Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 1. szám - MÚLTUNK JELENE - Németi Gábor: A hatvani ellenforradalom 1919 májusában

vörösőrséget. Ennek alakulatai jelentős részükben eleget tettek feladataiknak, de nem minden esetben. Előfordult nemegyszer, hogy nem léptek fel kellő eréllyel az ellenforradalmárok ellen. így volt ez Hatvanban is, de magában a fővárosban is. Ezért hoztak létre Budapesten kommunista vezetés alatt álló ütőképes különítményeket. Ezek közül volt a legnevezetesebb a Cserny-különítmény. Ennek tagjai legtöbben eredetileg tengerészek voltak, „Lenin-fiúk” néven emlegették őket.

Hajdú Tibor A magyarországi Tanácsköztársaság című művében a következőképpen jellemzi őket: „A bőrruhás, állig felfegyverzett, romantikus megjelenésű legények kétségkívül többet tettek az ellenforradalom féken tartásáért, mint a reguláris vörösőrség. Többségük becsületes, önfeláldozó forradalmár volt, bár jó néhány pesti »jassz« is keveredett közéjük.”

Jakab Bertók Józseffel abban állapodott meg, hogy a kispesti vasas vörösőrzászlóalj vonaton megy, a Ber- tók-különítmény pedig gépkocsikkal. A város határában találkoznak és együtt lépnek fel az ellenforradalmárok ellen. Ez az ésszerű elgondolás nem valósult meg csorbítatlanul, elsősorban Bertók meggondolatlansága, türelmetlensége és elbizakodottsága következtében, de nem kis szerepe volt ebben az ellenforradalmárokkal együttérző vasutastisztek aknamunkájának sem.

A Bertók-különítmény 30 főből állott, volt ágyújuk és gépfegyverük is. Az ágyú nem keréken gördült, hanem a korabeli katonanyelv szerint: „seggenülő” volt. A kar- hatalmistákat és felszerelésüket 2 tehergépkocsi szállította, így már május 4-én, hajnalban 3 és 4 óra között megérkeztek Hatvanba. Nem sokáig várakoztak, hanem állást foglaltak a Kossuth téren levő templom mellett, amely kb. 100 méterre van a Grassalkovich-kastélytól. Nyomban lőni kezdték a kastélyt gépfegyverrel és ágyúval. (Az ágyúzás nyomait azóta eltüntették a falakról, de a kastély vaskerítése még most is viseli a gépfegyvertűz nyomait.)

A váratlan támadás nem járt sikerrel. Az iglóiakat a parancsnok riadóztatta és hamarosan viszonozták a tüzet. Az ellenforradalmárok számbelileg vitathatatlanul fölényben voltak, és ha ágyúval nem is rendelkeztek, a birtokukban levő 18—20 géppuska kellő önbizalmat adott nekik. Az ágyú sem biztosított fölényt tartósan, mert annak hamarosan elfogyott a lőszerkészlete. Bertók nem volt tisztában a helyi körülményekkel sem. Nem tudta, hogy az iglóiaknak csak egy részlege tartózkodik a kastélyban, a legénységi állomány nagyobb része a helyi óvodában van elszállásolva, így könnyűszerrel közre tudták fogni a karhatalmistákat.

A következmény nem maradt el: az iglóiak felfejlődtek, bekerítették a különítményt és egy félórai tűzharc után azok megadták magukat. Mamuzsich tanúvallomása szerint: „a terroristákat körülvettük, mire ők tarthatatlan helyzetüket belátták és kegyelemre megadták magukat. Mi a terroristákat lefegyvereztük és valameny- nyiüket foglyul ejtettük”. Ezt vallotta Németh János altiszt is: „sikerült a terrorcsapatot körülvennünk és lefegyvereznünk”.

Közben azonban Mamuzsich százados, az iglóiak parancsnoka, azoktól a vasutastisztektől, akikkel jó barátságban volt, megtudta a következőket: Szolnokon is, Egerben is leverték az ellenforradalmat, Aszódra pedig megérkezett egy vörösőrzászlóalj, útban Hatvan (elé. Egyelőre ugyan forgalmi okokra hivatkozva feltartóztatták őket az ellenforradalmárokkal rokonszenvező vasutastisztek, de hamarosan kénytelenek lesznek megnyitni számukra az utat a továbbhaladáshoz.

E hírek hatása alatt, Mamuzsich egyezkedni kezdett Bertók Józseffel, a karhatalmi különítmény parancsnokával. Bizonygatta, hogy Hatvanban nincs ellenforradalom. Kérte, hogy menjenek együtt a vörösőrzászlóalj parancsnokához, a további felesleges vérontás elkerülése érdekében. Bertók, maga is szorult helyzetben lévén, ráállt az alkura.

A Jakab Rudolf parancsnoksága alatt álló egység május 3-án, éjjel 11 óra tájban indult útnak. Az állomáson csatlakozott a kispesti vörösőrök zászlóaljához a Kis parancsnok vezetése alatt álló fegyvergyári őrség. Ütközben valószínűleg többször és több helyen feltartóztatták őket a vasutasok. Jakab Rudolf szerint Gödöllőn, Mamuzsich úgy tudta, Aszódon, és végül a hatvani állomás előtt is megállították a szerelvényüket. Ennek volt betudható, hogy csak 8—9 óra körül érkeztek meg Hatvan elé.

Az állomás előtt, a nyílt pályán veszteglő vonathoz ment oda Mamuzsich egy küldöttséggel, amelynek tagjai sorában ott volt Bertók, az állomásfőnök és talán a direktórium elnöke. Ebben a helyzetben Mamuzsich — belátva helyzetének teljesen reménytelen voltát, azt bizonygatta Jakab Rudolfnak, hogy Hatvanban nem volt ellenforradalom. Jakab azonban minden bizonnyal átlátott rajta, és a kapott parancsra hivatkozva, ragaszkodott az iglóiak lefegyverzéséhez, amibe Mamuzsich kénytelen volt beleegyezni. Jakab azonban ezek után is kellő óvatossággal járt el. Egy menetoszlop élén Ma- muzsichcsal együtt vonult be a városba, de a zászlóalj többi része különböző irányból, a hatvani vörösőrök kalauzolása mellett, több utcán át, harcra készen közelítette meg az iglóiak támaszpontját. Beérve a városba, Mamuzsich minden bizonnyal tudatta katonáival, hogy át kell adniuk a fegyvereket. Ezután Jakab Rudolf azt az utasítást adta neki, hogy a további intézkedésig várakozzon a községháza épületében. Amikor ott megjelent, Bertók parancsnok közölte vele, hogy letartóztatja.

Közben megtörtént az iglóiak lefegyverzése. A kézifegyvereket, gépfegyvereket, hátizsákokat kocsiszámra hordták a községháza előtti Piac térre. A felszerelés átadása után az ellenforradalom gyökeres felszámolása érdekében, Bertók parancsnok elrendelte valamennyi ig- lói tiszt letartóztatását, a legénység tagjait pedig a téren levő elemi iskolában különítették el.

Mamuzsich István századoson kívül sikerült letartóztatni Hubay István, Kertauer Rezső, Told Tivadar főhadnagyokat, Bicsánszky Mihály, Gyurján Árpád, Klinsz- ky István hadnagyokat és Csók István alhadnagyot.

A zűrzavart kihasználva, néhány iglói tiszt és közlegény megszökött a letartóztatás elől. A karhatalmi különítmény parancsnoka elrendelte felkutatásukat, megtoldva azzal, hogy mint szökevényeket, elfogásuk esetén a helyszínen lőjék őket agyon.

Az ellenforradalmárok lefegyverzése után telefonon kapcsolatba léptek a vörösőrség országos parancsnokságával, ahonnan azt a parancsot adták, hogy az ellen- forradalom megismétlődésének elkerülése érdekében a géppuskásiskolát számolják fel, a felszerelést szállítsák Budapestre, a letartóztatottakat kísérjék fel a Margit körúti fogházba. Valószínűleg parancsot kaptak arra is, hogy gyűjtsék össze és szállítsák a fővárosba azokat az ékszereket, amelyeket Hatvanban már korábban beszolgáltattak hatósági rendeletre.

A karhatalmi parancsnokság, feltehetően a helyi vezetőkkel egyetértésben, úgy határozott, hogy az ellenforradalmárok elrettentése céljából őrizetbe veszik a város leggazdagabb polgárait, illetve azokat, akikről köz43