Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Bakos József: A Nógrád megyei palócság szólásainak világa
gyi ragadéknév megkülönböztetésre) bent ülnek a templomban, s a néni észrevette, hogy valami ,,motyózik” a lába alatt. A csirkéjük volt, mert utánuk ment. A mondás használati értéke: annak is utána megy, aki éppen hogy nem kívánja. Erre a terhes kísérőre azt is szokták mondani: Olyan, mint a Murgyi csibéje. — Visít, mint Havas malaca. Az ittas Havast nem engedte be az asz- szonya. Erre az öreg kismalacának a farkát úgy huzigálta, hogy az visított. így kényszerítette engedelemre feleségét. A mondás jelentése: tűrhetetlen hangoskodással védi vélt igazát [Tolmács—Diósjenől. — Mondja, mint Bori a misét. Arra mondják, aki sokat és hablatyolva beszél. [Drégelypalánk]. — Ügy járt, mint Csikány Paja a kalappal. Szécsényben válogathatott a kis- és nagy kalapokban, az áruk ugyanaz volt. Ezért választotta a nagyobbat, pedig nem neki való kalapot vett meg. A szólás használati értéke: arra mondják, akinek mindig a nagyobb kell, akár veszi hasznát, akár nem. Másik jelentése: rosszul jár [őrhalomi. — Mosolyog, mint Tót Rózsa. Magyarul nem tudott felelni, de szépen mosolygott beszélőtársára. Arra mondják, aki ok nélkül mosolyog, vagy úgy tesz, mintha nem értené, mit mondanak neki. — Fújjon a szél, mint Berta Panni néni szele. Állandó szójárása volt; hogy fia ne tudjon tengerre szállni Amerika felé. Akkor használják ezt a mondást, ha valaminek megtörténtét nem kívánják [Keszeg]. — Csak az alja maradt, mint Barát szekerének. Barát (tarnóci ragadványnév) kölcsön adta szekerét barátjának, hogy leánykérőbe mehessen. Hogy kényelmes legyen az útjuk, megrakták szalmával a szekeret, de a szalma meggyulladt, a szekér leégett, csak a négy kereke maradt meg. Mikor Barát kérte vissza szekerét, barátja csak ennyit mondott: A szekérnek csak az alja maradt. Akkor használják ezt a szólást, ha valami leégett, elpusztult. Ilyen szöveg- összefüggésben: No, ennek is csak az álja maradt, mint Barát szekerének. — Most fagyott le Kóker szamarának a füle. A Kóker is ragadéknév. Annak mondják, aki nagyon fázékony: Öltözz fel jól, mert éppen most fagyott le Kóker szamarának a füle. — Elkeskenyedett, mint Pámiska kemencéjük. Ha valaki váratlanul rossz hírt kap, s elkeseredik, akkor hangzik el ez a szólás [Tarnóc]. — Viszi, mint Hoffman a platnit. Az együgyű ember reggelenként egy vaslappal a hóna alatt ment el rendszeresen hazulról, mintha munkába menne. — Te is úgy csinálsz, mint András Péter a csuhájával. Mivel hosszúra sikerült, levágott belőle, de többet a kelleténél. Annak mondják, aki felemás, vagy céltalan munkát végez [Pásztó], — Ügy él, mint a Sisa Pista. Akkor használják e szólást, ha valakinek sok a sertése, sok disznóhúst eszik. Sisa Pista, az utolsó betyár a Börzsönyben. A népi emlékezet szerint sok sertést is behajtott. Neve ebben a nótában is szerepel: Híres betyár Vagyok, / Sisa az én nevem, / Tizenhárom megye / Régen keres engem. Mikszáth Kálmán írásából idézzük ezt a mondatot is: Él Sisa, áll Gyarmat még! Sisa megnagyította a vármegye hírét, a hír pedig megnagyította Sisát” (Mikszáth: Visz- szaemlékezések az otthoniakra; Boldog Nógrád vármegyeiek). Nem véletlenül kapott tehát a betyár neve egy nógrádi szólásban is kulcsszerepet. 9. A tipológiai, a szólástörténeti vizsgálódások szempontjából különösen értékesek azok a szólásformák, amelyekben tájnyelvi hangalaki, alaktani, jelentésbeli sajátosságok, valódi tájszók, néprajzi, folklorisztikai jellegzetességek a legfontosabb építő elemek. Arról is vallanak, mennyi értékes népi bölcsesség, világszemléleti műveltség hagyományozódott át nemzedékről nemzedékre. Igen változatos jellembeli, magatartásbeli módokat, formákat is minősítenek. Elítélő kritikájuk etikája, morális indítéka ma is például szolgálhat. A tréfálódzó szellemi frisseség, az eleven és agyafúrt észjárás is tükröződik e szólások mondanivalójában. A gazdag anyagból válogatjuk tipológiai szempontunknak megfelelően ezeket a példákat: Ügy megy, mint az eskereplye [=szalamandra (gyorsan halad)]. — Amolyan kútyikás gyerek (pállott szájú). Egykorácsú velem (egykorú, egyidős). — Mevveszett, babot ett (ok nélkül haragszik). — Annyi a bankója, hocs cserepcsíkba (áztatás- kor rudak közé rakott kendercsomó) rakja [fösvény], — Fére bicsag, gyün a kés (ki kell térni). — Hitejbe élnek (vadházasok). — Veri a tízpált (tűzpalyt) [a tűzhely padkáját) sokat időzik a szomszédoknál]. — Amolyan kókus-töki kulacsember. — Csupa cifra, mégse szép (hiába cifrálkodik). — Jól lakott babval (terhes asszony). — Csitajolnák, mint a ludak (lármázó banyák). — Amolyan csanyiga gyerek (satnya, gyenge). — Kiakasztották a csuháját (nem fogadták el a legény udvarlását). — Ki sonka, be kiszi (a böjt kezdődik). — Haj ki kisze, Ipába, gyű be sódar fazékba (vége a böjtölésnek). — Amolyan papulya ember (szájaskodó, nyelves). — Annyian vannak, mint a szoros misén (sok ott az ember). — Nagy, mint az örömkalács (a lakodalmi kalács, minden vendég evett belőle). — Megenné a bódoganyát is, ha szalonna volna [(a mestergerendát tartó faoszlop), arra mondják, aki mindig és nagyon éhes]. — Nézeget, mint vak kutya az ugaron (tehetetlenül bámul). — Fogja a lepényiesőjét (csendes, hallgat). — Amolyan bodrasz nőszemély (kócos). — Lesnek egymásra, mint a vett malacok (méregetik egymást). — Tiszta, mint a tessékszoba [az elsőház, az utcára néző szoba, ebben fogadták a vendégeket]. — Szorgalmasan negyvenöltünk, naponta csak egyszer ettünk (hamvazó szerdától húsvétig szigorú böjtöt tartottak). — Szerencsét hoz, mint az aranyosvíz (Karácsony éjjelén az első harangszókor húzott víz). — Amolyan lányok csiperkéje (a lányok után szaladgáló fiúkra mondják). — Boris ánygyi bántja (részeg). — Olyan, mint a tized diszna (szennyes, koszos). — Amolyan hatrongyos ember (csavargó, sehonnai). -— Ki tehet róla, hogy a barát katolikus (senki se hibás). — Nem melegedik meg a talpa alatt a föld. Nem hervad el a fű a talpa alatt (szapora járású, ügyes leány). — Babot is főznek valahol, nemcsak lencsét (lesz még jobban is). — Sétálnak a jövő-nyári lányok (itt a tavasz, csoportosan sétálnak a férjhez adható hajadonok). — Ember a lenben, de nem a kenderben (alacsony). — Bolond ággyá, okos veszi (ha adnak, fogadd el). — Ezen is sokat járnak sójért Tokajba (a sovány, fekete macskára mondják). A régiek hiedelme szerint sovány fekete macskán mentek a tokaji hegyre gyűlésezni a boszorkányok. — Barázdolt mán ez a Dunán is (a sovány gebére mondják). A szólás arra vonatkozik, hogy jó hajóvontató ló volt valamikor. — Léféle, hétféle. A nógrádi palóc lakodalmakban a felkínált, ételek hosszú sorára utal ez a mondás röviden és velősen. 10. Közleményünk nem a teljesség igényével dolgozta fel a Nógrád megyei palócok szóláskincsét, csak a legsajátosabb típusokat írtuk le és értelmeztük. A szólástörténeti háttér megrajzolásával pedig szinte úttörő munkát végeztünk. A képanyagra vonatkozó filológiai adatokat egy, a palócság szóláskészletével foglalkozó nagyobb munkám jegyzetei között találhatják meg az érdeklődők. S végül, minden adatszolgáltatómnak megköszönöm a segítségét, különösen azoknak a kedves volt tanítványaimnak, akik ebben a megyében élnek és tanítanak. Bakos József 58
