Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kapor Elemér: Országgyűlés Egerben Mátyás király idején

vidéket (ma: Szlovákia), pénzt veretett Körmöcbányán, s az országrészben beszedett királyi jövedelmekből olyan hadsereget tartott fenn, hogy még Hunyadi János is kénytelen volt békéről tárgyalni vele (Mezőkövesdi bé­ke, 1451). Amikor Mátyás hatalomra került, seregei sor­ra visszafoglalták a felvidéki huszita várakat, s három év múlva Giskra meghódolt Mátyásnak, tíz év múlva pedig, holtáig, Mátyás seregében harcolt. Egyes alvezé- rei még sokáig fosztogattak, így Telefusz János is (Arany János róla írta az Egri lány című balladáját). A cseh garázdálkodásoknak azonban még nem szakadt vége. Ha Giskra meghódolt, helyébe lépett egy Svehla nevű cseh lovag. Míg Mátyás Horvátország ellen vo­nult, kivált a királyi seregből, s a Felvidéken rablóhad­járatot kezdett. Nem volt nehéz összetoboroznia vagy hétezer testvért, s a „bratrik” újáépítették a Nyitra megyei Kosztolány várát, onnan nyugtalanították, ra­bolták a messzi vidékeket. Mikor Mátyás értesült a történtekről, visszafordította hadait (1465) és megostromolta a várat. Svehla egy éj­szaka a vár hátsó falainál megszökött serege nagy ré­szével, mindössze háromszáz katonát és kétszáz „rossz­féle” nőszemélyt hagyott hátra. Ezeknek igen rossz vé­gük lett. Mátyás Budára szállíttatta őket, a Csonka-to­ronyba. Ott Czobor Mihály volt a várnagy, aki mód­felett feldühödött az éhes sokaság láttán. Éjszakánként nyolc-tízet összeköttetett, s a Dunába dobatta őket. Sveh­la is kézre került, s Mátyás kétszázötven akasztófával ültette körül a vár környékét. Arra akasztották fel a huszitákat, legmagasabbra Svehlát, jobb felől udvari papját, bal felől fegyverhordozóját. A kosztolányi akasztófákkal befellegzett a huszitáknak Magyarországon. Nem úgy Csehországban. Nyilvánva­ló volt, hogy Podjebrád támogatja őket, miért is a pápa többször figyelmeztette, sőt maga elé idézte, hogy szá­molja fel országában az eretnekséget. Podjebrád azon­ban nem jelent meg Rómában, s ezért II. Pál pápa ki­közösítette az egyházból és megfosztotta trónjától. Ez történt 1467 decemberében. Ám Prága messze van Ró­mától, s a pápának nincs hadserege, ennélfogva Kázmér lengyel királyt bízta meg, hogy hajtsa végre a trónfosz­tást. Azért nem gondolt először Mátyásra, mert — bár felesége, Podjebrád Katalin, három évvel ezelőtt meg­halt — a cseh király mégiscsak apósa volt a magyar királynak. Kázmér, békés természetű ember lévén, nem vállalta a megbízatást, s a pápa most mégis Mátyáshoz fordult. Mátyás vállalta. És ekkor értesült arról, hogy az er­délyi köznemesség és a szászok felkeltek ellene a rend­kívüli hadiadók miatt és gróf Szentgyörgyi Jánost vá­lasztották vezérükké. Mátyás néhány bandériummal és zsoldosseregével azonnal Erdélybe nyomult, közeledésé­nek hírére szétoszlott a lázadók tábora és Szentgyörgyi gróf meghódolt. Mátyás a nagyobb uraknak és a köz­népnek megkegyelmezett, de néhány köznemesi vezért kivégezi etett. Erre a sorsra jutott a szászok néhány szék­bírója is. Az erdélyi felkeléssel Bogdanovics István moldvai vaj­da is kapcsolatban állt, s Mátyás ezért Erdélyből Mold­vába vonult, a vajda megbüntetésére. Bogdanovics meg­hódolást színlelt, de mikor a király hazafelé indult, Moldvabányán éjszaka tizenhétezer valah harcossal reá­tört. Az ellenség felgyújtotta a palánkkal védett vá­rost, s Mátyás szállása felé vonult, amely a piac köze­pén volt. Nyílzápor és tűzvész között irtózatos küzdelem kezdődött, hajnalig. Midőn felvirradt, hétezer valahot számláltak össze, s ezerkétszáz magyar esett el. A se­besültek között volt maga Mátyás is, akit hátgerince közelében egy nyíl talált el. Mikor a nyilat ki akarták húzni testéből, hegye beletört a király vállába, s vagy négy éven át nem kis szenvedést okozott a királynak. Végre is — írja Bonfini — a seb elgennyesedve enge­dett, s a természet maga távolította el a nyílhegyet, amely kiesett. Mátyás a sebesülése miatt elgyengülve tért vissza Erdélybe, s csak 1468 márciusában Magyar- országra, és a Tiszán átkelve, Egerbe érkezett, ahová országgyűlést hívott egybe. Hol gyűltek össze a főurak és főpapok, ma már nem lehet megállapítani, a történeti forrásokban egyetlen szó utalás sincs erre vonatkozóan. Három változat le­hetséges: vagy szabad téren, a vár piacán, vagy sátor alatt, vagy a régi püspöki palotában, amelynek létezé­sét föl kell tételeznünk. Lehetséges, hogy a püspöki szék éppen üresedésben volt, hiszen Hédervári László az elő­ző évben halt meg, s Mátyás éppen az egri országgyűlés esztendejében nevezte ki egri püspökké, illetve helyez­te a váradi püspökségről Egerbe kedvelt hívét, Beckens- loer János sziléziai származású diplomatát. Az is lehet­séges, hogy Váradról együtt érkeztek Egerbe. János püspök két ténnyel tette nevét emlékezetessé. Új püspöki palotát épített „örök emlékezetül a temp­lommal szemben, maga és utódai kényelmére, amely belül emelje pompájával a vár szépségét, kívül pedig tornyaival a vár erőssége legyen”. De azért is emléke­zetes a neve, mert hatévi egri püspöksége után eszter­gomi érsekként az ország legnagyobb jövedelmű egy­házmegyéjének ura lett, s — átpártolt Mátyás legna­gyobb ellenségéhez, Frigyes német császárhoz. Ez a seb Mátyás számára sokkal fájdalmasabb volt, mint a mold- vabányai nyílhegy. De térjünk vissza az országgyűlés eseményeihez, aho­gyan azokat Bonfini mester megörökítette, s hallgassuk meg Mátyás király beszédét, amely nemcsak mestermű a maga műfajában, hanem iskolapéldája a háborús pro­pagandabeszédeknek. Kevéssé valószínű, hogy Mátyás, nyílheggyel a vállában, ilyen szónoki tökéletességgel mondta el e beszédet, de lényeg szerint ez volt a monda­nivalója. Mikor a háború tervét a népes gyülekezet elé terjesz­tette — írja Bonfini — két különböző vélemény hang­zott el. A legtöbben úgy vélték, hogy az álnok Maho­met hatalmas ellenség, s az ő részéről fenyegető ve­szedelem miatt minden más háborút kerülni kell. Az erős, kemény, s örökös ellenség elleni háborúval nem lehet felhagyni, de az ország nem bír el két háborút, a folytonos hadakozásban kimerül. Mások éppen ellenkezőleg vélekedtek. Mondták, a ma­gyarnak veszedelmes a henyélés, ha békében él, vissza­esik a pártoskodásba. Hadra termett teste erős, bírja a fáradságot, éhséget. Európa fejedelmei csodálják a magyarok küzdelmeit, mindennapos csatáit. S itt van még a vezér szerencsé­je, bölcsessége, vitézsége. De vigyázni kell a pestist ho­zó cseh eretnekségre, amely megfertőzheti a magyar lelkeket. Miután elhangzottak ezek a vélemények, a király fel­olvastatta a pápa és a német császár leveleit. Mindketten kérdék és buzdították a magyarokat a háborúra. Ezek után pedig a király szólt az országgyűléshez: — Ország nemesei! Ha valakinek, elsősorban Mátyás­nak kellene ezt a háborút elutasítania, hiszen sem mél­tányosság, sem jog nem követeli azt, hogy életem meg- mentőjére, ipamra fogjak fegyvert, kit mindig kegyes atyámnak tekintettem. Ámde, ha fontolóra veszem, hogy 46

Next

/
Thumbnails
Contents