Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Kapor Elemér: Országgyűlés Egerben Mátyás király idején

Országgyűlés Egerben Mátyás király idején

Mátyás király, 1468. március 7-től, három napig Egerben tartózkodott. Országgyűlést hirdetett meg ezekre a napokra, s nem is akármilyen ügy megtárgyalására. Ennek az országgyűlésnek történetével a hivatalos történettudomány keveset foglalkozik, s talán ez az egyik oka, hogy a helyi történetírás sem beszélt róla olyan figyelemmel és részletességgel, aminőt történelmi nevezetességként megérdemelt volna. Évszázadok kritikájának tükrében kétségek támadtak az országgyűlés „tudósítójának”, Antonio Bonfininek tájékozottsága, történetírói módszerének helyessége tekintetében, ezenkívül a gyűlés a Csehország elleni háborút vitatta meg, s a cseh hadjárat nem volt valami jeles vállalkozás, bár Mátyásnak utat nyithatott volna az óhajtott német-római császárság megszerzéséhez.

Antonio Bonfini 1425-ben született, az olaszországi Patrignone helységben, s Budán halt meg, 1502-ben. Mátyás udvari történetírója, Beatrix királyné felolvasója volt. 1486 szeptemberében jött Magyarországra, de a következő év elején visszatért hazájába. Ekkor már dolgozott „Rerum Ungaricorum Decades” (Tíz könyv a magyar történelemből) című művén. 1488 májusában ismét Magyarországra jött, s Budán maradt, Mátyásnak 1496. április 6-án bekövetkezett halála után is. Ezek szerint tizenöt évet töltött ezen a földön, s ebből kilencet Mátyás életében. Alkalma volt tehát Mátyás életének eseményeit alaposan megismerni. Történetírói tárgyilagosságát azok a szempontok vonták be homállyal, amikkel részben a hun—magyar rokonságot, részben Hunyadi Mátyás római származását igyekezett bizonyítani. Ezek azonban a király iránti rajongásból származó eszmefuttatások voltak — a tényekben aligha tévedett. Ezt azért fontos megemlíteni, mert egyes történetíróink szerint, a cseh háborút elhatározó országgyűlést Mátyás nem Egerben, hanem Váradon tartotta januárban, s a döntést titokban tartva, a márciusi egri országgyűlésen csak bejelentette a váradi gyűlés határozatát. Hogy megtartotta az egri gyűlést, az innen keltezett adománylevelek bizonyítják.

Bonfini történetírói működésének boncolgatása meghaladja az egri országgyűlés ismertetésének kereteit, a történelmi környezetből azonban ki kell markolni any- nyit, amennyi az országgyűlés összehívásának és Mátyás itt elmondott beszédének megértéséhez szükséges.

Hogyan és miért keveredtünk háborúba a csehekkel?

A magyar királyok közül többen voltak egyidejűleg Csehország királyai is, először Buda felől, később a Habsburgok alatt, Bécs felől. Még a legutolsó király, IV. Károly címei között is szerepelt a cseh királyi cím. A sort Luxemburgi Zsigmond nyitotta meg (1387—1437), aki nemcsak arról volt nevezetes, hogy leghosszabb ideig ült a magyar trónon, hanem, ha öt feje lett volna is, mindegyikre jutott volna egy korona, lévén Magyarország, Lengyelország, Csehország királya, német-római császár, ráadásul fejére tétette a lombard királyság koronáját is, bár az csak vasból kovácsolt diadéma volt.

Zsigmond nősülés útján jutott a magyar trónhoz, feleségül vette I. Lajos (Nagy Lajos) leányát, Máriát, s együtt uralkodtak. Mária azonban meghalt, Zsigmond pedig feleségül vette Czillei Henrik stájer származású főúr leányát, Borbálát. Ebből a házasságból sem született fiúgyermek, az Erzsébet nevű leányt Habsburg Albert vette feleségül. (Az első Habsburg ugyanúgy került trónra, mint Zsigmond. A magyar közjogi gondolkodásba kezd belopózni a leányági örökösödés gondolata.) Amikor Albert trónra került (1437), a rendek „hűséget esküdtek Erzsébetnek is, akit születése jogán elsősorban illet meg a trón”. Ám Albert egy török elleni hadjáratban vérhas következtében meghalt. Feljegyezték (Ó, történelmi intimitások!), hogy halálát a mértéktelen diny- nyeevés okozta. Erzsébet azonnal bejelentette igényét a trónra, a főurak azonban, ismervén Erzsébet erőszakos természetét, ezúttal visszariadtak a leányági örökléstől, s inkább a fiatal lengyel Ulászlót választották királlyá. A sors néha szeszélyes játékot űz. Erzsébet, fér- jeura halála után fiúgyermeket szült, meg is koronáztatta. Ö volt ama V. László, aki a Hunyadi testvérek közül Lászlót kivégeztette, Mátyást pedig fogolyként Csehországba vitte. Ulászló elesett a Murád szultánnal vívott várnai csatában. V. Lászlót pedig megmérgezték Prágában. (Arany János balladája: Ó adj, ó adj nekem hűs cseppet, hű csehem.) Ezek után választották király- lyá Hunyadi Mátyást, akit Podjebrád cseh király, mint leendő vejét, leányának, Katalinnak jegyesét bocsátotta haza fogságából.

A cseh bonyodalmak már Zsigmond alatt kezdődtek, a huszita vallásháborúkkal kapcsolatban.

Ki volt Húsz János, és mi volt a huszitizmus? A katolikus vallás egyik fő szertartása a szentmise, s abban alapvető tétel, hogy a pap kezében levő ostya, s a ke- helyben levő bor a pap szavainak hatására a kereszthalált halt Jézus testévé és vérévé változik. Nem jelképesen, hanem valóságosan. Ez dogma és misztikum, azaz vitára nem bocsátható rejtély. A hívek az ostyát megették, a kehelyből ittak. Az egyház a fertőzés veszélyére való tekintettel módosította e dogmát, kimondván, hogy az ostyában jelen van Jézus vére is, ezzel a kelyhet kikapcsolta az áldozás szertartásából.

Húsz János cseh pap megtámadta az egyházat, s az igaz hit meghamisításával vádolta, mivel a kehely nem nélkülözhető. Mozgalmának jelképe lett a kehely, s ezért a huszitákat kelyheseknek is nevezték. Az egyház erre, az igaz hit nevében, máglyahalálra ítélte Húsz Jánost. A szél messze hordja a hamut, kivált a máglyák hamuját, s az eretnek tan gyorsan elterjedt Csehországban. Az eszmékkel kapcsolatban általában két jelenség figyelhető meg a történelem tanulságaként. Vannak, akik értük, s vannak, akik belőlük élnek. Mindkét fél rajtuk hagyja keze nyomát, s a helyzet néha annyira zavaros, hogy nehezen állapítható meg a daktiloszkópiai leletből a valóság. Tény, hogy a husziták fegyvert fogtak, s ahogy mondani szokás: tűz2el-vassal hirdették az igét. Hol német, hol magyar területre csaptak át Holy Prokop vezetésével, falvakat perzseltek fel, gyilkoltak, raboltak, élelemszerzés címén. Háromszor pusztították végig a Felvidéket, s még a nagyobb városokat is megostromolták. Nagyszombat, Trencsén, Pozsony népe sokat szenvedett, mígnem Prokopot saját ellenfelei ölték meg — otthon. Ilyen volt a magyar—cseh királyság — Prágából nézvést. 1419-től folytak ezek a betörések, s a cseh kapcsolat akkor vált még veszélyesebbé, amikor Albert özvegye, Erzsébet, fia V. László nevében és érdekében behívta és felvidéki főkapitánnyá nevezte- ki Giskra cseh zsoldosvezért. Giskra hatalmába kerítette az egész Fel45