Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 2. szám - JELENÜNK - Kiss Gyula: Jelentés Füzesabonyból
lát. S kert, szőlőlugas, gyümölcsös váltja egymást. Megvan azonban a település magja, hogy úgy mondjam, „összkomforttal”: ABC-áruiház, Diófához címzett vendéglő, két szintes általános iskola, előtte egy mutatós 48-as emlékművel. Itt nem szennyezett, de tiszta a levegő, aki itt lakik — ha vasutas is — „nem csapja meg a mozdony füstje”. * Füzesabony közigazgatásilag 1950. január 31-ig az egri járáshoz tartozott. 1943-ban e járás 25 községből állt; 20 önálló jegyzőséggel, volt két körjegyzőség, az egyikhez 2, a másikhoz 1 község tartozott. Már itt érdemes fölfigyelni Füzesabony megkülönböztetett rangjára: élén a bíró mellett ugyanis nem jegyző, hanem főjegyző állt, egy beosztott, valószínűleg „adóügyi” jegyzővel. A negyvenes évek végén jelentős megyehatár-módosítást hajtottak végre s voltaképpen ez eredményezte a füzesabonyi járás létrehívását. Az összevont Borsod-Abaúj-Zemplén megyéből — .a mezőkövesdi járást érintően hét községet csatoltak át Heveshez. Az északi fekvésű Andornak (Kistálya addig is az egri járáshoz tartozott), Noszvaj, Novaj, Ostoros az egri járásihoz került. Az így megnövekedett központi járás több községet már nemigen bírt volna el, s így Szihalom, Borsodszemere és Egerfarmos helyzetének megoldására mintegy mentőötletként jött, hogy Tiszafüredet, mint járási székhelyet is Szolnok megyéhez csatolták, úgy azonban, hogy három községet, Poroszlót, Űj- lőrincfalvát és Sarudot visszahagyták Heves megyének. Nos, Borsodszemerét Mezőszemerévé varázsolva át, már hat község keresett járási székhely-gazdát. A megoldás már isimert. Az egri járás pedig a létesítendő füzesabonyi járásnak a székhelyközségen túl leadta Aldebrőt, Tófalut, Besenyőtelket, Dormándot, Feldebrőt, Kált, Kompoltot, Kápolnát, Mezőtárkányt. Nagyút már földrajzi helyzetéből folyólag is csak ide gravitálhatott. A 17 községből álló járás életképes s — ha jól látom — két, egymástól némileg eltérő tájegységet foglal egybe, zár államigazgatási határai közé. Az 1950. január 1-én megalakult járás mintegy 40 ezer fős népességet jelent. Füzesabonyt jelentőségben, lélekszámban megközelíti Kál, az előbbi előnye azonban vitathatatlan e szerepkörre. Egyébként a járási székhelyi rang Füzesabonyt is fölkészületlenül érte, a járásbíróságot például kénytelen volt egy XVIII. század végén későbarokk stílusban épült földszintes tiszttartói házban elhelyezni. Azóta rengeteget változott a helyzet. A nagyközség, mely egyben járási székhely is, e rangnak megfelelő költségvetési keretek között gazdálkodik s ennek lépten-nyomon fölismerhetjük a jeleit Füzesabonyban. Ahol minderről döntenek: az 1970-ben megépült kétemeletes irodaház, amit Füzesabony mint járási székhely kapott. A járási hivatalon kívül elfér itt a nagyközségi tanács, sőt az egyéb helyi és járási szervek, népi ellenőrzési bizottság, Hazafias Népfront. S ez az irányító- komplexum nemcsak az itt dolgozóknak előnyös, de az ügyfeleknek is: földszint és emeletek között vándorolva egy helyen el tudják intézni ügyes-bajos dolgaikat. 2. A Magyarország megyéi és városai című 1975-ben megjelent tájékoztatóban olvasható: „Heves megye népességének száma 1970-ben 347 270 fő volt, valamivel kevesebb, mint 1960-ban, az 1949. évi népesség számánál pedig csak 10 százalékkal több.” A Magyar Népköztársaság Helységnévtára (1973) szerint Füzesabony népességszáma 1970. január 1-én 6965 fő volt. Ami jellemző egy megyére, az szükségképpen nem jellemző valamennyi településére is. A megyei stagnálás, sőt visszaeséssel szemben hogyan alakult, alakul Füzesabony népesség-helyzete. Semmi sem indokolná, hogy a nagyközség helytörténeti anyagában fölbukkanó számadatokat jellemzés-, vagy igazolásként citáljuk, népirtás, elbújdosás, újratelepülés annyira esetlegessé tette a lakosságszámot, hogy ennek hullámvonalát megrajzolni is néhéz volna. Későbbről induljunk hát neki. Az 1786-os épp másfél ezres lélakszám 1860-ra megduplázódik. A hatvan—miskolci vasútvonalat csak tíz év múlva adják át ugyan rendeltetésének, de a munkálatok a hatalmas távolságon föltehetően már ekkor folytak. S nem kis erővel. Ami nyilván megmutatkozik Füzesabony népességgyarapodásában is. Az 1891. és 1910-es adatokat írásunk elején lexikonok nyomán följegyeztük. A következő évtizedekben lassul — s hullámzik is — az ütem. 1940-ben 6129 lakost találunk s bármily különös, a háborús vérveszteségek az 1949-es népszámlálás adatainál nem mutatkoznak. A falvak lakosságcsökkenése az ötvenes évek második s a hatvanasok első felében szembeszökő a közismert okok miatt. A városok és frissen létesített ipartelepek ékkor szívták magukhoz segédmunkás-légióikba a földet elhagyó munkaképes falusi lakosságot. Fönn írtuk az 1970-es népszámlálás füzesabonyi lé- lekszámadatát. S most abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a legfrissebb, majdhogy „naprakész” adatot kapunk: kilenc év alatt a lakosság 467 fővel növekedett s így Füzesabonyban jelenleg 7432 lakónépességet tartanak nyilván. Egy 1976 évi hivatalos feljegyzés szerint az utóbbi két évben 23 százalékkal született több gyermek, mint a korábbi két évben s a beköltözők száma 305-tel haladta meg az elköltözők számát. Igaz viszont, hogy a helyi megnövekedett foglalkoztatás lehetősége a környező községek munkavállalóit csábítva, az idéköltözők száma az érintett községek lakosságszámát apasztja. Kíváncsiságom kielégítésére a természetes szaporodás helyzete: a statisztikai évkönyv szerint: 149 élveszüle- tésre 105 halálozás esik. A település jellege? Ügy fogalmazzák meg: inkább ipari ma már. Nem kevesen dolgoznak mezőgazdaságban, de az ott foglalkoztatottak jó része is ipari jellegű munkát végez. S gondolj unk a nem kisszámú vasúti alkalmazottra. A műszaki munkát végzőn túl ott meg a szolgáltatási és alkalmazotti jelleg a domináns. Szóval meglehetősen különböző szektorokból formálódik a keresők összessége. Nézzük meg őket közelebbről. A megyei statisztikai évkönyv 1977-es adattára szerint ékkor a szocialista iparban 1371-en dolgoztak. Közöttük 790 volt a nő, a fizikai dolgozók száma pedig 1178. Az ipar abonyi koncentráltságára jellemző, hogy az egész járásban szocialista iparban foglalkoztatottak számának csaknem fele a járási székhelyre esik. Néztük a kereső és nem kereső lakosság arányát is. A múlt év július 16-án készült munkaerőmérlegből érdekes összefüggések olvashatók ki. Az összlakosság ekkor 7554 fő s többségében férfi, 3874-en. Közülük 2881 az aktív kereső, az inaktív 640. A 3680 nőlakosból munkaképes korú 2442, nyugdíjképes pedig 415. A nemektől független, összesített adatok szerint mit látunk? Köztudott, az ország összlakosságának egyötöde nyugdíjas, vagy ilyen korú. Itt ténylegesen 1055 inaktív dolgozó 19
