Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 4. szám - MÚLTUNK JELENE - Sereg József: Bethlen Gábor, a nagy fejedelem

fejedelem által teremtett kedvező politikai viszonyok árnyékában. Hunyadi Mátyás után ő volt az első magyar államférfi, akinek nevét a jobbágyság versbe foglalta, halálakor népi siratóénekben búcsúztatta:

„Igyefogyottaknak,

Nagy kárvallottaknak Élő gyámolítója;

Az szegény községnek,

Rabotás népeknek Kegyes vidámítója.”

Megyénk és városunk a kor nagy küzdelmeiben közvetlenül részes nem lehetett, hiszen távol esett a fő sodrástól, de Gyöngyös városa mégis őrzi a közeli kapcsolat emlékeit, hiszen a város egynegyedének birtokos ura volt Bethlen Gábor, aki sok egyéb gondja mellett Gyöngyösről sem felejtkezett meg; többször is fejedelmi oltalmába vette a várost, hol békét, nyugalmat és szorgos munkálkodást biztosítani törekedett.

Bethlen Gábor gyermekéveit a 15 éves háború, a Básta-rémuralom, ifjúkorát pedig a Bocskai-szabadság- harc — a hajdúk letelepítése, az erdélyi fejedelemség politikai önállóságáért folytatott változó sikerű küzdelmek töltötték ki.

1613. október 23-án választották a szegény árva köznemesi ifjút „Bethlen Gábort a töröktől való” félelmükben Kolozsvárott az erdélyi rendek fejedelmükké, Bethlen ekkor 33 éves volt. Meglehetősen zavaros, kuszáit politikai viszonyokat örökölt.

Bethlen nem a lakosságra kivetett adókkal erősítette meg fejedelmi hatalmának gazdasági alapjait, hanem visszavette a pénzverés jogát, megszüntette az egyházi tized, a harmincad, a vám bérbeadását, kötelezővé tette az arany és ezüst beváltását, megtiltotta a réz és a vas kivitelét. A fejedelem a marha, a ló, a bőr, a viasz és a méz kivitelét saját felügyelete alá rendelte, amik eljutottak Ausztriába, Velencébe, a két román fejedelemségbe, sőt egészen Svédországig voltak kapcsolatai. Jövedelme évi félmillió forintnyi bevétel volt.

Az 1618—48 között három évtizeden át folyó harmincéves háborúba Erdély is bekapcsolódott, és Bethlen törekvéseit Alvinczi Péter kassai prédikátor a „Querela Hungáriáé” című röpiratában fogalmazza meg.

A hadjárat eredményeit Erdély gazdaságának fellendítésére minden erővel törekedett kihasználni, a felvidéki városokból iparosokat, akár kényszerrel is Erdélybe vitt, s így a szász céhek versenytársra találtak. A hadfelszereléseket gyártó ipari céheknek megrendeléseket biztosított. A felső-magyarországi városoknak, köztük Gyöngyösnek is, kiváltság-, vagy oltalomleveleket adott. Különösen a kereskedelem fejlesztésén munkálkodott nagy figyelemmel, zsidóknak szabadságlevelet adott, bolgár, görög kereskedőket fogadott, Béccsel kereskedelmi szerződést kötött, megtörte a szász kereskedők privilegizált helyzetét. Bár nagyban fellendült Erdélyben az ipar és kereskedelem, a magyar polgári átalakuláshoz csak távoli, messzi, első előkészítő törekvésnek számíthatott

a fejedelem erélyes gazdaságpolitikája, hiszen éppen a magyar polgári réteg hiányzott leginkább e fejlődés meggyorsításához.

Bethlen utolsó éveiben is igen nagy politikai terveket kovácsolt, a lengyel trón megszerzésén fáradozott, s ebben Gusztáv Adolf svéd király támogatására számított, a török porta hozzájárulásának megszerzésén fáradozott, és moszkvai kapcsolatokat kívánt kiépíteni. Terve már, mely Erdély hatalmát megsokszorozni és a magyar állami egység megvalósulását közel hozni volt hivatott, 1629. novemben 15-i halála miatt nem valósulhatott meg. Mire követei Moszkvába érkeztek, a fejedelem Gyulafehérvá- rott halott volt.

♦

Megyénk és Gyöngyös Mohács után a török hódoltság évtizedeiben súlyos megpróbáltatásokon esett át. Ve- rancsics Antal püspök jegyezte fel, hogy a mohácsi vész után közvetlenül egy magyar tábor a Mátrában gyűlt össze. Ezt a maradék erőt is felkutatták és felkoncolták a törökök, s köztük bizony sok környékbelit és gyöngyösit is kardélre hánytak. — Gyöngyös sem kerülhette el a martalóc török hadak dúlását. A várost kifosztották, felgyújtották, s a leégett ferences templom és zárda is jelezte a hódítók garázdálkodását. — Egy török had végigpusztította az Alföldet, „ki Váctól fogva Gyöngyösig, Miskolcig, Mohiig, Nagyszegedig, Péterváradjáig az Tisza—Duna közét mind megrablák, égetik. — Az úr isten tudja mennyi számtalan ezer rabot elvivének”. — Később Zápolya és Ferdinánd hadai váltakozva vonultak, pusztítottak a vidéken, míg 1530-ban a város véglegesen Zápolya birtokába került, s egy időre csend lett a vidéken, sőt 1536-ban János király még szabad bormérést is engedélyezett a gyöngyösieknek.

Buda eleste után ez a viszonylagos béke azonban megbomlott, és a harc, a pusztulás, a hadak vonulása vált állandó jelenséggé. 1541 után a török a Mátra várai ellen is támadást indított, 1543-ban Móré László kisnánai vára hódolt meg, 1544-ben pedig Danes Ambrus és Pál hatvani vára került török kézre. A várkapitányok Egerbe menekültek, ostrom nélkül pusztán hagyták a hatvani erősséget, ahol a török véglegesen megtelepedett, sőt szandzsákságot szervezett. A vár kiemelkedő török parancsnoka, Véli bég feladata lett Budát, a budai basa székhelyét erről az oldalról biztosítani. — Eger csak a század végén került török fennhatóság alá. Ismeretes, hogy 1552 őszén világra szóló diadalban győzedelmeskedtek a török támadók felett, és 4 évtizedre meghosszabbították a XVI. század második felében függetlenségüket. — Eger eleste után azonban a Mátra alja közelében akkora török hadak vonultak, portyáztak, hogy a falvak elnéptelenedése, elpusztulása véglegessé vált. Még a herényi (jászberényi) jászok is odahagyták városukat Berényt, és a biztosabb Gyöngyösre húzódtak. Még 1618-ban is itt éltek, innen írta egy bizonyos Balás deák panaszos levelét, hogy a hontalan megmaradt herényi jászok „valamennyien nagy búsulásban vannak”. —

Gyöngyös mindvégig megtartotta viszonylagos önállóságát, megszerezvén magának a szultáni város viszonylagos védettségi státusát, bár adózott, zaklatásoktól nem menekülhetett, mégis aránylag nyugalmasabban élhetett és saját ügyeit önmaga intézhette. —

A város életében sok okleveles adat tanulságai folytán, a vallási villongások, templomperek váltak emlékezetessé a korból, amelyben katolikusok és protestán25