Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Szilvási Lajos: Világnézeti nevelés és mechanisztikus szemléletmód

Az erő fogalma a mechanikában a gyorsulás külső okaként jelenik meg. A filozófiában is okként szerepel, mivel az ok fogalmát ugyanúgy ragadja meg, mint az erő fogalmát (az ok kívülről érkezése, az okozat pasz- szivitása). A pálya fogalma ugyancsak integráns része a mechanikai mozgásnak. A mechanisztikus materializ­musban a mozgás = mechanikai mozgás. (Lásd Engels bírálatát az előzőekben.) A mechanikai mozgás nemcsak a filozófiai gondolko­dásban, hanem a köztudatban is úgy élt, mint minden mozgás alapvető alkotóeleme. A pálya és tömegpont fogalma jogos absztrakció le­het bizonyos feltételek között, de abszolutizálásuk szük­ségszerűen ellentmondáshoz vezet, mégpedig a kontinui­tás és diszkontinuitás ellentmondásához. Ezt az ellent­mondást sem a klasszikus mechanika, sem korunk fi­zikai elmélete nem tudta még meghaladni. Ezek a mechanikai fogalmak jelennek meg a filozó­fiai összefüggésekben is, elsősorban: az anyagi tömeg­pont passzivitása, az egyenletesen kontinuus tér-idő és függvényeinek linearitása, az ok-okozat viszony egyirá- nyúsága, a szükségszerűség félreértelmezése, a véletlen kizárása, az egyértelmű összefüggés abszolutizálása, min­den változás megjósolhatósága (kötelező előrelátás). A mechanisztikus determinizmus képviselői a termé­szet jelenségeit tekintették determináltnak, de változá­sait szerintük külső okok mozgatják. A világ meghatá­rozottsága felfogásukban anyagi természetű, objektív, vagyis öndetermináció. Ebből a felfogásból következik, hogy determinált a természet lényeinek viselkedése is, melyhez az embernek semmi köze sincsen, sőt önmaga is alá van vetve ennek a meghatározásnak. A francia materialisták determinista volta azt jelenti, hogy felismerték az öndetermináció, a világ anyagi té­nyezők által történő meghatározottságát. A matematikailag megfogalmazott elméleti modell és a valóság egybeesését tételezték fel. Bizonyításaikban azonban a matematikai modell determináltságára tá­maszkodtak. Ha a matematikai leírás valóban a valóságot hűen ad­ja vissza, eljuthatunk a valóság determináltságának gon­dolatához — ez a determináltság azonban csak mecha­nisztikus lehet. De ezen az úton eljuthatunk a szubjek­tív idealizmus indeterminizmusához, amely tagadja a dolgok kölcsönös feltételezettségét. Amennyiben az elméleti-matematikai formalizmus meghatározottságát ismerjük el elsősorban, akkor a de­terminizmus nem a tudattól független anyagi világra vonatkozik. Ez a determinizmus a megismerésre vonatkozik, amely csupán azt mutatja meg, hogy a természet „leírásmódjának” jellegzetessége a benne szereplő tényezőknek, azok összefüggéseinek, struktúrá­jának a meghatározottsága. A meghatározottságnak ilyen értelmezése egyoldalú, gnoszeológiai értelmezés, még akkor is, ha a leírás meg­határozottságának van eredetije. Ebből a felfogásból következik továbbá, hogy csak azok a dolgok determináltak, melyeknek paramétereik értéke leírható, teljesen meghatározható egyenletek alak­jában. Ahol nem tudjuk a dolgok paraméterének érté­keit teljesen meghatározó egyenletek alakjában leírni, azok a dolgok indetermináltak. Az ilyen jellegű leírás — még ha a leírásnak az ere­detije az objektív anyagi külvilág —, csak teljes de­termináltság lehet, amely az egyszerű elemekből álló és véges paraméterű világ létezése esetén lehetséges (képzelhető el). A machanisztikus szemléleten belül történetileg ösz- szefonódva jelentkezik az „ontológiai’ determinizmus és a „gnoszeológiai” determinizmus. Az „ontológiai” deter­minizmus a tudat előtt létező anyagi világra vonatko­zik. A kétféle megfogalmazás ellentmondásokhoz vezet a mechanisztikus determinista értelmezésben. A mechanisztikus determinizmus ontológiai és gnoszeo­lógiai felfogásának összehasonlítása: Ontológiai felfogás: a világ anyagiságából és minden szellemtől való függetlenségéből indul ki. \ kimondja a determináltság elvét — a jelensé­gek kölcsönhatásaikban való meghatározottsá­gát. I teljes determináltság tételezése. 1 a determinációt a kor tudományos szintjére építi. I ez a determináltság egyértelműen visszatük­rözhető kizárólag mennyiségi paraméterekre épített törvényekkel. 1 a tisztán mennyiségükben változó paraméte­rek értékei előre láthatók (megjósolhatóság). Gnoszeológiai felfogás — egyértékű függvényekkel kielégíthető differen­ciálegyenletek létezéséből indul ki. 1 — a paraméterek kölcsönös meghatározottságát mondja ki, melyek az egyenletet kielégítő függ­vényben szerepelnek. 1 — kiterjeszti ezt a determináltságot a paraméte­reknek megfelelő fizikai mennyiségekre. 1 — az egyenletekben szereplő paramétereket, illet­ve azoknak megfelelő objektív fizikai mennyi­ségeket az anyagi világ egészével azonosítja. 1 — az egyenletekben történő visszatükröződés szükségszerűen egyértelmű és korlátlan. 1 — az egyenletek léte az előrelátás képességével ruházza fel az embert. A mechanikus materializmus teljes determinációjának eszméje nem közvetlenül a mechanika törvényeiből fa­kadt, hanem a világ anyagi egységéből. Az „ontológiai” determinizmus tartalmának mechani­kus felfogása esetleges. Természetesen az adott kor fel­tételei alapján szükségszerű volt, azonban adekvátabb tartalommal feltölthető, a tudomány fejlődésének meg­felelően. A „gnoszeológiai” determinizmus olyan egyenletek lé­tezéséből indul ki, amelyeket a klasszikus fizika hozott létre. A teljes determináció eszméje szükségszerűen ösz- szekapcsolódik az egyenletrendszerek teljességével, egye­59

Next

/
Thumbnails
Contents