Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 4. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Hrabecz József: Érdek - irányítás - szocializmus

vényesítéséhez nemcsak a jelen valóságot, az ebből kö­vetkező távolabbi jövőben érvényesülő törvényszerűsé­geket kell ismerni, hanem ismerni kell a mai valóság történelmi kialakulását, és fel kell tárni annak várható fejlődési szakaszait, törvényszerűségeit, a jövőben kiala­kuló érdekek összességét, ennek integrált egységes rend­szerét. Amikor a társadalmi megismerés fejlesztésének tökéletesítéséről beszélünk és ezzel összekapcsoljuk a társadalmi irányítás hatékonyságának növelését, akkor tudnunk kell, hogy sem a társadalmi megismerés, sem pedig a társadalmi irányítás nem meríti ki és nem is merítheti ki az adott történelmi konkrét viszonyok ösz- szességére vonatkozó adatokat, ismereteket, tendenciá­kat, hiszen a társadalmi valóság a természethez hason­lóan kimeríthetetlenül gazdag tartalommal bír minő­ségi és mennyiségi szempontból egyaránt. Következés­képpen nagy hozzáértésre, céltudatosságra, szelektáló képességre van szükség ahhoz, hogy megismerő képes­ségünket és irányítási tevékenységünket a társadalmi haladás szempontjából, a társadalom változását döntően befolyásoló, azokat determináló lényegi folyamatokra koncentráljuk. A társadalmi megismerésnek alapvető lényegi funkciója a társadalmi életben megvalósuló fo­lyamatok összehangolása, az érdekek érvényesítése, ame­lyen belül a fő mozzanatot a társadalom fejlődési irá­nyának meghatározása jelenti. A társadalmi megisme­rést, a tudományos előrelátást végső soron a társadalmi létnek a mozgása, változása, fejlődése és ezen belül a társadalmi érdekek jellegének érvényesülése határozza meg. Amikor társadalmi megismerésről beszélünk, a megismerést nem tekintjük a társadalmi valóság pasz- sziv, holt, megmerevedett tükröződésének, hanem élő­nek, dinamikusnak, aktív hatásúnak fogjuk fel. Amikor akár az egyének, akár az egyes társadalmi csoportok lényeges kérdésben, ügyben döntenek, tevékenykednek, akkor diagnózis jellegű következtetéseket alkotnak, amelyek vagy hűen, vagy kevésbé hűen, esetleg hami­san tükrözik vissza a valóságot, de mindenképpen a diagnózis jellegű következtetések befolyásolják maga­tartásukat, tetteiket, ezek következményeit, így tehát közvetlen, vagy távolabbi érdekeiket egyaránt. Mind­ebből következik a szocialista társadalmi viszonyok között az a követelmény, hogy a társadalmi valóságról, az abból következő jövőre vonatkozó diagnosztikus kö­vetkeztetések tudományos jellegűek, tartalmúak legye­nek. A szocializmus építésének a folyamatában az alap­vető tendencia a tudatos, a tervszerű és az arányos fej­lődés. De ennek az alapvető tendenciának a belső és a külső feltételei, az objektív és a szubjektív feltételek, a belpolitikai és a nemzetközi politikai viszonyok szünte­len változása során valósul meg. Sem az adott ország fejlődésének folyamatában, sem pedig a nemzetközi helyzet alakulásában nem lehet mindent részletesen előre látni. Az ellentmondásos világunkban a legvárat­lanabb számunkra kedvező és kedvezőtlen események­kel, tendenciákkal egyaránt számolni kell, fel kell ké­szülnünk rá, hogy ne az események, ne a külső feltéte­lek, ne a véletlenek, hanem a mi hozzáértő módon ér­vényesített társadalmi haladást szolgáló szocialista ér­dekeink határozzák meg társadalmi valóságunkból kö­vetkező jövőnket. Ez a nemzetközi munkásosztály harca szempontjából azt jelenti, hogy a társadalmi viszonyok, az osztályviszonyok bizonyos határon túl kedvezően, il­letve kedvezőtlenül jelentősen megváltoznak, akkor szükségszerűen meg kell változtatni a helyzetnek meg­felelően az osztályharc taktikáját, a harci formákat és módszereket. A társadalmi folyamatok irányításában döntő helyet foglal el a dolgozó osztályok célszerű politikai nevelése. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy az MSZMP prog­ramnyilatkozata által megfogalmazott feladatokat, a XII. kongresszus határozatát a mindennapi tevékenység­ben magasfokú tudatossággal és akarategységgel való­sítjuk meg. Az MSZMP meghatározza a társadalmi fej­lődés irányát és arra törekszik, hogy a dolgozó tömegek, a munkakollektívák képesek legyenek észlelni, felis­merni, számításba venni tevékenységük során a szocia­lizmus építését meghatározó belső és külső objektív és szubjektív feltételeket. Így a dolgozók a jelenségek fel­színétől eljutnak a lényegi folyamatok megismeréséhez. Ennek során nagyon fontos, hogy a dolgozókban, a ve­zetőkben és a vezetettekben egyaránt kialakuljon a tár­sadalmi információk feldolgozásának, értékelésének és célszerű felhasználásának képessége, mert csakis így képesek a valóság kihívására reagálni, így alakítják, formálják tudatosan saját sorsukat és feltételeiket. A társadalmi megismerés tudatos jellege erősödik. Ez ki­fejezésre jut az élcsapat, az állami szervek és a tömeg­szervezetek tudatosságában és a néptömegek minden­napi tudatában, magatartásában. A társadalmi valóság a múlt, a jelen és a jövő dia­lektikus egységét képezi. Az adott valóságot a benne formálódó jövő váltja fel. A társadalmi folyamatok megismerésében tehát különbséget kell tenni az aktuá­lis valóság, valamint a történelmi múlt megismerése között. A valóság ellentmondásos folyamatok, tenden­ciák, események kimeríthetetlenül gazdag rendszerét képezik, amelyben szüntelenül, hozzáértő módon dön­teni és cselekedni kell. A társadalmi folyamatok irányí­tása során viszonylag rövid az idő a jelenségek, a törvény- szerűségek sokoldalú tartalmának feltárására, megisme­résére és pontos megfogalmazására. Minderre azonban szükség van. Ebből viszont az következik, hogy a meg­ismerés jellegének, formáinak, szakaszainak a reális társadalmi valóságból következő meghatározottsága van. A társadalmi megismerés is, különösen pedig az aktuális tennivalókra vonatkozó következtetések, állás­pontok megfogalmazása gyakran diagnózis jellegű. Ez azt jelenti, hogy számol az adott társadalmi valóság, a belső és a külső, az objektív és a szubjektív feltételek változásával. Mindez azonban nemcsak a valóság lénye­gének feltárását eredményezi — bár ez az alapvető funkciója —, hanem adott a hiba lehetősége is. Hiszen minden tényt, összefüggést és viszont a maga változá­sában egyszerre nem lehet számításba venni. A kommunista pártok az adott kor társadalmi viszo­nyai, osztályai, társadalmi rétegei jövőbeni szerepére, jelentőségére, a bekövetkezendő társadalmi változások jellegére, módszereire és eszközeire vonatkozó prognó­zist adnak, amely a társadalmi tevékenységben, mint elméleti és módszertani vezérfonal játszik szerepet. Fi­gyelembe kell venni, hogy a szocialista építésnek a fel­tételei maguk is változnak. Változik a gazdasági, a poli­tikai és az ideológiai feltételek összessége is. Mint is­meretes, a szocialista tudatosság nem következik auto­matikusan a társadalmi létből, a társadalmi valóságot, annak törvényszerűségeit tudományos pontossággal fel kell tárni. Ez a feladat hárul a párt egészére, valamint a társadalomtudósokra. A spontaneitás, az ösztönösség, valamint az ezekből elválaszthatatlan szubjektivizmus, voluntarizmus, valamint a metafizikus, a formalisztikus és az eklektikus jellegű módszerek önmaguktól nem halnak el, nem szűnnek meg, ehhez a társadalmi való­ság törvényeinek, sajátos működésüknek felismerése és 44

Next

/
Thumbnails
Contents