Hevesi Szemle 8. (1980)

1980 / 3. szám - TUDOMÁNYOS MŰHELY - Mássik Mária: Természettudományos világkép és művészet

Természettudományos világkép és művészet

Modern korunk rohanó tempóját az emberi megismerés határait, korlátáit egyre tágító tudományos-technikai forradalom diktálja. Olyan természettudományos felfedezéseknek lehetünk és vagyunk tanúi, melyek szinte napról napra alakítják világképünket. Ám a mindennapi ember számára nyilvánvalóan lehetetlen feladat lépést tartani a tudománynak e mérhetetlen száguldásával. Jobbára inkább a felfedezések technikai civilizációban manifesztálódó hatásaival képes azonosulni a partikuláris személyiség. Nem lehet azonban eltekinteni attól, hogy a század embere magáévá tegye a világnézeti fontosságú természettudományos felfedezések lényegét, mert enélkül szűkre szabott környezetében sem maradhat meg, mivel e rohanó tempóban elég egy kis lépésvesztés és máris egy évszázadot csúszunk vissza.

A tudománynak ez a csodálatos forradalma természetesen nem hagyja érintetlenül az emberi megismerés másik, a művészet által megvalósuló módját sem. A két megismerési mód olyan szorosan együvé tapadva tartozik a gondolkodó emberhez, ahogyan a fénytől elválaszthatatlan a hullám- és a korpuszkulatermészet. A tudományos megismerés által az ember egyre nagyobb hatalmat nyer a természet fölött, s a művészet segít önmaga méltóságának felismerésében, hatalma tudatosításában, a világegyetemben betöltött helyének meghatározásában.

„A századok legkiemelkedőbb csúcsán állunk!... Miért kellene hátra néznünk, ha ki akarjuk tárni a Lehetetlen rejtelmes kapuit? Tegnap meghalt az Idő és a Tér. Már a teljességben élünk, miután megteremtettük az örök, mindenütt jelenlevő sebességet.”

Marinetti

E = m-c2

I. TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET

Az emberiség kultúrájának elválaszthatatlan alkotórészei, a szellemi fejlődésnek, a megismerésnek, a valóság emberivé alakításának hatalmas eszközei. A valóság törvényszerűségeinek a megismerését, feltárását szolgálják, az objektív valóságot tükrözik, de különböznek tárgyukban, a visszatükrözés formájában, céljában, eredményeiben, társadalmi szerepében. Tudomány és művészet az ember teljességét, az emberi élet teljessé válását szolgálja. Lehetővé teszik, hogy a világ végtelenségéből többet zárhassunk magunkba. A művészet és élmények gazdagításával, a tudomány és a természet erőinek fel- használásához, a természet átalakításához nyújtott mind több ismerettel kiteljesíti életünket, befolyásolja tevékenységünket.

Van a művészetnek és a tudománynak egy mindent meghatározó, minden emberi tevékenységet determináló hatalmas érintkezési felülete, a tágabb értelemben vett világnézet, az ember környező világra vonatkozó nézeteinek összessége, az egyén világképe.

Az ősközösségi társadalom emberének természetre, társadalomra vonatkozó ismeretei rendkívül szűkkörűek voltak, mégis az ember sok ezer éven át felhalmozott ismeretei megteremtették a tudomány megszületésének feltételeit, s a tudomány, mint az emberi megismerés eszköze, egyre tágította, egyre bővítette, egyre pontosabbá tette a világról alkotott elképzeléseinket, és egyre

növekszik szerepe az emberek világnézetének formálásában.

A valóság a tudományok tükrében változik, a tudományok tükrében látjuk egyszerre kaotikusnak és harmonikusnak, s mert a művészet is a valóságot hivatott tükrözni, amely folyton alakul, önmagának is meg kell változnia. Magának a művészetnek a megváltozása, s bonyolultabbá válása — mert a tágabbá váló világban a megismerés egyre bonyolultabb — végső soron objektív alapozású.

A művészet és a művész feladata magaslatán akkor állhat, ha értelmével, érzéseivel kora „teljes perspektíváját, a múlt örökségét, a jelen kihívásait és a jövő ígéretét” képes átfogni. Az új valóság érzékelése mindig alapvető feladata a művészetnek, az emberiséggel való érzékeltetése pedig követelmény. Ennek a feladatnak eleget tenni nem akkor tud, amikor érdeklődése csak a környező világ misztikus, felszíni megjelenítésére összpontosul, hanem akkor, amikor a valóságból kölcsönzött elemek segítségével fejezi ki magát; akkor, amikor mondanivalója, megállapításai nincsenek ellentétben a tapasztalattal; akkor, amikor a művész a teljességet akarja, amikor világkép alkotására törekszik. Hiszen a művészettől ma már nem természethűséget várunk, nem egy jól eltalált gondolatot keresünk többé, hanem a világ meglátásának kifejezését. S így a művészet nem lesz sem több, sem kevesebb, mint az „ember lelkében visszatükröződő világkép kifejezésének egyik hatalmas eszköze”. „A művészet mint teljesség akar szólni, ezt a teljességet azonban nem találja meg a természetben, hanem ez (a teljesség) az ő saját szellemének gyümölcse”.

S most jelentse számunkra a tudományt a kvantum- elmélet és a relativitáselmélet, s legyen számunkra a művészet az avantgárd festészetéből a kubizmus és a futurizmus.

A kvantumelmélet és a relativitáselmélet megtermé- kenyítőleg hatott szinte valamennyi természettudományos diszciplínára, sőt nemcsak a természettudományokra, hanem a társadalomtudományokra is, amennyiben ösztönzőleg hatott azok egzaktabbá válására éppen a matematikai, logikai módszerek széles körű alkalmazásával. Hatott a művészetre, amennyiben annak mind mélyebb intellektualizálódását a természettudományok eluralkodásával magyarázzuk. A XIX. sz. vége és a XX. sz. első harmada elképesztő forradalmat jelentő atomszerkezeti felfedezése és az einsteini elméletek vajon magyarázatul szolgálhatnak-e arra a kijelentésre, hogy az avantgárd festészete formai forradalom? Visszatükröződtek-e a természettudományos felfedezések az avantgárd festészetben, s ha igen, hogyan? A művésznek e felfedezések által is szükségszerűen formálódott a világról alkotott szemlélete, s e szemlélet pedig gondolkodásának fordulataiban, kompozíciós művészetében, képalkotó tevékenységében érhető tetten. E szemlélet determinálja látását, hogy mit vesz észre a világból, annak milyen mozzanatait látja meg.

Ezekre a kérdésekre keresünk választ elsősorban. Mivel a természettudományok hatása a művészetekre nemcsak a XX. századra jellemző jelenség, ezért megpróbáljuk folyamatában a reneszánsztól fogva végigkísérni e kapcsolatot.

52