Hevesi Szemle 8. (1980)
1980 / 1. szám - IRODALOM, MŰVÉSZET - Ebergényi Tibor verse - Szabó Sándor verse - Karácsondi Imre verse
Kettészelt délkörök 1. A Spitzbergákat sziklák és gleccserek alkotják. A jég lassú mozgással lehúzódik a tengerig. Ott zizzenve a vízre csúszik. Majd elindul Dél felé. 2. Skandinávia északi peremén már a jégkorszakban kipusztultak a gyümölcsfák. A tájat apró cserjék fedik. A jég terméketlenné tette a földet. A Nap sárga korong. 3. Az ember Kaliningrádban a pólus jeges áramát érzi. A hideg könnyeket fakaszt szeméből. Azt hinnéd, hogy sír, pedig nem. 4. A Mátra csúcsai és völgyei ködbe vesznek. Itt augusztusban kezdődik az ősz. A szilva is későn érik. Az emberek pálinkát főznek belőle. 5. A Balkán hegyei elkarsztosodnak. Az ember türelmes és szembeszegül a természettel. Kosarakban viszi a földet a sziklák közé. Az eső és a szél lehordja a völgybe. 6. Firenzétől délre szelíd dombokon szőlő érik. Ebből készül a lacrima Christi. A völgyben roskadoznak a fák a narancstól és citromtól. 7. Ki tudná összegyűjteni az útrakelt vándormadarak tetemeit, amint összetört csontokkal háztetőkre, sziklákra, terekre hullanak, mint reményüket vesztett légiutasok? 8. Az emberek művirágokat vásárolnak, mert azok nem hervadnak. A lányok felsóhajtanak, ha látják a virágokat. Ök virágos rétekre, erdei tisztásokra gondolnak. 9. A nápolyi kikötő Európa legnagyobb katonai bázisa. A katonák esténkint a vízparti kocsmákban prostituáltakat ölelgetnek és otthoni kedveseikre gondolnak. 10. A gyárakban futószalagokon gyártják a hajas babákat. Szemük kékje a déltengerek párázatát hozza a gyerekszobába. Nem sóhajtanak, csak sírnak a babák, amikor selyempárnáikra fektetik őket szertelen fiúk. 11. A papok időnkint megkísérlik gondolataikat rendezni, s a bűnbesüllyedt embereknek az apokalipszis lovasairól beszélnek. 12. Teheránban ramadan heteiben megmozdult a föld. Negyvenezer ember meghalt. Esténkint wiszkit vedeltek. 13. A Szahel-övezetben hónapok óta nem esett az eső. A sivatag a trópusok felé húzódik. Tüskés bokrok, pusztuló kenyérfák, elhullt állatok tetemei jelzik a kihalt vadcsapásokat. 14. A lányok nem szeretik az őszi esőt, mert harisnyájuk a térdnél megráncosodik. Ruhájukat levetik. Gondosan elrendezik s a díszpárna alól törülközőt húznak elő. Tükrözéseket keresnek a föléjük hajló szemben. 15. A sírásók égi jelekből olvasnak. A koporsóvivők a halottasmenetből és a borravalóból következtetnek az elhunyt társadalmi helyzetére. Sötét remények fakuló rongyait hajszolja maga előtt a Nap. Fénysugarak mint tankezredek törnek át az éjszaka és szegénység fátylain. Surranó motorok gőze beivódik utcák és terek bugyraiba mint a győzelem és jólét jelképe. Ha eljön a tavasz és a nyár, friss lombokba öltözik a táj. EBERGÉNYI TIBOR: (1978) Hó SZABÓ SÁNDOR: Hófityulás a kökény, hóbugyi a meggyen, hódara hull hajamra, hogy meg ne feketedjen. Hópihe, hózivatar, hópiramis, hófal. Hókacagány: hószobor — rúgtat a hó-lóval. Hóba fagy a pakura, hó lepi a parkot, hóra pisil Péterke, meg a Bobi bulldog. Hó temeti Bugacot, hó a Pasarétet. „Hű, de demokratikus!” — véli Boda késes. „Hogy a fene egye meg — szidja viszont Hóman. (Ö a mi házmesterünk, s hőbörög ha hó van.) Hómuzsika nyikorog, hóduda dorombol, és a fabrikákémény végre más koromból kap iszonyú adagot. Hóba merül, maliik most a nagy égi narancs. Hó-Tejút világít. És amikor lepihen hópatyolat ágyba, felbuzog egy hite-holt picula fohásza: „Adj, Uram, ólmeleget minden halandónak, és nekem egy jó combút, tél-múlattatónak!” KARÁCSONDI IMRE Halál kés rezdülése sikoltó fatörzsben pillanat szélütése robogó időben ... törzsem és időm ha nem lesz lesz-e még kés és pillanat?
