesztett fajtában rendkívül elszaporodtak a rosszul termékenyülő változatok. Fürtjeikben gyakran csak egykét normálisan fejlett bogyó akadt. A jól termékenyülő tőkék aránya csak kb. 10% volt. Ezek elszaporításá- val a termésátlagot kb. 30%-fcal lehetett növelni. Klónszelekció alkalmával az állományból egy tőkét választunk ki, és ezt szaporítjuk tovább. Mindez rendkívül egyszerűnek tűnik, valójában egy igen hosszan tartó, nagy pontosságot kívánó munkáról van szó. Menete a következő: egy táblán belül kb. 100 jól termő tőkét választunk ki. Két-három éven keresztül megnézzük, hogy hány kg szőlőt terem és a termésnek milyen mustfoka (cukorfok) és savtartalma van. Utána a legértékesebb egyedeket kiemeljük és belőlük kb. 50 tőkéből 24
