Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Kálmán Gyula: A kápolnai csata hős amazonja
A kápolnai csata hős amazonja Az 1848—49-es magyar szabadságharcban szinte egyik napról a másikra lettek közhonvédekből tisztek, a tisztekből pedig szép számmal tábornokok. Gondoljunk csak Görgey Artúr, Kazinczy Lajos, Klapka György, Leinin- gen-Westerburg Károly — hogy csak néhányat említsünk — nevére, akik alig harminc esztendősen az önvédelmi harc legfontosabb vezetői közé tartoztak, tábornoki, illetve ezredesi rangban! De még az ő karrierjüket is elhomályosítja Lebstück Mária honvéd huszárfőhadnagy esete, aki — noha a „gyengébb” nemhez tartozott — férfiakat is megszégyenítő hőstetteket hajtott végre és „tinédzser” kora ellenére megkapta a huszártiszti arany kardbojtot! Szabadságharcos pályája szinte kész romantikus regény; nem kisebb komponistát ihletett meg, mint Huszka Jenőt, aki „Mária főhadnagy” címmel írt fülbemászó dallamú, sodró lendületű nagyoperettet róla. Lebstück Mária 150 esztendeje, 1830. augusztus 15-én született a horvátországi Zágrábban. Tizenhárom éves korától bécsi nagybátyja, báró Simunich Boldizsár házában nevelkedett. 1848. március 13-án, amikor Bécsben kitört a forradalom és Metternichet elűzték, Mária éppen kalapot vásárolni ment a belvárosba. Az utcán — a szó szoros értelmében — magával ragadta a „revolúció” forgószele: eladta fülbevalóját, s az érte kapott pénzből egy cipészsegédtől férfiruhát vásárolt, majd Károly néven jelentkezett a nemzeti gárdánál szolgálattételre. Még aznap este fegyverrel a vállán őrségbe ment. Nemsokára a német légióhoz került és részt vett a barikádharcokban. Súlyos fejsérülése miatt kórházba került, s mire fölépült, az ellenforradalmi erők leverték a fölkelőket. Lebstück Mária a felelősségre vonás elől kalandos körülmények között átszökött Magyarországra. Győrben élő férjezett nővéréhez utazott, s a Rába- parti városban ismét összetalálkozott a német légió parancsnokával, Giron Péterrel, aki akkor már a magyar honvédsereg tisztje volt. „Azonnal felvett újra a német légióba, mindjárt megkaptam az egyenrühát, amit azonnal hazavittem. Otthon átöltöztem. Mikor készen voltam, kimentem nénémhez a konyhába ... Johanna nem ismert rám, és nagyot bámult a megjelenésemen. Közöltem vele, hogy elhatározott szándékom a szabadságért harcolni...” — írja emlékirataiban. December 25-én esküdött föl a magyar szabadságra. Részt vett a téli hadjárat szinte minden nagyobb ütközetében. Bábolnánál esett át a tűzkeresztségen, ahol — saját szavait idézve — „a légionisták nagyon gyáván viselkedtek”. Emiatt a ti- roli vadászokhoz helyeztette át magát. A Görgey tábornok vezette nagy téli, északi visszavonulás idején már új alakulatával küzdött nemcsak az ellenség, de a rettenetes hideg ellen is. 1849. február ötödikén kapta meg Guyon a hadparancsot, hogy bármilyen áron foglalja el a branyiszkói hágót. A magyarrá lett angol gróf — Guyon Richárd tábornok — személyesen vezette a döntő támadást az osztrákok megerősített állásai ellen. A szabadságharc eme legragyogóbb győzelmének kivívásában derekas részt vállaltak a tiroli hegyivadászok — közöttük Lebstück Mária is. A szemtanú hitelességével így írja le a csata döntő pillanatait: „... a hegyre fel a szigorú hidegben, a jeges talajon veszélyes volt az út... Odafönt dörögtek az ágyúk ... Az elesettek rázuhantak az utánuk következőkre, sokakat a leguruló sziklák zúztak agyon ... A honvédek már nem voltak hajlandók előremenni, és hátrálni kezdtek. Ekkor Guyon tábornok odakiáltotta: »Előre! Dupla lé- nung, a hátrálóknak kartács!« Guyon vezette a rohamot. És a honvédek vad erővel rohantak az ellenségnek, melyet teljesen levertek. Az ütközet reggel kilenc órától éjfélig tartott...” A nagy győzelem alkalmából Görgey Kassán tartotta meg a diadalmi szemlét csapatai fölött. Lebstück Máriának itt esett meg első incidense a szigorúságáról hírhedt hadseregparancsnokkal: a díszmenetben „Károly fővadász” elnevette magát „valami jelentéktelen dolgon”, mire Görgey nyolcórai kurtavassal büntette meg őt... A következő napokban már Heves megye területére ért seregünk. A tiroli vadászokat Dembinski tábornokhoz osztották be. Február 26—27-ig zajlott le a kápolnai csata. Lebstück Mária nevét itt kapta szárnyára először a hír. Az osztrák vértesek erőteljes rohammal szétszórták a hősiesen védekező magyar egységeket. „Én elmaradtam társaimtól — írja —, ekkor történt, hogy három ellenséges vértes lovas üldözőbe vett. Köztünk egy patak vize folydogált, de a víz oly magas volt, hogy a lovak nem akartak átjönni. A lovasok utánam kiáltottak: »Állj meg, átkozott Kossuth kutyája!« Továbbszaladtam, míg csak védelmet nem találtam egy fűzfa törzse mögött. Ott puskára vettem a lovasokat. Mindkét golyó talált. A harmadik lovas megfutott...” Az eseményeket távcsö- vün figyelő Dembinski még ott a csatamezőn hadnaggyá 29
