Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 1. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: Az egri nép szólásainak és közmondásainak világa

(jó munkához idő kell), öreg, mint az egri vár (nagyon öreg, de tartja magát).

9. A régi egri emberek jó szőlőművelők és kiváló iparosok voltak. Sajátos szóláskészlete alakult ki az egri bortermelő, kapás hóstyai közösségnek is. Egri adatszolgáltatóim ezt a példatárt ismerték el „egrinek”, az egri szóláskészlet típuspéldáinak: Aki kapál, az szűr. — Amilyen a metszés, olyan a szüretelés. — A rossz gazda már metszéskor leszüretel (rosszul végezte a metszést). — •Az anyján érjen meg a bor (seprűjén, ruskóján kell hagyni). — Bort ád a hegy magától is, csak kapálni kell. Elhagyta a kendőre valót (akkor mondják, ha a szedő nőszemély sok gerezdet, csillenget hagy a tőkén). — Elkapálta a szüretet. Jó bornak is van alja. — Jó évjárat, teli buksza. — Kapa termeszti a szőlőt. — Megadta a három kapáját (a szőlőt háromszor kell megkapálni). — Olyan a szőlő, mint az ember, akkor is gondolni kell rá, mikor még sehol sincs. — Szomorú, mint a ragyavert szőlő. Rossz kötőnek sűrű sora, rossz csátéja (mindenre talál kifogást). Ha valaki a szőlő kapálásában, vagy szedésében lemaradt, megkérdezték: Van-e kenyér a zsebében? A kérdés értelmét megvilágítja ez a szólásforma: Tegyen kenyeret a zsebébe, hogy a kutya meg ne harapja (Vö. Bakos: A régi egri szőlőművelés szókincse. Eger, 1969. 45—6.).

Az egri szőlősgazdák a helyi tapasztalatok alapján gyakran szólásszerű formákban rögzítették a szőlőműveléssel és a bortermeléssel kapcsolatos kritikai megjegyzéseiket is. Jellemző például az a mód, ahogyan az egyik egri gyerek dicsekedett a másiknak: Búzából annyi termett, amennyit az isten adott, borunk meg annyi lett, amennyit az apám akart. A hirtelen jött jégeső sokszor elverte az egri határban az egész szőlőtermést. Szomorú valóságalapja van tehát ennek a szóláshasonlatnak: Hirtelen odalett, mint a rózsási termés, (a Rózsás dűlőben levő szalai kapások szőlőjéről van szó). A Hajdúhegytől nyugatra fekvő terület neve, az Agárdi egy sajátosan egri szólásrigmusban jutott nyelvi szerephez: Agárdi, nincs belőle mit várni. Az egri szájon a szólás így hangzik: Agárgyi, nincs belüle mit várnyi.

10. Az egri szólásmódok, szóláshasonlatok között nyelvi szempontból legértékesebbek azok, amelyeknek nyelvi szövetében valódi egri tájszavak kapták a kulcsszó szerepét. A szólások értelme, használati értéke szempontjából is szükséges ezeknek a tájszavaknak pontos ismerete. Az egri dialektusi sajátságokat hordozó szóláskészletből a legjellemzőbbeket válogattuk ki:

Vizet vacsolj, ne imádkozz! A szent se vacsolja fel az ágyból. Hogy a két szólás értelmét és használati értékét pontosan elemezni tudjuk, szükséges a vacsol igealak jelentésének az ismerete is. A szent se vacsolja fel az ágyból szólásmód kulcsszava a vacsol ige ebbe a szósorba illeszthető bele: locsol, fellocsol, öntöz stb. A szólás értelme: lusta, álomszuszék, eltörődött, beteg, gyámoltalan stb. A vizet vacsolj, ne imádkozz szólás értelmezéséhez azt is tudnunk kell, hogy mire vonatkozott a vacsol igével megnevezett cselekvés. Egerben a Zellervárnak nevezett vagy inkább csúfolt makiári hóstyán végezték a vacsolás műveletét a vacsolólapát segítségével. így va- csolták rá a káposztára, a karalábéra, a zellerre az árkokba kifolyatott vizet. A szorgalmasan vacsoló ember tehát ezzel a szólással szólt rá arra a társára, aki a vacsolás helyett a templomba ment, hogy esőért imádkozzék. Kialakult a szólásnak egy általánosabb értelemben vett mondanivalója is, amit ebbe a szövegösszefüggésbe helyezhetünk bele: „a jól végzett munkának van értelme és haszna, munka nélkül semmit sem adnak, dologgal érhetünk el valamit.” Különben a vacsol, vacsolás, a vacsoló, vacsolólapát szóalakokat még eddig nem szó- tárazták, s éppen azért értékes számunkra a két szólás, mert bennük és általuk egy valódi tájszócsalád hagyo- mányozódott át egészen napjainkig. A vacsol tájszó még akkor sem vált ki a szólások nyelvi egységéből, amikor átvittebb, elvontabb értelemben kezdtek élni az egriek a szólásformákkal.

Az idősebb hóstyai parasztok szóláshasználatában még ma is élnek ezek a nyelvi alakulatok: Egész tarisznyával hordja igazságát. — Az igazsággal messzire mehet az ember (sok igazoló irata van). A kulcsszó az igazság szóalak. De szólásbeli funkciójában ez a szó nem a tények valódiságára, nem valaki állításának igaz voltára, nem is a jogos igények érvényesülésére utal. Hogy közelebb férhessünk a szó régi és szólásbeli használati értékéhez, idézzünk Eger város jegyzőkönyveiből (3—4. kép) néhány adatot: „Fás és egyéb szekeresek, akik titkon, igazság nélkül a piaczról elmennek, félfontra büntet- tessenek” (1777). — „A vásárban csavarogván, mivel sem pénzek, sem igazságok nem lévén, gyanóságból be hozattak” (1792). A szó régi, s egyúttal sajátosan tájszói használati értékét példázzák az Egerben ma is gyakran hallható ilyen megnyilatkozások: „Igazság nélkül ma sem árulhatunk” — „Van igazságom a helypénz befizetéséről” stb.

A német nyelvből került az egri nép szókincsébe a siccek szóalak. Az „egri lövöldöző kompánia” tagjait nevezték meg vele. Ez a tájszónak is minősíthető főnév jutott nyelvi szerephez ebben az egri szóláshasonlatban: Jó szeme van, mint az egri sicceknek.

A régi egri kapások, ha azt akarták mondani, hogy valamilyen portéka csesznye, silány, semmit sem érő, akkor éltek ezzel a szólásformával: Nem ér egy áldomásitalt sem. A szólásban kulcsszerepet játszó összetétel jelentésére vonatkozólag idézzük ezt az egri jegyző- könyvi részletet: „Mikor a szőlő iránt lett alku és Contractus adáskor érkezett az áldomás italra be” (1716).

Ma már az egri köznyelvben nem él a nedékeny szó sem. Az öregebbek ajkán azonban el-elhangzik ez a szólásforma: Amolyan nemszeretem, nedékeny ember (kevély, gőgös, elbizakodott, rátarti, fölényes, kötekedő, arrogáns, erőszakoskodó, garázda). Hogy a szólásban szereplő nedékeny szó valóban régi egri tájnyelvi forma, bizonyítják Eger város régi jegyzőkönyveiből idézett e mondataink is: „Nedékeny, csélcsap Iffiak mindenben bojtorvánkodván, az úton a lakosokba beléjek vesztek” (1722). — „Szalabeli gaz indulatú nedékeny Iffiak be vádoltattván, sok számtalan korhelyságaik miatt” (1775).

Még ma is hallani Egerben ezt a szólásformán, köz54